Szalézi önkéntesként Mongóliában

Két hónapot dolgoztam idén egy ulánbátori gondozási központban. Mongólia csodálatos ország, amely lenyűgözött gyönyörű tájaival és a rendkívüli emberekkel. Lehetőségem volt találkozni ennek az országnak sok lakójával, akik nagyon melegen fogadtak. Sok misszionáriussal is találkoztam – papokkal, testvérekkel és nővérekkel –, akik nagyon keményen dolgoztak a mongol polgárok érdekében. Mindezek a találkozások inspirálók voltak számomra, megmutatták, hogyan ad erőt a felebarátaink iránti szeretet.

Missziós szolgálatom során gondozási központokból származó fiúkat tanítottam, és ezeknek a gyerekeknek a megismerése volt küldetésem legizgalmasabb része. Nehéz élethelyzetük ellenére nagyon boldogok, élénkek, kíváncsiak a világra. A velük való munka rendkívül inspiráló volt, erőt és örömet adott. Annak ellenére, hogy a nyelvi akadály elválasztott minket (nem tudok mongolul, és a fiúk nem beszélnek angolul), meghívtak a saját világukba. Soha nem számítottam arra, hogy ilyen köteléket alakíthatok ki olyan gyerekekkel, akik az enyémtől eltérő nyelven beszélnek. Azért jöttem, hogy tanítsam a fiúkat, de ők tanítottak engem. Mindennap megtanítottak, hogy mennyire fontos szeretni a másik embert, hogyan legyek boldog és hogyan használjak ki minden napot. Élveztem, ahogy a fiúk testvérként bánnak egymással, annak ellenére, hogy nem rokonok.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír