Szamizdatirodalom a Váci Egyházmegyében – Beszélgetés Varga Lajos segédpüspökkel

– Első körben magyarázzuk meg a szót: mit jelent a szamizdat, és mi minősül annak?

– A szamizdat orosz eredetű szó, magánkiadást, engedély nélkül kiadott füzeteket, könyveket jelent. A szamizdatirodalom magában foglalja az összes illegális kiadványt a kommunista rendszerben, amelyeket azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titokban, mert a rezsim cenzúrája betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését.

– Mikor keletkeztek ezek az írások és miért volt erre ilyen formán szükség?

– 1945, majd pedig 1948 után még erőteljesebben, mint a korábbi időszakban, nyomtatott katolikus sajtótermékek hiányában, gép- vagy kéziratok formájában katolikus tartalmat tükröző írások előállítására volt szükség. Ez felelet volt arra a speciális kihívásra, hogy 1945-ben Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, ami egy harcos, diktatórikus jellegű, marxista-leninista alapon álló ideológiára épült. Amikor ebben az időszakban a katolikus és más egyesületek működése lehetetlenné vált, valamint a katolikus oktatási rendszert az állam megszüntette, a szamizdatirodalom megteremtése szükségszerű volt. Továbbá a katolikus könyvkiadók korlátozása és a szigorú állami cenzúra akadályt jelentett abban, hogy legálisan adjanak ki katolikus tartalmakat. Emellett párhuzamosan létrejöttek a katolikus jellegű „sejtközösségek” vagy későbbi nevükön kisközösségek, amelyek számára szükség volt irodalomra, de ezt természetesen az üldözés miatt hivatalos úton nem lehetett kiadni.

– A Váci Egyházmegyében kik szerkesztették és terjesztették a szamizdatirodalmat?

– A szamizdatirodalom létrehozása és terjesztése egyházmegyénkben elsősorban a szerzetesrendekhez kötődik. Ezek között kiemelkedő helyet foglalnak el a piaristák és a jezsuiták. Az egyházmegyés papság lényegében köréjük csoportosult. Kiemelt szerepet játszott a hódmezővásárhelyi jezsuita ház és a hozzá köthető személyek. Ezek közül az egyik Antal Sándor váci egyházmegyés pap volt. Ezt az irodalmat a hitoktatás és a keresztény nevelés igénye hozta létre. A sokszorosítás stencilgéppel történt, melyet később a kiskunfélegyházi Szent István-templom orgonájában rejtettek el. Egyházmegyés papjaink közül Szabó László kapcsolatban állt az illegalitásban működő jezsuitákkal. Házkutatás alkalmával felkutatták a nála lévő irodalmat. Egy másik ág a piaristákhoz kötődött. 1948-ban az egyházi iskolák államosítása miatt az Actio Catholica Endrey Mihály vezetésével kiscsoportos mozgalmat hozott létre. Ehhez is szükség volt irodalomra. A mozgalomba Himfy Ferenc egyházmegyés pap és Kiskunfélegyházán Magó Filoména kalocsai iskolanővér kapcsolódott be. Himfy Ferenc is szerzője volt bizonyos írásoknak. A Bulányi György piarista szerzetes nevéhez köthető irodalmat a Váci Egyházmegyében is gépelték és terjesztették. Más szerzeteseket is érintett az ilyen jellegű irodalom. A keresztes nővérek 1978-ban rendtagjaik számára állítottak elő olyan irodalmat, mely az általános káptalan iránymutatásai szerint a II. Vatikáni Zsinat szellemében óhajtotta megújítani az illegalitásban élő rendet.

– Előadásából tudhatjuk, hogy a jezsuita szerzetesek közül kiemelkedik Kerkai Jenő személye, aki 1956-ban a váci börtönből való szabadulása után a vácrátóti templom oltára mögött helyezte el az általa terjesztett irodalmat. Mit tudunk minderről?

–  Egy éjszaka az állambiztonság emberei betértek a vácrátóti templomba és az ott elrejtett kéziratok közül mintapéldányt is vittek magukkal. A Kerkai által terjesztett szamizdatirodalom: Üzenetek a sivatagból; Szociológia I–II; Valóban könnyezett a Madonna Szirakúzában; Papini útja; Indonézia válaszúton; Kína katolikusainak sorsa; Tanulmány az abortuszról és az óvszerhasználati tanfolyamokról; Aki hisz és magyar, az legyen katolikus; Erdély egyetlen püspöke; Crociata della Bonta; XII. Pius pápa karácsonyi szózata és megnyilatkozásai a magyarság érdekében 1956. október 23-a óta. Az állambiztonság összesen 11 művet sorolt fel mint államellenes, izgató anyagot Kerkai Jenővel kapcsolatban 1962-ben egy összesítő jelentésben. Itt jegyzem meg, hogy a Váci Egyházmegyében az 1961-es házkutatások után a szamizdatírások terjesztése visszafogottabbá vált.

– Ugyancsak az előadásban hallottunk Palánkay Gausz Tibor tevékenységéről.

– A Váci Egyházmegyét különösképpen érintette Palánkay Gausz Tibor tevékenysége, akit az állambiztonság „Hirdető” néven tartott számon. Palánkay a pestlőrinc-állami telepi plébánián pénzbeszedőként működött, melynek következtében közvetlen kapcsolata volt családokkal, emberekkel, sőt váci egyházmegyés papokkal, így a helyi plébánossal is, aki ez idő szerint Somogyi László volt. Az úgynevezett Institutum, melyet maga szervezett, Somogyi Lászlót és az egyházmegye déli részén működő papságot is érintette. Palánkay lelkipásztori, lelkiségi írásai ma már többnyire nyomtatásban is olvashatók. Az Institutum működése írásos anyagok olvasása és személyes beszélgetés alapján történt.

– A Váci Egyházmegyei Könyvtárában találhatunk ilyen jellegű irodalmat?

– Igen, a Váci Egyházmegyei Könyvtár kézirattárában található ilyen 1947-től kezdődően. A könyvtár minden kéz- és gépiratot már a rendszerváltás előtt is gyűjtött. Az itt összegyűlt irodalom alapján megállapíthatjuk, hogy tartalmi szempontból ezek az írások társadalomkritikát, katolikus világnézeti kérdéseket taglaló, kifejezetten lelkiéleti ihletettségűek voltak, de más témák is akadtak közöttük. Az illegális irodalom a társadalomkritika megfogalmazása mellett legfőbb céljának mégis a katolikus hívek megtartását tekintette. Isaszegről került könyvtárunkba két gépirat, mely az Egyház és a papság feladataival foglalkozott a szekularizált társadalomban, így a Suhard Emmanuel párizsi érsektől származó két írás: A pap a társadalomban – Nagyböjti pásztorlevél (1949) és Az egyház újjáéledése vagy hanyatlása – Nagyböjti pásztorlevél (1947).

– Említette a házkutatásokat, mi volt a következménye annak, ha megtalálták az írásokat?

– A titkosszolgálat folyamatosan figyelt, így a terjesztőket, készítőket rendszeresen előállították, megfélemlítették, zaklatták. A lefoglalt példányok gyakran kerültek a pártvezetők és a hatóságok kezébe, ekképpen a megtorlás bizonyítási eszközévé váltak.

– Mit szeretnének a jövőben e témában tenni?

– Érdemes lenne minél teljesebben összegyűjteni a kommunizmus ideje alatt keletkezett szamizdatirodalmat és továbbkutatni terjesztésének mikéntjét.

Forrás: Váci Egyházmegye

Szöveg: Bölönyi Gabriella

Fotó: Váci Egyházmegyei Könyvtár

Magyar Kurír