Százötven éves az újpesti Egek Királynéja-plébánia – Missziós ünnepségsorozattal készülnek

– A főplébánia 150 éves?

– Nagyon nehéz erre válaszolni, mert vannak kifejezések, például valaki nem plébános, csak plébániai kormányzó. Itt az 1840-es években alakulgatott a plébánia; 1843-tól először Dunakeszinek, majd Fótnak volt a filiája. Megépült a paplak is, már volt lelkész is. 1870-ben lett önálló anyakönyvezési hely, minden plébániai joggal felruházva – az összes pecséten ez szerepel. A századik évfordulót is 1970-ben ünnepelték. A segédlelkész plébániai jogokkal volt felruházva, mint ma a plébániai kormányzó; plébánosi rangra csak 1875-ben emelték. Közben már 1873-ban megalakult az egyháztanács, a képviselő-testület. Az új templom alapkövét 1874-ben tették le itt. Nagy kérdés, hogy miket és mikor lehetne ünnepelni. A 90. évfordulót például 1962-ben ünnepelték. 2020-ban tartottunk volna egy szép ünneplést, de a covid ezt megakadályozta. Említettem az 1870-es évszámot: akkor már 300-400 keresztelőt tartottak a még nem létező plébánián, 180-200 esküvőt – templom nélkül. 1873-ben háromszáznál több gyermek bérmálkozott.

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek Krisztussal lelki házzá”

– írja első levelében Szent Péter, és ez a mostani ünnepségsorozat mottója is. Az élő kövek előbb voltak, akartak itt templomot, önálló plébániát. Korábban csak egy kis temetőkápolna volt, Szent István tiszteletére emelték, ide 30-40-en fértek be. Az 1873-ban megalakult egyháztanácsnak már egy év múlva, 1874-ben sikerült megszereznie a kegyúri jogokat. Először lemondatták Ferenc József apostoli magyar királyt és osztrák császárt a kegyúri jogokról; ez átszállt a váci püspökre. Ugyanennek az évnek a második felében a képviselő-testület megkapta a kegyúri jogokat, ők pedig rögtön eldöntötték, hogy leteszik az új templom alapkövét. Az építkezést 1875-ben kezdték el.

– Az építkezéshez szükséges pénzt hogyan sikerült előteremteniük?

– Az akkori plébános, Innek Vince magánlottót szervezett, és ennek a bevételéből kezdték meg a templom építését. A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank elnöke jóváhagyta a nyereményeket. 

– A templom építésének története elég kalandos…

– Valóban, ugyanis alighogy elkezdték az építkezést, meghalt az egyik legnagyobb támogató, Károlyi Sándor gróf. Emiatt nem tudták időben befejezni. Károlyi Sándor a plébániaközösségnek adományozott telket; ide került a piac őse, a templom köré. Az itteni bevételek az 1949-es államosításig az egyházközséget illették meg. A templom körüli bódésort 1970-ben bontották el, és épült a templom elé a piaccsarnok, melyet 2016-ban bontottak le. A mostani új piac a plébánia és kultúrház telkén épült fel. Sikerült elcserélni a régi, romos plébániai épületet a mostani új plébániai zeneiskolára.

– Az imént említett kis temetőkápolna hol volt?

– Most szellemtelepnek hívják, mert egykor temető volt Pest határában. Az első lakótelepe lett Újpestnek, a villamosremízzel szemben. A hétköznapi szentmisék a már felépült plébánia nagytermében voltak. Visszatérve az ünneplésre:

az élő köveket ünnepeljük,

azt, hogy 1874-ben önellátó lett az egyháztanács, gyakorolta a kegyúri jogokat, és letették az Egek Királynéja-templom alapkövét. Azt nem tudjuk, miért ez lett a neve.

– Ki tervezte a templomot?

– A plébániatemplom 1875 és 1881 között épült fel, Kauser József tervei alapján, Bachmann Károly kivitelezésében. Először egyhajósnak épült, Károlyi Sándor gróf említett halála miatt. Az eredeti tervet később megtoldották két mellékhajóval és egy toronnyal. A mai templom nincs felszentelve, csak megáldva.

– Vannak tervek a felszentelésére?

– Igen, de csak akkor lesz felszentelve, ha egyszer lesz pénz kőoltár készítésére, mert faoltáron nem lehet tüzet gyújtani meg tömjént égetni, és a faoltárt nem lehet megkenni krizmával sem, mert beissza.

– Hogyan alakult az Egek Királynéja-templom története az elmúlt százötven évben?

– Különösen érdekes az a korszak, amelyről azt gondolnánk, hogy vallásos volt, pedig igazából akkor sem volt az. Az 1800-as években az itteni emberek azok voltak. Templom nélkül tömegek jártak az említett temetőkápolnába, illetve kicsinysége miatt kint állva [vettek részt a szentmisén – a szerk.]. Újpest 1950-ig nem tartozott Budapesthez. A baptisták ide jöttek haza Amerikából, és jelentős volt a zsidó közösség létszáma is. Sokan voltak a katolikus betelepültek is; névleg nagyon vallásosak voltak, ezren felüli kereszteléssel. A csúcs a második világháború időszaka volt: évente 1400 volt a keresztelések száma, 1600 a temetéseké, 250 körüli az esküvőké. A harmincas évekre Újpest népessége elérte a 70 ezer főt; 74 százaléknyi volt köztük a katolikusok aránya, magasabb az országos átlagnál. Amikor Ugró Gyula polgármester nyugdíjba ment, írt egy terjedelmes monográfiát, kiemelve, hogy a harmincas években Újpesten 50 ezer katolikus élt. A háború alatt nem volt bérmálás, de 1946-ban például 860-an bérmálkoztak. A hitélet aktív volt, de elképzelhetjük: az 50 ezer katolikusnak mindössze ez az egy temploma volt. Természetesen nem tudtak ennyien vasárnap templomba jönni, még a téren sem fértek volna el. A vasárnapi templomba járók száma ugyanannyi volt, mint most: körülbelül 2100. Csaknem úgy, mint jelenleg: hat templomba szétosztva, ma rossz hatékonysággal, hétköznaponként templomonként csak 15-20 hívővel.

– Jelenleg mekkora az Egek Királynéja-templom befogadóképessége?

– Sajnos nagyon kevés az ülőhely, mindössze 350. Az állóhelyeken ezer fő fér el, de csak 750 azok száma, akik láthatják az oltárt is.

– Milyen napjainkban a hitélet az itteni plébániaközösségben?

– Érdemes egész Újpestet nézni. Hat templom van, hat pap. A hatékonyság azonban rosszabb, mint amikor minden egy helyre összpontosult. Nem lehet kántort tartani, a hitoktatás szétesik kis közösségekre. A 2022-es felmérés alapján elmondhatjuk: a 94 ezer lakos közül 34 ezer vallotta magát katolikusnak, körülbelül 2100-an járnak közülük vasárnaponként szentmisére, a hat templomba.

– Az Ön által vezetett plébániai gyülekezetben milyen közösségek működnek?

– Körülbelül tizennégy közösségünk van, köztük férfi- és női imakör; működik gitáros énekkar, vannak természetesen ministránsaink, jelen van a Cursillo, a Házas Hétvége, a Regnum, felnőtt házaskör, rózsafüzér-társulat.

– Hányan vannak az aktívak, illetve a fiatalok?

– Ezt nagyon nehéz megmondani: 600 darab plébániai újság szokott elfogyni. Ami biztos: 2-3 évente szervezzük meg a plébániai nagytábort, és tavaly is eljöttek rá 160-an. Ennél több az aktívak száma, csak nem mindig lehet rájuk számítani, különböző családi és munkahelyi elfoglaltságok miatt. A levelezőlistánkon 350 tagunk van, és a Facebook-oldalunkon is ugyanennyi, akikre rendszeresen számíthatunk. A covid óta 15-20 százalékos a csökkenés, akik elszoktak az online közvetítések miatt. Húsvét előtt jöttek néhányan, hogy a járvány előtt gyóntak utoljára. Sajnos vannak olyan híveink is, akik már soha nem jönnek vissza. A koronavírus-járvány előtt 600 hívő volt jelen a vasárnapi szentmisén, most csak 500. Ami a fiatalokat illeti: 25-30 fővel van rendszeres kapcsolatunk, de vannak köztük olyanok is, akik eljárnak a templomba, de nem vesznek részt a közösség életében.

– Milyen várakozással tekint az „Egek 150” ünnepségsorozat elé?

– Az egykori, de mára megszűnt május 31-i Egek Királynéja-ünnep előtt, nyolc napon keresztül igazi missziót tervezünk. Meggyőződésem, hogy sok olyan programot kell szervezni, amelyek révén megszólíthatjuk az embereket, a nem hívőket is. Hála Istennek minden évben vannak felnőttkorban megkeresztelkedők, évente 14-15 fő. Most húsvétkor tizenegyen részesültek a beavató szentségekben. Egyikük annyira belelkesült, hogy elhozta egy tizenhét éves barátját magával. Összecsaptam a tenyeremet, mit csináljak ezzel a fiúval, mivel szeptemberben indul legközelebb tanfolyam. Kértem: „Egek Királynéja, Mária, segíts!” Ez volt hétfőn. Kedden érkezett egy második, szerdán egy harmadik, csütörtökön még kettő. Így aztán 50 fővel elindítottunk egy 14-20 év közötti fiatalokból álló kiscsoportot. Ez nagyon biztató. Szervezünk olyan zarándoklatokat is, amelyekre bemerészkednek olyanok is, akik esetleg nem jönnének el bibliaórára, dicsőítő szentségimádásra, házas csoportba, de zarándoklatra igen.

A mostani ünnepségsorozatunkat minden fórumon meghirdettük. A programok között szerepelnek könnyű- és komolyzenei koncertek, kiállítások, művészettörténeti előadások, szentmisék. Bízunk benne, hogy sikerül megszólítanunk olyanokat is, akik távol állnak az Egyháztól, a hittől, de ezek a rendezvények, szertartások felkeltik az érdeklődésüket. Egy ilyen nyolcnapos rendezvénysorozaton megvan a remény arra, hogy ismeretlen emberek vagy egymást csak látásból ismerők megszólítják egymást, és ebből barátságok is születhetnek. Említettem, hogy húsvétkor tizenegy fő részesült a beavató szentségekben, keresztelésben, bérmálásban, Eucharisztiában. Egy felnőtt katekumen hölgy rendszeres templomba járó lett; ma már a szaléziak iskolájában dolgozik. A közös, tizenegy emeletes házból a templom felé jövet megismerkedett az ugyanide tartó idős férfival, azóta mindig egymás mellett ülnek a szentmisén. A férfi csak azért nem vállalta, hogy ő lesz a hölgynek a kereszt- és bérmaszülője, mert már hetvenöt éves, és azt mondta: ilyen korban már nem meri ezt vállalni, ki tudja, meddig él. Remélem, hogy a mostani ünnepségsorozat is összehoz embereket.

Fotó (archív): Merényi Zita; Újpesti Egek Királynéja-templom Facebook-oldala

Bodnár Dániel/Magyar Kurír