Szeged egykori ideiglenes székesegyháza, a Szent Rókus-templom

A szegedi Szent Rókus Plébániának manapság népes, 450 fős közössége van, s a hívek adományaikkal is segítik Isten házának csinosítását, karbantartását. Érdekessége a kereszthajós elrendezés, ezzel Kretovics László plébános szerint egyedülálló az egyházmegyében.

A területen a mait megelőzően három templom is állt korábban – mondta el. Az első 1739-ben fából épült Szent Rókusnak, a pestisből gyógyulók védőszentjének tiszteletére fogadalomból, hálából, hogy a város lakói megszabadultak az előző évi nagy pestisjárványtól.

A járvány 1738. augusztus 1-jén, az egyházi naptár szerint Vasas Szent Péter ünnepén szűnt meg. Tulajdonképpen Szent Péterről van szó, akit Heródes király ki akart végeztetni, ezért dupla vasláncot tekertetett tagjaira, de egy angyal kiszabadította. A templomban Simmer Sándor csongrádi szobrász japánakácból készült alkotása ezt a pillanatot örökíti meg. Vele szemben a Csillag börtönben raboskodott orosz fogoly, Szergej 14–15 éve madárcseresznyefából faragott Szent Rókus-szobra áll.

Kretovics László a hírportálnak kiemelte: az egyházmegyében egyedülállóan a rókusi templom kereszthajós elrende­zésű, vagyis fe­­lülről nézve latin ke­­resztet formáz, ami egyébként már a földről is kivehető. A kilenc üvegablakot, a főoltár felett és a két kereszthajóban – utóbbiakban a magyar szentek és a szent család – Róth Miksa üvegfestő készítette.

Két festményüket (Vasas Szent Péter és Szent Rókus) éppen restaurálják, utána kerülnek vissza annak a kereszthajónak a szemközti falaira, ahol a főhelyet a szent családot ábrázoló üvegablakok uralják. Ezeket már az első kőtemplomban is láthatták a hívek. 1805-ben plébániát alapítottak a területen, amihez óvoda, iskola és közösségi ház is tartozott. Később 1829–1833 között új templomot építettek – famakettje meg is tekinthető, a közelben lakó asztalos készítette –, ezer férőhellyel, ami akkor kevésnek számított, de az egyházközségnek ennyi pénze volt. Ezt az 1879-es nagy árvíz jelentősen megrongálta, mert eleve alacsonyabb fekvésű helyen állt.

Az árvíz miatt a harmadik templom 1905 és 1909 között már megemelt helyre épült, de ma is mocsaras altalaj húzódik alatta. „Tulajdonképpen folyamatosan mozog a föld, minimálisan süllyed az épület. Kicsit olyan, mintha a vízen járnánk” – jegyezte meg Kretovics László. A tisztán neogótikus, Aigner Sándor és Rainer Károly tervezte épület már 2500 férőhelyes, alapterülete közel 800 négyzetméter. A trianoni békediktátum hatására Csanád egyházmegye központja Szegedre került, így ideiglenesen – a dóm 1930-as megépültéig és felszenteléséig – ez lett a székesegyház. Száztíz év után, 2019-ben, 2020-ban kívülről felújították, tatarozták, így mára kiváló állapotban várja a híveket és a látogatókat.

A cikk – számos helyi érdekességgel – teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható el.

Forrás: Szeged-Csanádi Egyházmegye/Délmagyar.hu

Fotó: Török János

Magyar Kurír