Szegényen és boldogan – Egerszalóki ifjúsági találkozó Assisi Szent Ferenc nyomában

A szervezők idén is színes programkínálattal – koncertekkel, előadásokkal, műhelymunkával, kiscsoportos és kerekasztal-beszélgetésekkel, szabadidős tevékenységekkel – készültek a találkozóra, valamint lehetőség volt csendes szentségimádásra és szentgyónásra is. A szentmiséket a Szent István Televízió YouTube-csatornáján élőben is lehet követni.

Az idei Szalóki levélben azt olvashatjuk, hogy a találkozó különleges évben valósul meg: „Nyolcszáz éve tért haza a mennyei Atyához Assisi Szent Ferenc, akinek élete ma is emberek millióit inspirálja szerte a világon. Az egész Egyház hálával emlékezik rá, mi pedig szeretnénk bekapcsolódni ebbe az ünneplésbe.

Talán azért áll olyan közel hozzánk Ferenc, mert nem rendkívüli dolgokat akart tenni. Egyszerűen komolyan vette az evangéliumot.

Megtanulta, hogy az igazi gazdagság nem a birtoklásban, hanem az ajándékozásban rejlik; hogy az alázat nem gyengeség, hanem erő; hogy a tiszta szív messzebbre lát, mint a legélesebb szem; hogy a szeretet mindig bátrabb a félelemnél. Az idei mottó is Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából való: »Dicsérjétek az Urat, és áldjátok!«”

Döntéseink szépsége a szeretettől függ

Az első nap előadója Árvay Ferenc, az Egri Főegyházmegye karitászigazgatója gondolatébresztő elmélkedésében e mottóra utalva hangsúlyozta:

nemcsak az ajkunkon, hanem az életünk által is megszólalhat az istendicséret.

Mint mondta, Assisi Szent Ferenc nem a múlt embere, mindannyiunkat összeköt vele az, hogy ő is a boldogságot kereste. A szegénységről mint életeszményről beszélt, s azt meg is valósítva újraformálta ezt a fogalmat, Krisztus akarata szerint pedig az Egyházat is.

Az előadó kifejtette: mindannyian azt keressük, hogy hogyan lehet ezt az egyszeri és megismételhetetlen életet élni úgy, hogy az a lehető legtöbb pillanatában békés, boldog és kiegyensúlyozott legyen. Ezt kereste Szent Ferenc is.

A boldog élet elsősorban a hétköznapi és a távlatos döntéseinktől függ

– tette hozzá Árvay Ferenc és Ferenc pápától idézte (2020, Krisztus király ünnepe, Szent Péter-bazilika) a következőket: „A banális döntések banális élethez vezetnek, a nagy döntések naggyá teszik az életet. Azzá válunk ugyanis, amit választunk. Ha a lopás mellett döntünk, akkor rablóvá válunk; ha úgy döntünk, hogy magunkra gondolunk, akkor önzővé válunk; ha a gyűlölködést választjuk, akkor gonosszá válunk; ha úgy döntünk, hogy órákat töltünk a mobiltelefonunkkal, akkor függővé válunk.

De ha Istent választjuk, egyre jobban fogjuk szeretve érezni magunkat, és ha úgy döntünk, hogy szeretni fogunk, akkor boldogok leszünk. Így van, mert a döntések szépsége a szeretettől függ – ezt ne felejtsük el! Jézus tudja, hogy ha elzárkózva és közömbösen élünk, akkor lebénulunk, de ha bevetjük magunkat másokért, szabaddá válunk.”

A jó döntések jele a nyugodt lelkiismeret 

– folyatta az előadó, majd megjegyezte: segítségre szorulunk gyermekként és felnőttként is. Isten felé nyúlunk, ahogy Assisi Szent Ferenc is. A világból kapjuk a jó és rossz jeleket, ezekre reagálnunk kell. Sokan a struccpolitikát követik, a körülmények irányítják az életüket. Szent Ferenc kereste a jó válaszokat. Az Úr nem akar rosszat, nem kell félnünk a jeleitől, sőt, ha valaki hátat fordít neki, ő akkor is küld jeleket.

A döntések következményeiről szólva a következőkben Árvay Ferenc a Bikini együttes  D. Nagy Lajos által írt dalszövegét idézte: „Eltévedtem a mennyország felé félúton, az utat sajnos visszafelé már jól tudom. Eltévedtem a mennyország felé félúton, az utat sajnos csak visszafelé, a sötétség felé, a hazugság felé tudom.” Hozzátette: ez a szöveg a csalódottságot, a sodródást is mutatja. A lényeg az, hogy

akkor leszünk boldogok, ha szeretni tudunk: „a döntéseink szépsége a szeretettől függ.”

A továbbiakban az előadó többek közt az Egyház valóságához lényegileg hozztartozó karitász fogalmát részletezte a szegénységgel kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus maga mondta az utolsó ítéletről Máté evangéliumának 25. fejezetében: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám… Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

Ő soha nem fárad bele, hogy keressen bennünket

Az első nap délutánján Ternyák Csaba egri érsek főcelebrálásával mutatták be a találkozó nyitó szentmiséjét. Az érsek a mise elején köszöntötte a jelenlévőket: „az életünk legnagyobb célja, dicsérni az Istent, és tudjuk, hogy ő pedig átölel, felkarol minket”.

Ternyák Csaba homíliájában hangsúlyozta:

mindannyian vágyakozunk Isten után, de Isten is vágyakozik ránk, mert szeret bennünket, olyannyira, hogy emberré lett, és a kezünkbe adta magát.”

A továbbiakban az elhangzott evangéliumot magyarázva a terheket viselő emberről és Krisztus igájáról beszélt.

„Jézus azért hív minket, hogy segítségünkre legyen, és könnyebb terhet rakjon ránk. Az ő igája édes, az ő terhe könnyű. Hív, hogy nála felüdüljünk és nyugalmat találjon a lelkünk.” Az érsek kifejtette: „az idős emberek gyakran magukban hordozzák a múlt csalódásait, igazságtalanságait, nem tudják elfelejteni a régi sértéseket, pedig nagy csapás, ha valaki nem tud megbocsátani, nem tud új életet kezdeni. Kérjük az Urat, ha ilyen helyzetben vagyunk, hogy vegye le rólunk ezt a terhet!”

A gondok nem kímélik a fiatalokat sem – folytatta az érsek –, de a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok – mit tanuljak, milyen hivatást válasszak, merre fordítsam életem irányát, hol találom meg életem párját – közepette,

zaklatott korunkban is van egy biztos pont mindannyiunk életében: Jézus. Mi, hívők az életünket vele akarjuk élni, bármi is történjék körülöttünk.

Mi már ráéreztünk az evangélium örömének ízére, ezért akarunk a nyomdokaiban járni.”

Ternyák Csaba a továbbiakban arról beszélt, hogy a hívők életében is vannak, lehetnek időszakok, „amikor magunkba zárkózunk, kesergünk azon, hogy milyen igazságtalan velünk az élet, mindent sötéten látunk, és szomorúak vagyunk. Fontos, hogy ilyen helyzetekben ne süppedjünk magunkba, rendetlen szórakozásokba, a zajba, vagy a véget nem érő kütyüzésbe, hanem

figyeljünk arra a hangra, amely a szívünk mélyén hívogat minket. Jézus mondja: Jöjjetek hozzám!”

Mit jelent Jézushoz menni? Az érsek erről azt mondta, hogy „a titkainkat, amelyeket magunkban őrzünk és nem osztjuk meg másokkal, azokat tárjuk fel Jézus előtt: menjünk hozzá, és mondjuk el neki, hiszen Jézus is így tett velünk, amikor az utolsó vacsorán a barátainak mondott minket, miközben mindent tudtul adott nekünk, amit az Atyától hallott. A legmélyebb titkait osztotta meg velünk.

A mi titkaink feltárására pedig a legalkalmasabb a szentségimádás, a csendes ima, de még ennél is jobb, ha szentgyónás keretében történik mindez. Ezen alkalommal pedig hálát is adhatunk, hiszen

a gyónás nemcsak a bűnök felsorolása, hanem tanúságtétel arról, hogy Isten milyen csodákat tesz bennünk és velünk”

– tanított a szónok.

Ternyák Csaba beszédében így buzdított: „Félelmeink, nehézségeink láttán ne zárkózzunk magunkba, hanem hallgassunk Jézusra: Jöjj hozzám! Szinte rámenősen kéri ezt tőlünk.

Vár ránk, hogy megerősítsen minket hétköznapi küzdelmeinkben, megszabadítson a szívünk szorongásától, együtt hordozza velünk a keresztjeinket. Amikor belép az életünkbe Jézus, vele jön a béke.

Egy fiatal felnőtt mondta el tapasztalatát, hogy a keresztelése előtt ürességet érzett a lelkében, nyugtalan volt, de amikor megtalálta Jézust, megszűnt az üresség. Jézussal vége az Isten hiányából fakadó nyugtalanságnak, ahogy erről Szent Ágoston is írt a Vallomásokban – szögezte le az érsek, ugyanakkor rámutatott, hogy „a nyugtalanság nem feltétlenül jelent rosszat: az igazi megtérés előszobája lehet. Ferenc pápa is beszélt erről: küldetésünk van, az örömünket meg kell osszuk másokkal, a családban, a barátaink közt bátran beszéljünk erről, ne szégyelljük mások előtt, ne privatizáljuk Istent” – fogalmazott Ternyák Csaba.

Az üdvös nyugtalanságról szólva az érsek a beszéde végén azt mondta: „nincs jogunk megfosztani másokat a hitünk örömétől,

tegyünk bátran tanúságot!

Az imádságban pedig találjuk meg a felüdülést, a bizalmas kapcsolatot Istennel, dicsőítve őt!”

Kinek mit jelent Szalók? „Valakinek a természetközeliséget, a váratlanul érkező vad vihart, a nyári hőségben a templom hűvösét, másnak a koncerteket, egy rég nem látott barátot, a csendes imát, sok nevetést, vagy egy nagy találkozást. Talán ez utóbbit a leginkább – ahogy a Szalóki levélben is olvashatjuk: „találkozunk egymással, önmagunkkal, és mindenekelőtt Istennel, aki soha nem fárad bele abba, hogy keressen bennünket”.

*

Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat, a 99 éves Kerényi Lajos piarista szerzetes – aki értesüléseink szerint szombaton jelen lesz a találkozón – korábban levélben szólította meg a fiatalokat. Többek közt ezt írta: „Egerszalók legenda, mégis valóság. Nagy feladattal lépett be – közel 50 éve – a magyar nép, elsősorban a magyar fiatalok életébe. Pótolni, kiegészíteni akar, mert egyre nagyobb az istenhiány és a gőg...”

Assisi Szent Ferencre utalva – Schütz Antal piarista hittudós gondolatai nyomán – a szerzetes a levelében eképpen világítja meg a kegyeletes lelkület (pietas) lényegét: „mindenekelőtt mélységes meggyőződéses hódolat az iránt, ami fölöttünk van, kivált a »Magasságbeli« iránt… Az Úr félelme a bölcsességnek is, a kegyeletnek is kezdete.

A kegyelet megilletődés azzal szemben, ami mellettünk és alattunk van, tisztelet azzal szemben, ami körülöttünk van. A kegyeletes lélekben állandóan, a tudat alatt is dolgozik az a sejtés, hogy sok mindent embertársaimban, a társadalomban, de magamban is máskép látnék, ha Isten szemével nézném…

Ez a lelkület nagy méltányosságot és türelmet tanúsít azzal szemben is, ami nincs ínyére, és azokkal szemben is, akik ellenére járnak. A kegyelet nagy megnyílottság a valóság iránt, magafeledt rajtafelejtkezés a dolgokon…

Szent Péter az evangéliumokban mintegy a kegyeletesség megtestesülése. Az evangéliumokból mindenünnen rám néz ebből az izgékony, robbanékony alakból az a hűséges szempár, mely gyermekded magafeledéssel Mesterére tapad…

És ha valaki kérdi, miért épen őreá bízta az Üdvözítő az egyházi főség nagy tisztét, én teljes tisztelettel a nagy értelmezők iránt azt mondom: elsősorban ezért a fönntartás nélküli magafeledő odaadásért…”

A piarista szerzetes végül arról ír levelében, hogy a kegyeletes lelkület nagy szentje Assisi Szent Ferenc. Például amikor a szabályzatban utasítást ad: „intem a testvéreket, hogy meg
ne vessék, se el ne ítéljék azokat, akiket színes lágy ruhákban, finom ételek és italok mellett látnak, hanem ki-ki magamagáról ítéljen, és magamagát becsülje csekélyebbre”.

*

Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat következő napjain a résztvevők (a regisztráció alapján a tavalyinál többen, mintegy 500 fő) meghallgathatják Tóth Péter szalézi diakónus tanúságtételét, Lengyel Donát OFM elmélkedéseit, beszélgethetnek Szent Ferenc Kisnővéreivel, illetve tanácsot kérhetnek segítő szakemberektől a RÉV szenvedélybeteg-segítő szolgálat sátránál.

A tervezett program szerint Darányiné Szabó Eszter és Jágerné Luca Enikő a teremtésvédelemről tart előadást. Zenei szolgálatot lát el a Szalók Band, a Rád Találtam, a Talita Kum, a Mindszent Karizma Dicsőítő Zenekar, a Vasgyári Plébánia Gitáros Zenekara, illetve táncházat tart az Esztenás zenekar.

Fotó: Balogh Ferenc

Körössy László/Magyar Kurír