Székely János püspök a csatkai roma lelkinapon: Szükségünk van cigány apostolokra!

A cél az volt, hogy a hagyományos szeptemberi búcsún túl egy olyan alkalmat is megteremtsenek a cigányság számára, amikor nem a mulatságon, a táncon van a hangsúly, hanem az elmélyülésen.

Idén kétszázan vettek részt a zarándoklaton, Budapestről, Esztergomból és Szombathelyről különbuszokkal is érkeztek a hamarosan megújuló csatkai kegyhelyre. A nap szentségimádással és gyónási lehetőséggel kezdődött, majd Székely János püspök tartott elmélkedést Boldog Emília életéről.

A roma lány 1914-ben született Spanyolországban. Megtanulta a kosárfonás hagyományos cigány mesterségét, és szorgalmas munkával, kezeit nem kímélve kereste kenyerét családja számára. Húszas évei elején hozzáment feleségül vőlegényéhez, Juanhoz, akit a kommunista rezsim katonai sorozásától egy fondorlattal mentett meg: egy növény nedvével bekente szemeit, hogy néhány napra megvakuljon. Miután kiderült a csalás, Juant és az akkor már áldott állapotban lévő Emíliát bebörtönözték. Rabtársai, akik csendes, szorgalmas természete miatt barátságukba fogadták, megtanították imádkozni. A börtönben tért meg, ahol azonban büntették a vallásgyakorlást, ezért Emíliát is rá akarták venni, hogy árulja el hitoktatója nevét. Ám a fiatal lány ellenállt: sem hamis ígéretekkel, sem kínzással nem lehetett rávenni, hogy besúgó legyen. Ezért magánzárkába csukták, ahol rettenetes körülmények között tartották a várandós asszonyt, aki gyermekét is orvosi felügyelet nélkül, egyedül szülte meg. Emília még így is gondoskodott róla, hogy kislányát, Angeát titokban megkereszteljék. Emília a szülés után néhány héttel a börtönben, egyedül, vértanúként hunyt el.

Az elmélkedést követő szentmise homíliájában a püspök egy másik szent életű nőről, a száz éve született Ódor Anna Terézről beszélt a résztvevőknek. Teréz nővér orsolyita missziós apáca volt, aki Indiában a szegénynegyedben töltötte áldozatos, másokért odaadott életét. Alig nyolcéves volt, amikor elveszítette édesanyját, ezért hamar nevelőszülőkhöz került. Korán megpecsételte életét a fájdalom, de talán éppen ez a seb nyitotta meg szívét arra, hogy későbbi élete nehézségeit is bátran, derűs lélekkel tudja hordozni. Később Indiába került missziós szolgálatot teljesíteni. A 42–46 fokos nyári melegben bőre gyakran felhólyagosodott, a sebek pedig kifakadtak. Borzasztó fájdalmakat kellett átélnie, ami miatt sokszor heteken át képtelen volt aludni. Néha éjszaka kellett elmennie más betegekért, az őserdőn keresztül, derékig vízben gázolva, azért imádkozva, nehogy vadállatokkal találkozzanak. Talán ez a fájdalom, ez a szenvedés kellett ahhoz, hogy mindent bátran elviseljen. Indiában csodálatos életművet hozott létre fáradhatatlan munkával: kórházakat, kollégiumot alapított, utakat építtetett, kutakat ásatott, mezőgazdálkodásra, csipkeverésre tanította a falvak szegényeit, kisüzemeket, munkahelyeket teremtve számukra.

Csoda, hogy egyetlen életből milyen gyümölcsök fakadtak, milyen óriási kincs egy odaadott élet. Azt szeretném, ha ti is apostolok lennétek. Szükségünk van cigány apostolokra közösségeitekben”

 – zárta beszédét Székely János.

A szentmisén Varga Heléna, a Romani Design márkát megalkotó testvérpár egyik tagja lovári nyelven énekelt egy régi cigány Mária-éneket. A szentmisét közös ebéd, majd rózsafüzér, végül az esztergomi Boldog Ceferino Alapítvány tánccsoportjának bemutatója követte.

Az idei lelkinapot a Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatósága támogatta. 

Forrás: Bánlaki Zsanett/MKPK Caritas in Veritate Bizottság

Fotó: Bánlaki Brúnó; Kállai Rita

Magyar Kurír