Székely János püspök szentbeszédében három gondolatot emelt ki Sarlós Boldogasszony ünnepének üzenetéből.
Mária a szíve alatt hordozza az élő Isten Fiát, így ahová érkezik, oda örömöt, áldást, életet hoz. Ahol ez a találkozás megtörtént, ott egy templomot építettek, melynek oltárfestménye Mária érkezése Erzsébethez – szíve alatt az élet szerzője, az Üdvözítő van. A kis Keresztelő János ujjong, táncol Erzsébet méhében.
A Szűzanya az élő, új frigyláda – az élő Igét, az élet Forrását hozza.
A földi élet sivatagos, köves; az égi öröm fentről jön, Isten ajándéka. Annak az életében van igazi öröm, áldás, aki őt befogadja, mint a Szűzanya.
Hogyan képes Mária arra, hogy 120 kilométert gyalogosan megtegyen áldott állapotban, hogy segítsen Erzsébetnek?
Ha valaki befogadja az életébe Istent, a szíve kitágul, meghalljuk a másik baját, és segítségére sietünk.
Két kisgyermek is találkozik: a kis Keresztelő János és az éppen megfogant Isten Fia. A gyermek nem teher, hanem áldás, az édesanya nem terhes, hanem várandós, áldott állapotban van. A gyermek ajándék, végtelen kincs, egy darabka Isten arcából, az ő képmása.
Minden gyermekszületés egy kicsi karácsony. Minden gyermekben van egy darab Isten arcából.
Ha Isten van a szívünkben, akkor velünk együtt öröm, áldás érkezik oda, ahova érkezünk – hangzott el a főpásztor szentbeszédében.
A szentmise végén a megyéspüspök megáldotta a jelen lévő párokat.
A szentbeszéd ITT visszahallgatható.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria