Székely János a solymári templombúcsún: Ítélkezés helyett csalogassuk elő egymásból a kincseket

Templombúcsú a sváb településen

Több napos ünnepséggel és programokkal készült Solymáron az egyházközség templomuk titulusának ünnepére. Szeptember 10-én este múltidéző kiállítás nyílt a templomban a búcsújárásokról. A rossz idő miatt 11-én este végül nem a szabadtéri Fatimai kápolnánál, hanem a templomban tartották meg az ünnepi szentmisét Székely János püspök celebrálásával. Szeptember 12-én zenés árnyjátékot mutattak be a csodatévő Szűz Mária legendájáról, csapatjátékokat szerveztek a Templom téren, musicalt adtak elő a művelődési házban, valamint beszélgetős sátorban várták az életük problémáit megosztani vágyó, kérdéseikre válaszokat vagy egyáltalán csak együttérzést kereső embereket. A búcsú szombat este és vasárnap is folytatódik gazdag programokkal, köztük magyar és német nyelvű szentmisékkel, melyeken kórusok végeznek szolgálatot.

Szűz Mária szent neve ünnepének vigiliáján gitáros kórus köszöntötte a megkoronázott mennyei királynőt. Sváb település lévén, a szentmisén anyanyelven is énekeltek egy népéneket a Szűzanyának: „Mutter, muss dich nochmals grüßen” („Anyám, még egyszer köszöntelek”).

Szemere János plébános köszöntötte Székely Jánost, aki a szemináriumban a lelkivezetője volt. „A lelki barátság nem szakadt meg” – mondta, és ismertette, hogy a templombúcsú kiemelt alkalmával nemcsak a szentmisét mutatja be a püspök, hanem Mit üzen nekünk az ötödik evangélium, a Szentföld? címmel fog előadást tartani, hiszen jól ismeri a Szentföldet, élt ott.

Odatartom a lelkemet a napba

Székely János köszöntőjében két példával szemléletette, mit jelent az ünnep. Afrikában egy nagyon idős, egyszerű ember mindig ott maradt a tabernákulum előtt a mise után. „Mit tud ott tenni?” – kérdezte a fiatal pap. „Odatartom a lelkemet a napba” – válaszolta neki. Egy házaspár elmondta, hogy a héten a legjobb egy órájuk a vasárnapi szentmise. Pedig nem mondanak egymásnak semmit, csak ülnek egymás mellett, fogják egymás kezét, és mennyei harmónia száll le rájuk. „Önök is ezt teszik ezeken az estéken, kinyitják a szívüket az ég felé, engedik, hogy a nap, Isten fénye, kegyelme beáradjon az életükbe. Nyissuk ki a szívünket, engedjük be Isten fényét!” – szólt Székely János az ünneplő közösséghez.

Kiket követünk?

Jézus szavait hallottuk: nem vezethet vak világtalant. Máskor a farizeusokra mondja, hogy „vak vezetők” – kezdte szentbeszédét a püspöki konferencia elnöke. – Mintha a mai ember is olyanokat akarna követni, akik valójában vakok. Olyanoktól akar tanulni, akik alig sejtik az élet igazi okát, távlatát, mélységét. Mintha ma is vak vezetne világtalant.

„Ne hagyjátok magatokat félrevezetni, meghaltok mind, mint az állatok, utána nem következik semmi” – ismertette egy gondolkodó mondását. Hozzátette: ha valaki így gondolkodik, és azt látja, a léte a semmiből a semmibe tart, annak oka nincs; az evolúció tévedéseként vagyunk itt, és halálunkkor jön a nagy semmi; amit felépítettünk, álmok, élmények, kapcsolatok, megy a süllyesztőbe, életünk háza megsemmisül – akkor számára az élet abszurddá válik.

Bertrand Russell ateista gondolkodó szerint mindaz, amit az ember alkot, nem más, mint szennyeződés, amit az ember nevű féreg a föld felszínére termel, és amit az idő vasfoga majd lemar onnan. „Nem gondolom, hogy ilyesfajta életszemléletre olyan életutat és alkotásokat lehetne építeni, amit örömmel lehetne végigjárni. Hányszor vezetnek vakok világtalant a mai világban!” – hangsúlyozta.

A püspök utalt az Egyesült Államokban végzett felmérésre, melyben összevetették a nagy véleményvezérek és a többségi társadalom látásmódját egyes kérdésekben.

Az amerikai társadalom 55 százaléka gyakorló vallásos, a médiasztároknak csak az öt százaléka az.

Arra a kérdésre, van-e olyan eset, amikor az abortusz elfogadhatatlan és tiltani kellene, a médiasztároknak csupán három százaléka válaszolt igennel. Ugyanígy eltért a véleményük a társadalom többségének gondolkodásától arra nézvést, hogy belefér-e a házasságba a megcsalás. „Vak vezet világtalant. Tanulság: ne menjünk utánuk, ne hallgassunk rájuk!”

Székely János rámutatott,

a mai világban a szociológus gyakran alig ért valamit a társadalomból, az etikaszakember gyakran erkölcstelen, aki művészetekkel foglalkozik, gyakran a csúnyát tartja szépnek.

„Jézus arra tanít, ne kövessünk vakokat, ne sodródjunk a tömeggel, legyünk bátran mások, és kövessük őt, az igazi fényt! – fogalmazott. – Az Északi-tengeren a jéghegyek gyakran szembeúsznak a sarki szelekkel, mert áramlatok sodorják őket. Bárcsak ilyen emberek lennénk, akiknek van mélysége, akiket nem a felszíni szél sodor, akik engedik, hogy az igaz bölcsek tanítsák őket! Jézus a világ világossága. Merjük-e őt követni?”

Ítélkezés helyett csalogassuk elő a másikból a kincset

Az evangéliumban elhangzott tanításról beszélt ezek után, mely az ítélkezés elhagyására hív. Mint mondta, néha ostobán ítélünk, a másik életéből csak a felszínt látjuk, de hogy mi történt vele, mennyi sebet kapott, mennyi terhet hordoz, mennyi kincs rejtőzik benne, és talán nem volt, aki előcsalogassa azokat, sokszor alig sejtjük.

Egyedül Isten az, aki úgy lát minket, ahogyan vagyunk, mégsem akar elítélni.

A házasságtörő asszonynak azt mondta Jézus, én sem ítéllek el, menj, és ne vétkezz többet. Azt is mondta, az Emberfia nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Isten felemelni akar – hangsúlyozta.

Egy legenda szerint egy zarándok keserű gondolatokkal volt tele – folytatta beszédét. – Meglátott valamit az úton, kígyónak gondolta. Megmarta a kígyó. Egy másik zarándok derűs volt, pacsirtának látta a fura tárgyat, és a kismadár felröppent. „Az emberek gyakran olyanok, amilyeneknek látjuk őket.

Egy nagyképű, ítélkező tekintet gúzsba köt, tönkretesz. Ha elharapózik a kritika a családban, az a legrosszabbat hozza elő mindenkiből, a keserű, az ellenséges, az önző, a visszaütő arcukat. Egy szerető tekintet szárnyakat ad. Elő tudjuk-e csalogatni egymásból a kincseket?”

Ezt Gedeon történetével támasztotta alá, akinek éjszaka azt mondta az angyal: „Az Úr veled van, hős vitéz”, pedig gyáva nyúl volt. Az angyal, az Úristen mégis belelátta Gedeonba a hős vitézt. Jézus ugyanígy elnevezte Simont Péternek, sziklának, pedig egyáltalán nem volt az: háromszor megtagadta a mestert, süllyedt a vízen járva. Jézus belelátta a későbbi sziklát, és előcsalogatta belőle. Tudunk-e egymásra Isten szemével tekinteni? – tette fel a kérdést.

Egy feleség elmondta neki, hogy a házasság elején olyannak látta férjét, mint egy tökéletes görög szobor. Majd megjelentek a repedések ezen a szobron – folytatta a püspök a példák sorolását. –  Az asszony rádöbbent, nemcsak a mostani férjét kell szeretni, hanem a jövőbeli férjét is, azt, akivé válhat. Gyakran elképzeli, odaállnak a Mennyei Atya trónja elé, és nem kis büszkeséggel mutatja majd be a férjét neki: „Látod, a te segítségeddel ezt tudtam belőle elővarázsolni.”

Egy angol férfi orosz felesége mellé orosz szolgálólányt vett fel. A családban óriási volt a feszültség, húsvétvasárnap reggel is összeveszett a házaspár. A szolgáló az ünnepi tállal a kezében köszönt nekik: „Krisztus feltámadt!” Sugárzott belőle az ünnep öröme. A feleség erre sírva fakadt, majd kiengesztelődött a férjével, aki a bocsánatkérését hallva magába nézett, és szintén bocsánatot kért tőle. Aznap reggel Krisztus valóban feltámadt két emberi szívben.

Tudunk egymásra Isten szemével nézni, és előcsalogatni a másikból a kincset? Ne vak vezetőid legyenek, kövesd Krisztust, a világ világosságát!

– összegezte végül.

A Szentföld üzenete

A szentmise után vetítéses előadást tartott a püspök a Szentföldről. Bemutatta a görög és a zsidó kultúra különbségeit, ismertetett olyan ókori dokumentumokat, melyek alátámasztják a Biblia hitelességét. Székely János bemutatta a Szentföld Biblia által említett helyszíneit, ahová mind személyes élmények is kötik őt.

Előadásáról későbbi cikkünkben számolunk be.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír