Székesegyházi könyvkölcsönzési feljegyzések a 15. század végéről – Érsekségi ékességek (32.)

A középkori veszprémi székesegyház egy 15. század végi leltárjegyzéke páratlanul érdekes bejegyzéseket tartalmaz mind a templom korabeli felszerelésére, mind az ott őrzött könyvtár állományára és használóira vonatkozóan. Az inventárium 1472 és 1504 között keletkezett, és alapvetően arról tájékoztat, hogy az egymást váltó őrkanonokok milyen értéktárgyakat vettek, illetve adtak át egymásnak a káptalan erre a feladatra kijelölt tagjai előtt. Többek között felsorolták benne a liturgikus eszközöket és könyveket, az ereklyéket és a különböző hagyatékokból származó új szerzeményeket.

Ezeken túlmenően az inventárium huszonnégy könyvkölcsönzési bejegyzést is tartalmaz 1482–1502 közöttről. A jegyzék alapvetően töredékes, a leltárkönyv egyes oldalain elszórtan található, így a 4., 6. és 8. lapokon.

A feljegyzések hiányos voltára utal, hogy az olyan Itáliát megjárt kánonjogi műveltségű személyek, mint ifj. Vitéz János püspök (1489–1499) vagy a kanonokokok közül Hieronymus Balbi vagy Vitéz Mihály nem szerepelnek a könyveket használók között. A bejegyzések tizenöt személyre vonatkoznak, köztük Vetési Albert püspökre (1458–1486); a veszprémi domonkos perjelre, Györgyre; a kánonjogi kódexéről ismert Nágocsi Gáspárra; a századfordulón a bécsi egyetemi magyar náció prokurátorára és a teológia professzorára, Szentannai Györgyre; valamint a horvát származású Modrusi Bertalanra, aki veszprémi és bécsi kanonoksága mellett később Habsburg Miksa római király szenátora és az egyetem kánonjogi tanára lett.

A huszonnégy bejegyzés összesen harminckilenc kölcsönzési tételre vonatkozott. Volt olyan kötet, amit többen is kikölcsönöztek, illetve voltak többkötetes munkák is; összesen tizenkilenc művet olvashattak az érdeklődő klerikusok. Ezek többsége, tizenkettő, kánonjogi vonatkozású törvénykönyv, kommentár és jogszabálygyűjtemény volt. Az olvasmányok között négy az egyházatyák munkái közé, a maradék három pedig a papi hivatásra felkészítő, illetve annak gyakorlását segítő művek közé tartozott. Mindebből megállapítható, hogy a könyvhasználat célja elsősorban az egyházi bíráskodás, a székesegyházi oktatás és a papi hivatás szolgálata volt, de olyan jogszabálygyűjteményt is kölcsönöztek, amely a korszakban már használaton kívül volt, így ennek tanulmányozása elsősorban a tudós elmélyülést példázza.

A leltárjegyzék a modern tudományos feldolgozás számára Győrből került elő. 1983-ban Varga Ferenc simasági főesperes a győri püspöki levéltárban negyvenegy, zömében a veszprémi püspöki és káptalani levéltárból származó oklevélre bukkant, amelyeket Solymosi László azonosított és írt le. Kisebb nyomozás során kiderítették, hogy a hagyatékban lévő okleveleket 1941-ben az országos levéltár számára már lefényképezték, tehát ekkor még biztosan Veszprémben voltak. Ezt követően Pfeiffer János akkori levéltáros (későbbi nagyprépost) kölcsönadhatta azokat Fehér Mátyás Jenő domonkos szerzetesnek, aki az országból 1947-ben történt eltávozása előtt az okleveleket a völcseji plébánián hagyta, ahonnan azokat később Győrbe szállították. Azonosításukat követően, 1985-ben kerültek vissza eredeti helyükre. Ma a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltárban őrzik őket, a könyvkölcsönzési feljegyzéseket DF 201629-es (Veszprém eccl. et capit. 91.) jelzet alatt.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár

Magyar Kurír