Szent Ágoston atyánk regulája

Boldvai Márton Bertalan csornai perjel a kötethez írt előszavában kiemeli: ezek a számok így papíron „valóban impozánsan mutatnak, de ennél sokkal több van mögöttük. Elsősorban Istentől jött meghívás, sok munka, imádság, fáradtság és öröm. Építkezés, szervezés, csendes időszakok, közösségi élet… egy nagy aktivitásban és Istennek szenteltségében megélt papi élet”.

Szent Ágoston Regulája 12 fejezetre oszlik: az Isten és a felebarát szeretetéről című fejezetben a hippói püspök figyelmeztet: „Testvéreim! Mindenekelőtt Istent szeressétek, aztán a felebarátot, mert ezek a nekünk adott legfőbb parancsok.”

A II. fejezet címe: A szív egységéről és az anyagi javak közösségéről. Ez a rész az Apostolok cselekedeteiben megfogalmazott, gyakorlatban is alkalmazott elvet állítja követendő példaként a testvérek elé: „Mindenük közös volt és mindenkinek adtak belőle a szükséghez mérten” (4,32; 35).

Az alázatosság erényéről olvashatunk a III. fejezetben: „Azok a testvérek, akik a világban valakinek látszottak, ne vessék meg azokat, akik szegény sorból érkeztek ebbe a szent közösségbe. Inkább arra törekedjenek, hogy ne gazdag rokonaik méltóságával, hanem szegény testvéreik társaságával büszkélkedjenek… Éljetek… mindnyájan békében és egyetértésben, kölcsönösen tiszteljétek egymásban Istent, akinek temploma lettetek.”

A IV. fejezet címe: Az imádság tisztaságáról. Ágoston intelme így hangzik: „Imádkozzatok állhatatos buzgósággal a meghatározott órákban és ideig.”

Az V. fejezet Az önmegtagadásról szól: „Testeteket az ételben és az italban böjttel, önmegtagadással fékezzétek meg, amennyire egészségetek megengedi. Ha azonban valaki nem tud böjtölni, legalább étkezésen kívül ne vegyen magához ételt, hacsak nem beteg.” Nem fordulhat elő „az a felháborító visszásság, hogy a monostorban, ahol a gazdagok, amennyire csak lehet, szűkösen élnek, a szegények dúskáljanak”.

A VI. fejezetben Szent Ágoston Az erkölcsös élet szépségéről fejti ki gondolatait: „Ruházatotok ne legyen feltűnő. Ne ruháitokkal, hanem magatartásotokkal akarjatok tetszeni… Járástokban, magatartástokban, viselkedésetekben semmi se legyen, ami bárki tekintetét sértené. Viselkedjetek megszentelt életállapototokhoz illően… Ha netán nőt láttok, ne szögezzétek rá szemeteket. Amikor kimentek a monostorból, ugyan nem tilos nőket látnotok, bűn viszont megkívánni, vagy tőlük várni ugyanezt… Amikor tehát együtt vagytok a templomban vagy bárhol, ahol nők is vannak, kölcsönösen őrizzétek egymás tisztaságát. A bennetek élő Isten így is meg fog benneteket magatoktól őrizni.”

A VII. fejezet mintegy folytatása az előzőnek, címe: A testvéri figyelmeztetésről. Ágoston intelme szerint „Ha közületek valakiben észreveszitek a tekintet imént említett szertelenségét, azonnal figyelmeztessétek, hogy többre ne vetemedhessen, hanem minél hamarabb térjen jobb belátásra.” Ha nem hajlandó erre, be kell avatni két vagy három testvért, „hiszen ketten vagy hárman rávehetik őt arra, hogy az illő szigorúsággal fenyítse magát”. Ez nem rosszindulatúság, mert „ha testvérednek seb volna a testén, s félve a gyógyítástól, ezt el akarná titkolni, nemde kegyetlen lennél, ha ezt elhallgatnád, de irgalmas, ha jelentenéd? Mennyivel inkább jelenteni tartozol, hogy szívének sebe végzetesen el ne üszkösödjék”.

A VIII. fejezet A ruhák közös felügyelőiről címet viseli: „Ruháitokat tartsátok együtt, egy vagy két, vagy annyi testvérre bízva, akik rendben tudják tartani, nehogy a moly kárt tegyen bennük.” Ha pedig valaki eltitkol egy ajándékba kapott ruhát, „úgy ítéljék el, mintha lopott volna”.

A IX. fejezet A ruhák mosásáról, a betegek gondozásáról, illetve a könyvek naponkénti kéréséről címmel fogalmaz meg szabályokat, kiemelve: „Ruháitokat az elöljáró intézkedése szerint mossátok akár ti, akár a megbízott testvérek, nehogy a tiszta ruha túlzott igénye belsőleg beszennyezze lelketeket.” Betegségben a testvéreknek gondoskodniuk kell egymásról.

A X. fejezet A viszálykodás kerüléséről címet viseli: „Veszekedés vagy ne legyen köztetek, vagy a leggyorsabban vessetek neki véget, különben a harag gyűlöletté fajul, s akkor a szálka gerendává válik, és a lélek gyilkossá lesz”, ahogyan az János első levelében olvasható: „Aki testvérét gyűlöli, az gyilkos” (3,15). Ha valaki gyalázkodással mégis megsérti a másikat, amilyen gyorsan csak teheti, nyújtson elégtételt, a sértett pedig haladéktalanul bocsásson meg.

A XI. fejezet Az elöljárók iránti tiszteletről és az ő szolgálatukról szól: „Elöljárótoknak mint atyának engedelmeskedjetek, adjátok meg neki a tiszteletet, nehogy megsértsétek benne Istent. Még inkább engedelmeskedjetek az idősebb testvérnek, aki mindnyájatokra gondot visel.”

A XII. fejezet címe: E regula gondos megtartásáról Ágoston az Úrhoz fohászkodik: „Adja meg, hogy mindezt szerető gonddal tartsátok meg, mint a lelki szépség szerelmesei.

Jó magatartásotokkal árasszátok Krisztus jó illatát, nem mint a törvény alatt görnyedő rabszolgák, hanem mint a kegyelem szabad gyermekei.”

Közli a kötet Szent Ágoston jó barátjának, Possidiusnak a róla írt életrajzát, amelyet Babarczi-Győrffy Andrea, a Jel Kiadó igazgatója fordított.

Fazakas Z. Márton zárszavában emlékeztet rá: csornai közösségük mindennap a Laudes elimádkozása után olvas fel egy-egy szakaszt Szent Ágoston Regulájából – ez ősi hagyomány, az 1950-es feloszlatás előtt latin nyelven olvasták fel, de a közös lectio divina idején magyarul is rendszeresen elhangzott. Az 1990-es újraindulás után már magyarul olvassák, kivétel néhány Szent Ágostonhoz köthető ünnep. Úgy érezték: e két hagyomány találkozási pontjaként újból megjelentetik az 1900-ban Csornán kiadott Regulát, annyi változtatással, hogy latin és magyar nyelven adják ki. A magyar fordításnál Puskely Mária Kordia SSND nővér fordítását vették alapul. Márton apát köszönet mond „Mindenkinek, hogy támogattak, biztattak és segítettek eddigi utamon, és azoknak is, akik nem! Isten áldja meg őket!”

Szent Ágoston atyánk regulája
Csornai Premontrei Apátság, 2024

Bodnár Dániel/Magyar Kurír