Szent Annára emlékeztek az óvodások és iskolások Debrecenben

Szent Anna foganásának ünnepéről az első tanúságtételek a 720 körüli évekből származnak. Ekkoriban Eubeai János egyik szentbeszédében megemlítette, hogy még nem mindenütt ünneplik ezt.

Az ünnep alapja egy apokrif, de tiszteletreméltó és hitbeli tévedést nem tartalmazó elbeszélés. A szentatyák átadott hagyománya szerint a Szent Istenszülő születése előtt kilenc hónappal Isten elküldte angyalát Joakimhoz és meddő feleségéhez, Annához. Mint az Ószövetség többi nagy alakja, Mária is az ígéret gyermekeként születik. Isten közbelépése folytán jön e világra a „Legtisztább”, aki e földi életre hozza majd az Életadót. 

A Szent Liturgiát Sivadó Miklós és Szaplonczay Márk atya vezette a római katolikus székesegyházban.

Az óvodalelkész arra igyekezett felhívni a figyelmet prédikációjában, hogy micsoda tervező az Úr. Hiszen már előre megtervezte azt is, hogy az üdvözítő Jézus Krisztus ettől a szeplőtelen Istenanyától fog születni.

„Nagyon sok évezredre előre tervez az Isten. És a mi életünket is eltervezte” – fogalmazott Márk atya.

Éppen ebből kiindulva mi is megpróbálhatjuk a saját életünket eltervezni. És ha valamit kitűzhetünk célul, akkor az egyértelműen az üdvösségünk: hogy szeretnénk a mennyországba kerülni, szeretnénk örökké boldogok lenni. „Azt kívánom, hogy legyetek örökké boldogok – mondta a gyerekeknek Szaplonczay Márk. – Kezdjétek már el itt a földön, ugyanúgy, ahogy Mária elkezdte csecsemőkorától a szentségben való életet. Ugyanúgy ti is kezdjétek el a szentségben való életet. Tervezzétek az életeteket úgy, hogy abban ne legyen bűn, hanem mindenkor az Isten kegyelmében tudjatok élni. És hogyha így terveztek, akkor az örök boldogság lesz a részetek. És kérjük Szent Annának, az Istenszülő édesanyjának közbenjárását, hogy mint egy jó nagymama, onnan a mennyországból segítsen elérni ezt a célunkat.”

„Ujjongjatok emberek és vigadjatok, mert ma a Nap titokzatos hajnalcsillaga, az áldásteljes Szűz Mária jelent meg nekünk, ki a csodálatos Anna testében szeplőtelenül fogantatott.
Boruljunk le előtte alázattal a mennyei karokkal együtt és fennszóval kiáltsuk: Üdvöz légy, alkony nélkül való világosság anyja,
ki nekünk sötétségben és a halál árnyékában ülőknek a magasságbeli napkeletet, Krisztus Istenünket sugároztad ki és lépéseinket a békesség útjára irányítottad.”
(ünnepi tropár, 6. hang)

Az ünnepi elmélkedést idén Laczkó Zsolt atya írta, ezt ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír