Szent Apollinaris püspök és vértanú

Egy későbbi forrás szerint antiochiai származású volt, s maga Szent Péter küldte Ravennába. Miközben hirdette az evangéliumot, csodákat tett. Amikor Keletre száműzték, folytatta apostoli tevékenységét, majd visszatért Ravennába, ahol vértanú lett. Sírja a róla elnevezett ravennai Sant’Apollinare in Classe-bazilikában van.

Apollinaris, aki Péter apostol tanítványa volt, Ravennában meggyógyította a tribunus feleségét, majd férjével és háza népével együtt megkeresztelte. Ezt jelentették a bírónak, aki beidézte, és Jupiter templomába vezette Apollinarist, hogy ott áldozzon a pogány isteneknek. Azonban azt mondta a pogány papoknak, hogy jobb lenne a szegényeknek adni a bálványokra felaggatott aranyat és ezüstöt, mint a démonok elé odatenni. Erre rögtön megragadták és husángokkal félholtra verték. Tanítványai egy özvegy házába vitték, ahol hét hónap alatt felépült.

Szent Apollinaris alakja a róla elnevezett templom apszismozaikján
(Sant’Apollinare in Classe, Ravenna, 549 körül)

Innen Classes városába ment, hogy egy néma nemesembert meggyógyítson. Amikor belépett a házba, egy leány, akiben tisztátalan lélek lakozott, így kiáltott fel: „Távozz innen, Isten szolgája, vagy kezed-lábad összekötözve vitetlek ki a városból!” Apollinaris kiűzte a lányból a démont. Miután pedig a némát, Isten nevét híva, meggyógyította, több mint ötszázan tértek meg.

A pogányok ismét ütlegekkel próbálták megakadályozni, hogy Jézus nevét kiejtse, ő azonban még a földre bukva is kiáltozta, hogy Jézus az igaz Isten. Akkor mezítláb parázsra állították, de mivel Krisztusról még ekkor is állhatatosan prédikált, kivetették a városból.

Mikor egy ravennai patríciusnak, Rufusnak megbetegedett a leánya, Apollinarisért küldetett. Alighogy a szent belépett a patrícius házába, a leány meghalt. Rufus erre így szólt: „Bárcsak ne tetted volna lábadat a házamba! A nagy istenek megharagudtak, és nem akarták leányom gyógyulását. Mit is tehetnél még vele?” Apollinaris így válaszolt: „Ne félj, csak esküdj meg nekem, hogy ha leányod feltámad, semmiképpen sem akadályozod meg abban, hogy Teremtőjét kövesse.” Miután ez megtörtént, Apollinaris könyörgésére a leány feltámadt, és Krisztus nevét megvallva, anyjával és nagy sokasággal együtt felvette a keresztséget és kitartott a szüzességben.

Apollinaris legrégibb ábrázolása a sírja fölé 549-ben épített és róla elnevezett ravennai bazilika apszismozaikján látható: ősz hajjal és szakállal, görög papi ruházatában mint jó pásztor jelenik meg; orans helyzetben áll, hat rá figyelő bárány között. A Sant’Apollinare Nuovo mozaikján a mártírok menetében fehér tunikát és nimbuszt visel, lefátyolozott kezében koronát tart. A középkori és barokk képeken ezzel szemben latin papi ornátust visel, kezében könyv és pásztorbot. Életének jelenetei a chartres-i székesegyház 13. századi üvegablakain is megjelennek.

Nevét többféleképpen értelmezhetjük: a pollens (bővelkedő) és az ares (erény) szavakból jelenthet „erényekben bővelkedő”-t, az apollo (csodálatos), valamint a naris (szerénység) szavak alapján „csodálatos szerénységű férfiú”-t; az a (nélkül), a polluo (megfertőz) és az ares (erény) pedig mintegy a „bűnöktől meg nem fertőzött, erényes férfiú”-t jelent.

A tűgyárosok védőszentje.  Attribútumai: dorong, kalász, kard.

Urunk és Istenünk, vezesd híveidet az örök üdvösség útjára, amelyet Szent Apollinaris püspök az ő tanításával és vértanúságával megmutatott. Add, hogy közbenjárásával parancsaid útján állhatatosan megmaradjunk, és vele együtt méltók legyünk elnyerni a mennyei koronát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexion
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea (részlet), fordította Veszprémy László/Katolikus.hu

Magyar Kurír
(vb)