Szent Atanáz-nap konferenciával és házszenteléssel a nyíregyházi hittudományi főiskolán

2025-ben az egész világegyház megemlékezik a Niceai Zsinat 1700. évfordulójáról. Ezen és a következő, Konstantinápolyban megrendezett egyetemes zsinaton fogalmazták meg keresztény hitünk alapjait, a minden Szent Liturgián elimádkozott Hitvallást. Az évfordulókhoz kötődően a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola január 17-re tudományos szimpoziont szervezett a Hitvallásba később bekerült Filioque-betoldás történetéről és hatástörténetéről.

A konferencián Odrobina László rektor köszöntötte és mutatta be a témában felszólaló előadókat: Giulio Masperot, a római Pápai Szent Kereszt Egyetem Teológiai Karának dékánját; Felipe Suárez Izquierdot, az Augustinianum Pápai Patrisztikai Intézet tanulmányi igazgatóját, valamint Orosz Atanáz miskolci megyéspüspököt. A megnyitó beszédet Kocsis Fülöp érsek-metropolita tartotta.

A nap végén, a házszentelés szertartásán megáldották a nyíregyházi hittudományi főiskolát.

* * *

A Szent Atanáz-nap és a konferencia kapcsán három interjút készítettek és tettek közzé a Nyíregyházi Egyházmegye honlapján. Az alábbiakban részleteket olvashatnak az interjúkból.

Beszélgetés Horváth Tamással, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektori tanácsának tagjával

– Mióta rendezik meg a Szent Atanáz-napot?

– (...) 2003-ban adták át ezt az épületet, amelyben ma is folyik a teológiai oktatás, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolát. Ezzel egy időben indult el egy újfajta belső szervezeti működési rend is az akkori rektorok vezetésével. Mivel a főiskola névadója Szent Atanáz püspök, illendőnek tartottuk, hogy az ő napját különleges módon, mintegy „búcsúi” ünnepként tartsuk meg a főiskolán, ahol van kápolnánk is (...) Kezdetben az oktatók számára tartották a szemináriumokat, előadásokat. Ez idővel változott. Ha egy-egy tematikus szimpozionra vagy konferenciára olyan előadót sikerült meghívni, akinek a véleményét, tanítását, tudományos munkáját fontos lenne másokkal is megismertetni, akkor nyitottá tettük ezeket az alkalmakat mások számára is. Az utóbbi években (...) a Szent Atanáz-napon nagyobb nyilvánosság előtt emlékezünk a névadó Szent Atanáz püspökre.

(...) Az előző években a szent másik, május 2-i liturgikus emléknapján rendeztük meg Atanáz-napunkat. (...) A Niceai Zsinat 1700. éves évfordulója van, ezért ez az esztendő különösen gazdag lesz konferenciákban, megemlékezésekben, szimpozionokban. Ráadásul 75 évvel ezelőtt alapították a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetet, és a Szentatya jubileumi szentévet hirdetett 2025-re. (...)

(...) idén nagy jubileumot ünnepel a Görögkatolikus Papnevelő Intézet és a Szent Atanáz-főiskola. 1950-ben Dudás Miklós püspök atya egyetlen levéllel néhány sorban bejelentette az illetékes hatóságoknak, hogy megalapítja a papnevelő intézetet a saját rezidenciáján. Abban az épületben, ahol ő is élt, átadott erre a célra szobákat, ahol ezután fogadhatták a papnövendékeket. Ez különleges dolog volt, mert az ötvenes években nem azt tapasztalhatta a világ, hogy az Egyház dolgait az állam elősegítette volna, hanem szerzetesrendeket zártak be, iskolákat számoltak fel. Itt viszont Dudás püspök atya határozott módon megnyitotta a papnevelő intézetét azzal a szándékkal, hogy a görögkatolikus egyház híveinek szüksége van a lelkipásztori ellátásra, s ezt másképp nem lehet biztosítani. (...) A szeminárium vezetése rektorból, spirituálisból és fegyelmi elöljárókból állt, a feltételeket biztosította a püspök atya. Nagy büszkeséggel tekintünk ezekre az elöljáró atyákra, hiszen alapító atyák voltak a szemináriumból kikerülő első nemzedékkel együtt: felépítették és életben tartották a magyar görögkatolikus egyházat. Az 1990-es évektől, a rendszerváltás után (...) megjelent az igény arra, hogy már ne csak a papneveléssel foglalkozó ágak legyenek meg, hanem a hitoktatásba is be tudjunk vonni civil személyeket, ehhez képezni kellett őket, ennek okán jelent meg a hittanár képzés, amely már hittudományi főiskola keretein belül működött, és mellette a papnevelő intézet képezte a papságra jelentkezőket. Egyre bővült a képzés, a hely is szűkösnek bizonyult, szükségessé vált egy új modern, korszerű, valóban oktatásra készült épület megvalósítása, melyet 2003-ban adtak át a Bethlen Gábor utca 13–19. szám alatt.

*

Interjú Giulio Masperóval, a római Pápai Szent Kereszt Egyetem Teológiai Karának dékánjával

– A konferencián hitvallásunkat érintő kérdésről folytattak eszmecserét a tudósok szemével. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik: Filioque – egy betoldott szócska a Hitvallás szövegébe, mely évszázadok óta feszültség forrása a keleti és nyugati egyház között. Ennek a kérdésköre sok zsinaton újra és újra előjött (...).

– Mindenképpen külön kell választani a történelmi problémát a teológiaitól. (...) Isten misztériuma mindig nagyobb, mint amit szavainkkal ki tudunk fejezni, mégsem mulaszthatjuk el, hogy megkíséreljük azt szavakba foglalni. Az első zsinatok mind görög környezetben zajlottak, de az Egyház katolicitása megköveteli, hogy a hitvallások le legyenek fordítva. Ennek során gyakran hiányoznak szavak, vagy a jelentések változnak a nyelvek között. A Filioque-kérdése a latin világot érinti (és bizonyos mértékig a szírt), mivel a hitvallásban a „származik” kifejezésnek kevésbé technikai és konkrét értéke van, mint a görög eredetiben szereplő igének. Hogy egy analóg példát mondjak: a keleti hagyományban a keresztvetést jobbról balra, a nyugati hagyományban pedig balról jobbra végzik. De egyik módot sem nevezhetjük helyesnek vagy helytelennek, csupán az a fontos, hogy azt „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” tegyük.

A lényeg a boldogságos Szentháromságba vetett hit és az előttünk járó nemzedékek liturgiájának és imájának tisztelete, amely összeköt bennünket. (...)

– „Nyelv szegénysége lehetőség is” – hangzott a konferencián. Elégséges-e az emberi nyelv a Szentlélek eredetének, származásának megfogalmazására, egyáltalán az Isten dolgairól való gondolkodásra?

– (...) a boldogságos Szentháromsággal való közösség, amelyet a Lélek ad nekünk, lehetővé teszi számunkra, hogy magáról Istenről gondolkodjunk, és legalább részben magunkévá tegyük az ő „logikáját”. A Biblia nem olyan, mint a Korán, amely az égből hullott le. Az Ige testté lett, így a történelem világosságával és sötétségével, valamint a különböző nyelveken és kultúrákban való értelmezés és fordítás igénye Isten akarata számunkra. Nem érthetjük meg Istent, nem foghatjuk fel teljesen, mert ő végtelen, mi pedig végesek vagyunk. De ő megadta nekünk Fiát és Lelkét, hogy szerethessünk és gondolkodhassunk ebből az óriási ajándékból kiindulva. Ezért

a nyelvi szegénység egy lehetőség. Megvéd bennünket a szavak bálványozásától, attól a kockázattól, hogy gőgösen azt gondoljuk, fogalmilag uralni tudjuk Istent, és arra is kényszerít, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat a Titokkal, amikor egy kifejezés elégtelennek bizonyul.

Az első hét ökumenikus zsinat története pontosan ezt a folyamatot mutatja. (...)

– „Origenész számomra nem eretnek, hanem egy hitvalló” – mondta az előadásában. Szent Atanáz, Nüsszai Szent Gergely, Nazanzi Szent Gergely (...) munkásságában is vizsgálta a Filioque-kérdést. (...)

– Origenész a vértanú Leonidász fia volt, és ő maga is kínzások következtében halt meg, de apjához hasonlóan nem tagadta meg hitét. Az Egyház nem avathatja őt szentté, minden hívőnek példaképül ajánlva őt, mert olyan korban élt, amikor a hit számos eleme még csak formálódott, másrészt pedig a rigorózussága sem teszi lehetővé ezt. (...) A következő században az ariánusválság kikényszerítette a megtestesülés szerepének mélyebb megértését, és olyan jelentős atyák, mint Atanáz és a kappadókiaiak komoly kincsesbányát hagytak ránk keresztény hitünk és életünk számára. (...) Nüsszai Gergely (...) számomra az ima és a szemlélődés mestere a szisztematikus teológia előtt. (...) Damaszkuszi János (...) hozzánk hasonlóan egy korszak végén élt, és képes volt kidolgozni a patrisztika szintézisét, amelyet örökségként ránk hagyott. A szintézis során olyan új összefüggéseket talált, amelyeket korábban nem láttunk. Eredetisége tehát a kapott ajándékhoz való hűségéből fakad. (...) példája jól szolgálhat nekünk az evangelizálásban a posztmodern korban.

(...) A görögkatolikus hagyomány olyan, mint egy híd Kelet és Nyugat között. Hídnak lenni persze nem könnyű, olyan, mintha két oldalra húznák az embert, azzal a kockázattal, hogy a két összekötő part közül egyiket sem érzi igazán otthonának. Ezért van mit tanulnia egy olyan pápai egyetemnek is, mint a Szent Kereszt, amely Rómában az egyetemes egyház szolgálatában működik. (...)

*

Beszélgetés Felipe Suárez Izquierdóval, az Augustinianum Pápai Patrisztikai Intézet tanulmányi igazgatójával.

– Előadásában hangsúlyozta, hogy a különféle álláspontok nem egymás ellen, hanem egymás mellett (...) fogalmazódnak meg. Mit tanulhatunk a Filioque-kérdésből? (...)

– Valójában a tudósok körében elterjedt az a felfogás, hogy a keleti és a latin atyák gondolkodási álláspontjai teljesen eltérőek vagy ellentétesek egymással, de ez nem így van. A keleti egyházatyák tanítása nem ellenérv a latinokéval szemben, és ugyanígy a latin sem ellenérv a keletivel szemben. Két teológiai irányvonalról van szó, amelyek párhuzamosan fejlődtek ki, engedelmeskedve a környezetüknek, és különböző szentháromságtani és pneumatológiai megközelítésben válaszolva saját teológiai problémáikra. És itt van a Filioque kérdése, mint e két teológiai megközelítés nagyon világos példája. Meg kell tanulnunk a kérdésben nem a megosztottság és az elkülönülés elemét látni, hanem a teológiai, történelmi, kulturális, liturgikus, művészeti gazdagságot és sokszínűséget az egyetemes egyházon belül, amelyet ugyanaz a hit egyesít, amelynek a Hitvallás is kifejezője.

Isten misztériumáról beszélni annyit tesz, mint az ember misztériumáról beszélni, és fordítva, nem tudjuk az ember misztériumát megfejteni anélkül, hogy Isten misztériumára ne hivatkoznánk.

– Hogyan tudunk közeledni egy egységes álláspont felé, mi jelentheti a párbeszéd vezérfonalát ortodox és katolikus egyház között?

– Két különböző hagyomány örökösei vagyunk, amelyeknek tárgya az egyetlen Szentháromság megértése. El kell kezdenünk tisztelettel és nem gyanakvással tekinteni ezekre a hagyományokra, nem azt keresve a teológiai összefonódásban, hogy kinek van igaza és kinek nincs, hanem inkább felismerve a másik álláspontjában az atyáktól származó egységes örökség gazdagságát. Isten misztériumának az egység és nem a megosztottság elemévé kell válnia.

(...) Ágoston volt az, aki bevezette a Filioquét a Szentháromság teológiájába, a III. Toledói Zsinat pedig hozzáadta a nicea-konstantinápolyi hitvalláshoz, amire a 8. század végéig nem volt reakció a keleti egyházak, de még Róma részéről sem. (...) A Filioque kérdése nagyon összetett kérdés. Én személy szerint ahelyett, hogy megpróbálnám megérteni a fogalmat, inkább arra tanítanám a híveket és a tudósokat, hogy képezzék magukat a Szentlélek megértésében. (...)

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Az interjúkat fordította: Nyirán János

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Vándor Ilka/Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír