Szent Benedek életével és halálával a mai napig tanít – A rendalapítóra emlékeztek Pannonhalmán

Az ünnepi liturgiát követően aláírták az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pannonhalmi Főapátság tudományos együttműködési megállapodását, valamint megnyitották a főapátság idei Kert évadára összeállított időszaki kiállítást a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban.

„Nem csak a mai napra, hanem egész életünkre kívánom Szent Benedek atyánk intelmét: »az evangélium vezetésével járjuk az Úr útjait«, a bennünk működő Urat magasztaljuk.” Ezekkel a szavakkal fordult Hortobágyi T. Cirill a szentmise elején az egybegyűltekhez. Majd felkérte Jeronim Marint, a Szláv Bencés Kongregáció prézesapátját, hogy vezesse a liturgiát.

A horvát szerzetes német nyelvű igehirdetésében – amelyet Dejcsics Konrád OSB, a főapátság kulturális igazgatója fordított magyarra – Nagy Szent Gergely pápa leírása alapján idézte fel Szent Benedek életének utolsó pillanatait.

Azt, ahogy tanítványai támogatták, miközben a templomban kezeit az ég felé emelve állt, és az imádság szavai közepette kilehelte lelkét.

„Mint mondhat nekünk ez a kép, egy törékeny, láztól gyötört öregember képe, aki saját erejéből már nem is tudja kitárva tartani karjait, annyira gyenge?” Tette fel a kérdést az apát. Mint mondta, Nagy Szent Gergely pápa azt akarja, hogy Krisztust ismerjük fel Benedek alakjában. „A gyenge és szenvedő Jézus imádkozik: kitárt karokkal, úgy, hogy karjait a kereszt fája tartja, majd meghal, miközben az Atyának ajánlja magát a világ üdvösségéért. Benedek, akárcsak Jézus, tudatosan és szabadon néz szembe a halállal.”

Szent Benedek Gergely pápa szemével

Bár Benedek halálának leírása más ókori szentéletű férfiakéhoz hasonló, de van egy sajátossága: állva hal meg. Ezzel Gergely pápa visszautal az éjszakára, amikor az alapító atya virrasztva imádkozott és misztikus látomásban részesült.

Az ablakban állva látta az egész világot egyetlen fénysugárban összegyűjtve.

Látomása azt üzente, hogy „minden, ami csak létezik – e világ minden java, a gazdagság és a hatalom vonzereje, de ugyanígy mindaz, ami megrettent, amitől félünk és szorongunk – Isten előtt kicsinek tűnik” – fejtette ki Jeronim apát. Hozzátette: Benedek a halálának a pillanatában még egyszer utoljára tudatosan és elszántan szembe akart állni a nappal, a fénnyel, hogy ezt az álmot véglegesen beteljesítse.

Majd a főcelebráns arról beszélt, hogy ez a látomás már régóta ott élt mély vágyként Benedek szívében. Miután Rómában az erkölcstelen élet terhessé vált számára, Subiacóba vonult vissza magányba. Ott egy különleges helyre bukkant, ahol tiszta források fakadtak és a patakocskák összegyűltek egy nagy tóban, amely aztán folyóvá változva haladt tovább. E táj képe annak, amit mélyen önmagában hordoz. „A vágynak, hogy mindazt, ami benne él – minden vágyát és álmát, minden adottságát és erejét – egyetlen helyen összegyűjtse. Ezt a legbensőbb helyet az emberben nevezzük szívnek. Innen történik meg a csoda:

ebből a helyből, a szív mélyéből lassan, de biztosan kiárad az ember belső gazdagsága, mint egy folyó, amely célja felé tart, és élettel ajándékoz meg mindenkit, akivel útja során találkozik.”

A fiatal Benedek célja az volt, hogy egységet adjon egész életének, és ezt Istenben találta meg – mondta Jeronim apát.

Ha az ember a vágyainak sokaságában elveszik, akkor önmagát is elveszíti, mintha labirintusban bolyongana”

– figyelmeztetett. Mint mondta, Benedek éber az imádságban, mindig készen áll arra, hogy megtegye a szükséges lépéseket – bármilyen kicsiny is legyen az, és bármennyire is gyenge legyen az ember abban a pillanatban – és elfogadja a saját határait. „Éppen gyengeségét teszi erővé, hogy közösségben éljen mindazokkal, akiket Isten melléje rendelt.”

Majd a következő kérdésekkel fordult az ünneplő közösség felé: „Nem ez a Te szíved mélyén élő vágy is? Nem hordozzuk ezt mindannyian magunkban? Egy olyan vágyat, amelyet nemcsak élni akarunk, hanem amelyért meghalni is készek lennénk?” Mint mondta, az élet mindig tele van álmokkal és döntésekkel. Ez utóbbi pedig kockázatokkal jár és a félelemmel, hogy döntésünkkel valami értékeset visszahozhatatlanul elveszítünk. „Ezért kérjük ma Szent Benedek közbenjárását, hogy bátor és bölcs döntésekre vezessen bennünket. Olyan döntésekre, amelyek lépésről lépésre vezetnek minket az egység tapasztalatához: egyre közelebb önmagunkhoz, egyre közelebb Istenhez, egyre közelebb embertársainkhoz. Abban a reményben, hogy így legyőzhetjük életünk megosztottságát és töredezettségét.”

Még szorosabb együttműködés az ELTE-vel

Az eucharisztia közös ünneplését követően a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban Borhy László rektor és Hortobágyi T. Cirill főapát aláírta az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pannonhalmi Főapátság közötti tudományos együttműködési megállapodást.

Ahogy azt Konrád atya kifejtette, a szerzetesközösség és az egyetem kapcsolata régre nyúlik vissza. Példaként említette, hogy 2016-ban, a Szent Márton emlékévben együtt rendeztek konferenciát, 2022-ben pedig a főapátság ásványtárát újították fel közösen. A mostani aláírással ezt az együttműködést erősítették meg. Mint mondta, a közös munka tovább folytatódik. Egyebek mellett a monostor 19. századi természettudományos gyűjteményének feldolgozását és publikálását tervezik, valamint mélyebb együttműködést alakítanak ki a csillagászati kutatásban és a tanárképzésben.

Édenkert, kolostorkert, angolkert – Új időszaki kiállítás a teremkönyvtárban

Az aláírás után Radnóti Sándor emeritus professzor, az MTA doktora nyitotta meg a főapátság Kert évadára összeállított, s a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár klasszicista teremkönyvtárában megtekinthető Paradisum plantavit. Hortum plantavit című időszaki kiállítást.

A professzor kultúratudományos megközelítésben beszélt a kert jelentéséről és szimbolikájáról. „Az Édenkert nem ismeri az időt, sem természeti, sem történelmi, sem az egzisztenciális időt; ezt az időtlenséget nevezzük paradicsomi ártatlanságnak. Valamit minden kert megőriz ebből az ártatlanságból. A legtöbbet persze a díszkertek […]. A franciakert, amelynek roppant utópiája azt ígéri, hogy előbb-utóbb az egész föld a Ráció uralma alatt áll majd, amely kiküszöböli a kiszámíthatatlan, a véletlenek kínjai alá rendelt kaotikus Történelmet; az angolkert, amely a Történelemmel szembeszegülő, mindig megújuló, ismétlődő Természethez, az antikvitás kozmikus históriájához akar hasonulni.” – mondta a professzor.

Végül a tárlatot Ásványi Ilona, a kiállítás kurátora, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatója mutatta be. A tárlaton a könyvtár gyűjteményéből válogatott édenkert-ábrázolások és leírások láthatóak, valamint a kiállítás bemutatja a kolostorkerteket és díszkerteket. A tárlókat megtekintve szebbnél szebb, a lelket gyönyörködtető virágokkal találkozhatnak a vendégek, miközben belepillanthatnak Szeder Fábián, a 19. századi pannonhalmi kertet kialakító bencés szerzetes naplójába is, amely által kirajzolódik a főapátsági kert mindennapi működése. A tárlat a főapátság nyitvatartási idejében látogatható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Hajdú D. András/Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír