Szent Család ünnepe a budapest-terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban

Már fél 10-től érkeztek a hívek, családok; szülők és gyermekek, nagyszülők és unokák, a 10 órai misére megtelt a templom, előre hívták a kisgyermekeket, akik külön feladatot is kaptak. Egyrészt közelről láthatták az oltárt és mellette a Benyus Testvérek ének- és zenekarát, szinte ők is bekapcsolódhattak Benyusék sok-sok gyermeke között az éneklésbe, valamint az Úrfelmutatáskor, amikor Jézus „megszületett”, eljött az oltárra a kenyér és bor színe alatt az átváltoztatáskor, saját kis karácsonyi csengőikkel ők adhatták hírül, hogy köztünk van Jézus, a Megváltónk.

A szentmisét Horváth Zoltán kanonok, plébános a főegyházmegye családreferense mutatta be, diakónusi szolgálatot pedig Zarka Dénes, a családreferatúra munkatársa látta el, számtalan ministráns segédezett. Zoltán atya egy igen furcsa megjegyzéssel kezdte a beszédét, amit nemrégiben egy hívőtől hallott: „család ellen nincs orvosság, csak a Xanax!”. Vajon kell-e a családom miatt nyugtatót szednem? – kérdezte.

A TV-ben reklámozott számos orvosság helyett három olyan szentírási „gyógyszert” ajánlott, melyek rendkívül hatásosak a családi életben. Az egyik a türelem, mely a másik meghallgatásában nyilvánul meg elsősorban; a másik a kötelesség teljesítése – nem kell, hogy mindig tessen az embernek vagy éppen kedve legyen hozzá, de a családban a maga feladatát mindenkinek el kell végeznie –; a harmadik pedig a szeretet kimutatása, mely elsősorban az ölelésben nyilvánul meg, az el- és befogadásnak ebben a csodálatos kifejezésében.

A misén a könyörgéseket családos emberek imádkozták és két család hozta az oltárhoz az áldozati adományokat. Közben a kicsik ott ültek az oltár körül (egyikük még az oltár előtt lévő kis Jézust is megsimogatta néhányszor, a másik pedig a jászolban fekvő gyermek Jézus alatt lévő szalmát is megkóstolta).

A mise végén két házaspár tett tanúságot. Az egyikük a már aranylakodalmas Herényi házaspár, Bulcsú és Márti, akik a családi életet a jégtánchoz hasonlították, mely kívülről szép, de a megvalósítása valódi jégtánc, hiszen nagyon könnyű elcsúszni, hibák sokaságát elkövetni.

A másik egy igen fiatal pár, a Martí házaspár: Zoltán, akit a 777-ből ismerthetünk és felesége, Lilla, akik úgy készültek három évvel ezelőtti esküvőjükre, hogy a kitűzött időpontot megelőző kilenc hónapon át szentmisét ajánlottak fel a hónap adott napján ebben a templomban házasságukért. Az esküvő után azonban nem kaphattak gyermeket, de miután orvosilag mindent megtettek a Katolikus Egyház tanítása szerinti módokon, újabb szentmisék következtek és lelkigyakorlat a gyermekre vágyó szülők számára, melyen – mint utóbb kiderült – már hárman vettek részt, hiszen a kisfiuk addigra már megfogant. Mint a szentmise és az imádság gyümölcse, most ott lógott az édesanyján a kis Jakab. A könnyekig meghatott közösség családjai ezután kérhették a családtagokra a személyes áldást, majd mindnyájan egy kis ajándékcsomagot kaptak. Közös agapéval zárult a bensőséges, szeretetteljes ünnep, melyen az legutolsó család megáldásáig Benyusék apraja-nagyja karácsonyi énekeket énekelt és játszott. Köszönet ezért a bensőséges, lélekemelő Szent Család ünnepért, ahol jó volt kereszténynek, hívő családnak lenni.

Forrás: Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye családreferatúrája

Fotó: Topor Márta

Magyar Kurír