Szent Ferenc ünnepéről emlékeznek meg Budapesten

A rendalapító 1226. október 3-án Assisiben adta vissza lelkét a Teremtőnek. Azóta ünnep Szent Ferenc átköltözése, vagyis tranzitusa a földi életből a mennyei hazába.

A szertartás központi eleme a 141. zsoltár, amit közel nyolcszáz éve a szerzetesek a haldokló szent ágyánál énekeltek. Annál a sornál, amikor Ferenc kilehelte lelkét, a közösség tagjai letérdelnek, a templom elsötétül, majd a zsoltár végén kitárt karral csendes imádságot végeznek. Az imádság során többek között elhangzik: „Boldog Ferencet énekszóval áldjuk, példája éltet, hogy a harcot álljuk, s jól megtanuljunk élni, halni tőle, míg eljön a nap”. A szertartást a – minden ferences templomban fellelhető – Szent Ferenc-ereklye előtti tiszteletadás és a közösség vezetőjének ünnepélyes áldása zárja.

A pesti ferenceseknél háromnapos lelki előkészületet tartanak október 1–3. között az esti fél 7-es szentmiséken. Október másodikán, a szentmise után tanúságot tesz a Costa Rica-i Floribeth Mora Diaz asszony, akinek csodás felgyógyulása tette lehetővé II. János Pál szentté avatását. Október 3-án a szentmise után emlékeznek meg Szent Ferenc boldog haláláról a tranzitus eléneklésével.

A budai Fő utcai kapucinus templomban október elsejétől három napon át az esti 6-os szentmiséken lelkigyakorlatos beszédeket tartanak. Pénteken emlékeznek Szent Ferenc halálára. Szombaton, Szent Ferenc ünnepén a kapucinus barátok megújítják szerzetesi fogadalmukat.

A Margit körúti ferences templomban október 1–3. között a 18 órai szentmisék keretében Komáromi Előd jelöltmagiszter tart lelkigyakorlatos beszédeket. A tranzitust október 3-án az esti 6-os szentmiséhez kapcsolódóan ünneplik, előtte, fél 6-tól ünnepi zsolozsma, a szertartás után pedig a kolostorkertben agapé.

                                                               *    *    *

Szent Ferenc utolsó napjairól a korabeli rendi krónika feljegyezte, hogy halála előtt nem sokkal magához hívta egyik társát, és így szólt: „Drága testvérem, Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy néhány napon belül meghalok. Tudod, hogy Settesoli Jacopa asszony mennyire tiszteli és szereti rendünket, s nagyon fájna neki, ha nem lehetne jelen halálomnál. Értesítsük tehát, ha életben akar még látni, jöjjön.”

A testvér elhozta az írószerszámokat, Szent Ferenc pedig ezt diktálta: „Jacopa Asszonynak, Isten szolgálóleányának, fráter Ferenc, Krisztus szegénye, a mi Urunk Jézus Krisztusban üdvöt és a Szentlélek közösségét kívánja! Tudd meg, kedvesem, az áldott Krisztus az ő végtelen kegyelmében kinyilatkoztatta nekem, hogy rövidesen itt lesz életem vége. Ha tehát még élve akarsz látni, azonnal indulj el, és jöjj az Angyalos Boldogasszony klastromába. Hozz magaddal darócot, amelybe majd testemet belecsavarják, valamint viaszgyertyát, amennyi a temetésemhez szükséges. Kérlek arra is, hozzál abból a süteményből, amit készíteni szoktál, amikor Rómában beteg voltam.”

Ám a levélírás közben Isten tudtára adta Szent Ferencnek, hogy Jacopa asszony már közeledik a kolostorhoz, és magával hozza mindazt, amit a levélben kért tőle. Erre Szent Ferenc odaszólt a testvérnek, hogy hagyja abba az írást, mert nincs már szükség rá. Nagyon meglepődtek a testvérek, vajon miért nem fejezi be, és miért nem akarja elküldeni a levelet. Némi idő elteltével erősen zörgetnek. Amikor a kapus kaput nyit, ott áll Jacopa, római nemes asszony két szenátor fiával és nagy lovas kísérettel.

A hölgy egyenest Szent Ferenchez ment a betegszobába. Jöttén Szent Ferenc lelkét nagy öröm és vigasztalás töltötte el, s Jacopa asszony is boldog volt, hogy életben találta, és beszélgethet vele. Akkor aztán elmondta, hogy Rómában imádság közben Isten értésére adta, hogy Szent Ferenc halálán van, érte akar küldeni, és kérni akarja azokat a dolgokat, amiket, mint mondta, magával hozott. Be is hozatta mindjárt Szent Ferenchez, és enni adott neki. Szent Ferenc evett, és ettől megerősödött. Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus sebeivel ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta, és öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy tűnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi módon nem tudták elszakítani onnan.

Hosszú idő után végül mégis fölemelték, félrevonták. Szent Ferenc halála alkalmával nemcsak Jacopa asszony és kísérete, hanem számos assisi polgár is látta és megcsókolta a dicsőséges sebhelyeket, többek között Szent Klára és nővértársai is, akik vele együtt Szent Ferenc temetésén is jelen voltak.

Fotó: Ferences Sajtóközpont

Magyar Kurír