Szent Ferenc és a jászol – Varga Kapisztrán OFM a grecciói betlehemről

Varga Kapisztrán ferences szerzetessel, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanárával, az esztergomi Páduai Szent Antal Gimnázium és Kollégium lelki igazgatóhelyettesével beszélgettünk.

– Milyen élmények ösztönözték Assisi Szent Ferencet arra, hogy 1223-ban Greccióban létrehozza az első betlehemet?

– Szent Ferenc nagyon szerette karácsony ünnepét.

Már a grecciói karácsony megrendezése előtt is ott élt lelkében a megtestesülés és a gyermek Jézus iránti nagy szeretet. Ferenc számára két ablak nyílt Istenre: Jézus születése és Krisztus kínszenvedése.

Ezek Jézus életének határmozzanatai. Celanói Tamás ezt írja a Szent Ferencről szóló életrajzában: „A gyermek Jézus születését minden más ünnepnél örvendezőbb lélekkel ülte meg; azt szokta mondani, hogy ez az ünnepek ünnepe, melyen a kisdeddé lett Isten emberi emlőkön csüggött.” Ez fontos, és bizonyítja, hogy Ferencnek nem 1223-ban jutott eszébe először a betlehem megrendezése. Az életrajz szerint ezt mondta Ferenc: „Ha alkalmam lesz beszélni a császárral (…), megkérem, hogy általános törvénnyel parancsolja meg: akinek csak módjában van, gabonával és más magokkal hintsék fel az útszéleket.” Nagyon érdekes, hogy az egyébként gyakran böjtölő, szerényen élő Ferenc, amikor az egyik testvér megkérdezte tőle, mi történik akkor, ha péntekre esik karácsony, kell-e böjtölni, így válaszolt: „Vétkezel, ha pénteknek mondod azt a napot, melyen a »Gyermek született nekünk«. Ellenkezőleg, azt kívánom (…), hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek; mivel pedig ez nem lehetséges, legalább kívülről kenjék be őket.” Mindez azt jelenti: Jézus születése már akkor is kiemelten fontos volt számára, mielőtt a grecciói karácsonyt megrendezte.

– Voltak-e Szent Ferenc korában dramatikus megjelenítései a karácsonynak?

– Igen, számos helyen adtak elő misztériumjátékokat, liturgikus drámákat, melyek Jézus születését, a pásztorok látogatását, a királyok imádását és a betlehemi gyermekgyilkosságot jelenítették meg. A női szerepeket is férfiak játszották, klerikusok, papok. A 10. századtól kezdve mutattak be ilyen dramatizált játékokat Nyugat-Európa egyes régióiban, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Észak-Itáliában. De nem voltak túlzottan kedveltek. III. Ince pápa (1198–1216) például éppen Szent Ferenc korában tiltja meg az egyik lengyel érsekségnek, hogy előadjanak ilyen dramatikus játékokat. 

– Befolyásolták ezek Ferencet?

– Nem, mert ő egészen újat mond. De akkor mi volt hatással rá? 1223-ban Ferenc már túl van egy nagy és különleges utazáson: 1219-ben a Szentföldön járt, találkozott az egyiptomi Malik al-Kámil szultánnal is.

Betlehemben is megfordult, láthatta Jézus születésének helyét. Ez kiemelkedően fontos mozzanat volt az életében.

Ugyancsak nagyon fontos helyszín a római Santa Maria Maggiore-bazilika, ahol ott van a jászolereklye, és a templomban egy olyan térrész, amely a betlehemi barlangra emlékeztet. Jó tudnunk, hogy egészen az olasz egység létrejöttéig, 1869-ig a pápák itt mutatták be a karácsonyi éjféli misét. Ez valószínűleg Szent Ferenc korában is így volt. Azért izgalmas ez, mert Ferenc életének ezt a szakaszát kronologikusan követni tudjuk.

– Az 1223-as esztendőben Rómában járt Szent Ferenc. 

– Igen, azért ment oda, hogy III. Honoriusz pápával jóváhagyassa a Regulát, ami 1223. november 29-én meg is történt. Valószínűleg már ekkor megüzente barátjának, Greccio földbirtokosának, Giovanni Velittának, hogy elmegy a településre, és a karácsony megünneplésére betlehemet szeretne felállítani. Tíz nap alatt oda is érhetett Rómából, így advent közepén már Greccióban volt. Ekkor kezdték előkészíteni az ünnepet.

– Említette, hogy Szent Ferenc új mozzanatokat is belevitt a karácsony megünneplésébe. Mik voltak ezek?

– Celanói Tamás az életrajzábanígyidézi Ferenc szavait: „tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és szamár előtt a szénán”. A leírásból kiderül: az első grecciói karácsonyon nem volt szobor, Kisjézus és más hasonlók.

Amit Ferenc belülről látott, a megtestesült Krisztus alázatát, a szakramentális tartalmat, azt akarta dramatikus formában megvalósítani, hogy mások számára is átélhető legyen.

A szentségi tartalom megjelenítése a valódi újdonság. Ferenc nem makettet akart látni, hanem az eleven valóságot. Ezért volt a betlehemi jelenet minden szereplője élő, legalábbis az állatok. A nagy kérdés azonban az, hogy maga Jézus hogyan lesz élő. A válasz az, hogy az Eucharisztiában. Ferenc a jászolban is az eucharisztikus jegyeket akarta látni, a mise alatt, a kenyérben és a borban, az élő és igaz Istent. Ez nagyon emlékeztet a pápai Santa Maria Maggiore-bazilikára. Ott nyilván nem volt ökör meg szamár, sem barlang. Ám a jászolereklye fölött mindmáig ott van az oltár, a kettő összekapcsolódik.

Celanói Tamás ezt írja a grecciói karácsonyról: „A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.”

Ha tehát azt kérdezzük: Krisztus hogyan lesz élő és valóságos közöttünk, akkor a válaszunk: az Eucharisztiában van jelen. Emiatt nem volt szobor vagy bábu, kisbaba az első grecciói karácsonyon,

erről egyik forrás sem ír. Az oltár a jászol fölött van. Bátran mondhatjuk: ez az eucharisztikus jászol. Ferenc újdonsága valójában az eucharisztikus jászol volt. 

– A jászol és az Eucharisztia között szoros az összefüggés: születés, kínszenvedés, halál a kereszten, majd a dicsőséges feltámadás.

– Így van. Ez a gondolat nem volt ismeretlen Szent Ferenc előtt, de ő megvalósította azt, amit mások csak gondoltak vagy csak beszéltek róla. Betlehem nevének egyik értelmezése: a kenyér háza. Betlehemben az oltáron is közénk jön Krisztus. A pásztorok ajándékokat vittek Betlehembe: tekinthetjük ezeket felajánlási ajándékoknak. A jászol az állatok etetője. És ott van az oltár. Ami nagyon érdekes: a Sacramentarium gregoriánumban a karácsony liturgiájában elhangzik: „Az, aki az angyalok kenyere, az az Egyház (templom) etetőjében (jászolában) a hívő élőlények kenyere lett.” A „hívő élőlények” itt az emberek meghatározása, hiszen más élőlény nem képes hinni. A jászolba helyeztetés pedig: Krisztus teste az oltáron. Élő gondolat volt, hogy az oltár ugyanaz nekünk, mint az állatoknak a jászol. De hát mi nem állatok vagyunk, hanem hívő élőlények, ezért ennyivel is több számunkra az oltár. Rendkívül eredeti, ahogyan Ferenc összekapcsolta ezt a két dolgot.

– A születésnek kozmikus jellegű azáltal, hogy Jézus születésekor ott vannak a gazdagok, a háromkirályok, illetve a szegények, a pásztorok, emberek, állatok, angyalok. Összekapcsolódik az ég és a föld.

– Természetesen. Azért is érdekes ez, mert mi az, ami megteremti az Egyház közösségét, mi az, ami összekapcsolja az eget és a földet? Mindenekelőtt az Eucharisztia. Ez fejezi ki, ez hordozza magában Krisztus küldetését.

Az Oltáriszentség annak megrendítő valósága, hogy aki megszületett Betlehemben, az itt van közöttünk, az Eucharisztiában. Az egyik karácsonyi ének szerint: „Betlehembe ne menjünk, föltaláljuk. Jelen e szent oltáron s magasztaljuk.”

Pontosan erről van szó: nem kell sem időbeli, sem térbeli utazást tennünk – bár tehetünk, és jót is tesz a lelkünknek –, de Krisztus ott van az oltáron, és ugyanaz, mint aki megszületett Betlehemben. Érdekes az is, hogy Greccio az a hely, ahol Szent Ferenc tiszteletére templomot emeltek 1228-ban. Celanói Tamás leírja: „Később a jászol helyét az Úrnak szentelték, s föléje boldogságos Ferenc atyánk tiszteletére oltárt és templomot emeltek, hogy ahol valamikor az állatok a szénát ették, ott azontúl testük és lelkük egészségére az emberek vegyék az ártatlan és érintetlen Báránynak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét.”

– A születésnél a végtelen jóság és szeretet mellett ott van már a sötét árny is, a gyermekgyilkos Heródes és katonái személyében.

– Egyáltalán nem véletlen, hogy éjszaka van, és az sem, hogy Szent Ferenc Greccióban jelenítette meg először a karácsonyt. Az ott élő emberek többsége lelkileg sötétségben élt. Volt, aki úgy fogalmazta meg ezt: „ijesztő istentelenségben lévő emberek voltak”. Szükségük volt arra, hogy valamiképpen élővé váljon számukra Krisztus, az Egyház és a hit. Celanói Tamás leírja egy jámbor lovag látomását, aki valószínűleg nem más volt, mint a már említett Giovanni Velitta: „A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt teljesen alaptalan ez a látomás.

Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe.”

Jól mutatja ez azt is, hogy mit akart elérni Szent Ferenc az ünnepléssel: azt, hogy életre keljen az emberek szívében Jézus. És ez meg is valósult.

– Egyes vélemények szerint Greccio szinte az új Betlehem.

– Celanói Tamás is ezt írja: „Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.” Greccio egyébként testvérvárosa Betlehemnek. Ilyenkor nagy élet kezdődik ezen a kis olasz településen, minden ki van világítva, rengeteg iskoláscsoport látogat oda. A grecciói ferences templomnak van egy galériája, ahol különböző nemzetek betlehemei láthatók, köztük a magyaroké is. Mindegyik alkotás más és más, különféle anyagokból készültek, gyönyörűek.

– Hogyan jelenik meg a grecciói karácsony a képzőművészetben?

– A legismertebb ábrázolás Giottótól a Grecciói betlehem. A tematikáját sokan átvették később. Nagyon szép például Benozzo Gozzoli freskósorozata, ami az umbriai Montefalcóban látható. Megjelenik Greccio a barokk kor képzőművészetében is, ekkor már inkább elragadtatott állapotban ábrázolják Ferencet. Itáliai kolostorokban szokás volt megörökíteni a kerengőben Szent Ferenc és más jelentős szentek életét. Hirtelenjében nem tudnék magyarországi ábrázolást mondani, de ha például valaki bemegy a váci ferences templomba, ott láthat egy Jézus születésének szentelt mellékoltárt. Szécsényben pedig, a rendházban van egy barokk stílusú, gyönyörű kis betlehem: eredetileg üvegvitrinnek készült, az alkotó megfestette a háttérben Szűz Máriát, Szent Józsefet, a pásztorokat, még magyar pásztor is látható itt, fölismerhető a viseletéről. Valóságos kis jászol is van, amibe az 1700-as években Vidamon Sámuel atya a Szentföldről hozott egy Kisjézus-szobrot.  Az újkori magyar képzőművészetben Kákonyi Asztrik atya is megfestette a betlehemet. Szent Ferenc nincs ott minden képen, a lényeg az, hogy ferences templomokban jelenik meg a betlehem. Hogyan lépünk be Krisztus misztériumába? A megtestesülésen keresztül. Erre gondolt Szent Ferenc is. A váci templomban a másik oldalon a Fájdalmas Szűzanya oltára van. Ez a két jelkép ikonográfiai szempontból megdöbbentően szép.

– A ferences iskoladrámákban kiemelten jelenik meg a betlehem.

– Rengeteg ilyen iskoladráma van. Nemcsak a látványosság volt a céljuk, hanem az is, hogy elmélyítsék a tanult teológiai és hittartalmat. Az is a sajátságuk, hogy nem egyszerűen végigveszik az eseményeket az angyali üdvözlettől kezdve Jézus születéséig, a háromkirályok látogatásáig, a pásztorok hódolatáig és a betlehemi gyermekgyilkosságig, hanem nagyon komoly teológiai disputa is zajlik mindezek előtt.

– Ez az úgynevezett mennyei udvar?

– Igen. Az Isten körül szolgáló lelkek, a Bölcsesség, a Méltányosság, az Igazságosság és a többi megszemélyesítői értelmezik a történteket, és mély teológiai érvelésekkel támasztják alá véleményüket. Az emberek maguktól nem gondolnák végig mindezt, ezért a hívő emberek számára így tették elérhetővé azt a „teológiai spekulációt,” hogy Isten miért lett emberré., mit jelent ez számunka, és mit, főképpen pedig kit kapunk mi ezáltal.

– Vannak, akik Assisi Szent Ferencet a karácsony misztikusának nevezik.

– Helytálló ez a vélemény. Celanói Tamás ezt mondja Szent Ferencről: „prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette, és a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki; közben száját egészen betöltötte nem is annyira a szó, mint inkább a túláradó érzelem édessége. A betlehemi kisded és Jézus nevének kiejtésekor nyelvével mintegy végignyalta ajkát, és ínyével boldogan élvezte a szó édességét”.

Ahogyan korábban is említettem: amit Ferenc belül érzett, azt láthatóvá tette, a legbensőbb érzéseit is így fejezte ki. Másik életrajzírója, Szent Bonaventura pedig azt mondta: Ferenc azért rendezte meg a grecciói karácsonyt, hogy az áhítatot, az ájtatosságot felébressze az emberekben. Ösztönösen tudta, mennyire fontos az emberek számára a csecsemő, az újszülött gyermek. Bonaventura Ferenccel kapcsolatban a lélek látogatásáról beszél, a szemlélődésben történt elragadtatásáról. Az áhítat, a csodálkozás, végül az örvendezés elragadtatása, illetve az ezeken keresztül történő átlépése, kilépése az ünneplés hatására képessé tette arra, hogy továbbhaladjon a lelki növekedés útján.

Fotó: Fábián Attila; portré: Merényi Zita (archív)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. december 14-i számában, a Mértékadó kulturális  mellékletben jelent meg.