Szent Ferenc stigmatizációjának 800. évfordulóját Szabadkán is megünnepelték

„Mi, keresztények, valljuk, hogy Isten Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban a Jóisten szeretete, közelsége láthatóvá vált. Ő emberré lett, sőt ő maga is szenvedővé vált. Példájából megtanulhatjuk, hogyan tehetjük a mi személyes fájdalmainkat, sebeinket értelmessé és áldásossá. Szent Ferenc ezt megértette – hangsúlyozta szentbeszédében a főpásztor. – Tudjuk, hogy súlyos betegségektől szenvedett, valamint testén láthatóvá váltak Krisztus sebei.

Sokszor fizikai fájdalmai miatt álmatlanul töltötte az éjszakát, ám a következő reggelen örömmel teli lélekkel énekelt és dicsőítette a Jóistent.”

A ferences rendház házfőnöke, Ivan Miklenić OFM háláját fejezte ki, hogy a szentmisén ünnepélyesen megemlékeznek Szent Ferenc stigmatizációjának 800. évfordulójáról és egyben halálának évfordulójáról.

Szent Ferenc életét Isten szavaihoz és tetteihez igazította, és erre buzdította a testvéreit. Így vált példaképpé – emelte ki a ferences házfőnök.

A szentmise befejezéseként Fazekas Ferenc püspök köszönetet mondott a meghívásért, valamint az alkalomért, hogy e jeles napon együtt ünnepelhetett a ferences szerzetesekkel és a papsággal.

*

Assisi Szent Ferenc az 1180-as évek elején született Giovanni di Bernardone néven. Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő, Assisi egyik leggazdagabb embere volt; anyja, Pika francia származású volt. Édesanyja Jánosnak keresztelte, majd apja Franciaország iránti tiszteletéből Francescónak becézte a fiát.

Ferenc tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt. 1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, és Ferenc is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után hazatért Assisibe.

A feljegyzések szerint: miközben a romos San Damiano-kápolnában imádkozott, Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!” Ő pedig azonnal hozzálátott a romos kápolna kijavításához. Assisi környékén felújított még két másik romos kápolnát is: a Szent Péter-kápolnát és a Porciunkulát, amely fölé később felépítették az Angyalos Boldogasszony-bazilikát.

Életvitelét látva mások is csatlakoztak hozzá, a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség evangéliumi tanácsokat megtartva.

Ferenc Rómában, III. Ince pápától engedélyt kért egy új rend megalapításához. A hagyomány szerint rendje szabályzatát 1209. április 16-án hagyták jóvá – máig ezt a dátumot tartják számon a ferences rend hivatalos megalapításaként.

A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá.

Ferenc és szerzetestestvérei az Angyalos Boldogasszony-kápolnában, vagyis a Porciunkulában telepedtek le. Tekintélyét és tiszteletét mindenki elismerte, ezért békét tudott közvetíteni a sokféle háborútól gyötört világban.

Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik az első élő betlehem állítása a világon. Greccio településen, 1223. karácsonyán a pápától kapott engedély alapján idézték fel először a betlehemi éjszakán történteket.

Ferenc megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust. 1224-ben, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén a La Verna-hegyen imádkozott, amikor Krisztus csodálatos módon megújította szenvedésének jegyeit, a szent sebeket szolgájának testén.

1226 májusában megírta végrendeletét, s halála közeledtével visszatért a Porciunkulába. A halált „Isten hozott, Halál testvér!” felkiáltással fogadta, és énekelve adta vissza lelkét az Úrnak 1226. október 3-án a Porciunkulában.

Két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta. Ünnepét október 4-i dátummal felvették a római naptárba. Földi maradványait 1230-ban átvitték a tiszteletére épített Szent Ferenc-bazilikába, és ott temették el.

Forrás: Szabadkai Egyházmegye

Fotó: Vedran Jegić

Magyar Kurír