Szent Ferenc „szentírásértése és prófétáló lelke” – Radványi Atanáz OFM előadása Esztergomban

A nyolcadik elmélkedést május 16-án Radványi Atanáz OFM tartotta, Szentírásértése és prófétáló lelke címmel.

Ezzel az előadással Bonaventura beosztásának harmadik nagy egységéhez érkeztük. Az első egység – a megtisztulás – Szent Ferenc kemény életmódjáról, szegénységéről, alázatáról és engedelmességéről szól. A második lépcsőfoknak a megvilágosodás nevet adta Bonaventura: ez az egység a jámborságról, a teremtményekkel való kapcsolatról, a vértanúság vágyáról, a szeretetről és az imádság buzgóságáról szól. „És most érkezünk el a harmadik egységhez, a legmagasabb szint küszöbéhez, amelynek neve egyesülés. Ennek első része a sugalmazott Ige, vagyis a Szentírás értése és a prófétálás, ezt követi majd a megtestesült Ige és a prédikáció, végül pedig a keresztre feszített Ige, azaz a szent sebekről való elmélkedés” – fogalmazott előadása elején Radványi Atanáz atya.

Elmondta, hogy amikor először olvasta ezt a részt Bonaventuránál, az Apostolok cselekedeteinek egy szakasza jutott eszébe, amely talán mindannyiunk számára ismerős lehet: egy etióp tisztségviselő ül a kocsijában, és Izaiás próféta könyvét olvassa. Egyszer csak mellette terem Fülöp apostol, és megkérdezi, érti-e, amit olvas. A tisztségviselő azt feleli: nem igazán érti, mert nincs, aki elmagyarázza neki. Mire Fülöp leül mellé, és elmondja neki az írás értelmét. Az etióp tisztségviselő egyszer csak megállítja a kocsit, és kijelenti, meg szeretne keresztelkedni.

„Azt látjuk tehát, hogy a Szentírás értéséhez kell valaki, aki segít. De vajon ki az, aki magyarázta Ferencnek az írást?” – tette fel a kérdést az előadó. Ferencet gyermekként édesapja a San Giorgio-i plébániai iskolába küldte tanulni, ahol zsoltárokon keresztül tanult meg írni, olvasni, ami akkoriban kiváltságnak számított. Viszont később, szerzetesi mivoltában már nem látunk mellette senkit, aki magyarázná neki, hogyan kell értelmezni a szent szövegeket, sőt sok tudós hozzá megy tanácsért ez ügyben.

„Bonaventura egy nagyon egyszerű és rövid választ ad erre a jelenségre. Azt mondja, a lankadatlan imádság és az erények folytonos gyakorlása Ferencet az értelem világosságának oly fokára juttatta el, hogy azáltal éles elmével tudta kutatni az írások mélységeit” – magyarázta Radványi Atanáz OFM, kiemelve:

a lankadatlan imádság és az erények folytonos gyakorlása által kapja meg Ferenc ezt a kegyelmet Istentől.

Az értheti igazán a Szentírást, aki annak megfelelően tud élni, azaz életre tudja váltani az írást. „Ennyi a titok. Éled-e azt, amit olvasol, és azt olvasod-e, amit élsz?” Bonaventura arról ír, hogy Ferenc hallja az írást, megérti azt, az emlékezetébe vési, majd hosszasan forgatja magában. És ezt ismétli újra meg újra. Mindvégig arra törekedett, hogy idejének többségét ez tudja kitölteni: forgatni magában Isten szavát.

„Nekem a szerzetesi életben ilyen például a szegénység. Azt mondja az Úr Jézus: mit aggódtok bármiért, nézzétek a mező virágait, az Úr gondoskodik róluk. Egy alkalommal kezdtem kifogyni a cipőkből, tönkrementek, kilyukadtak. De úgy döntöttem, mégsem fogok szólni a házfőnöknek, hogy újat szeretnék, ha a Jóisten akar, úgyis segít rajtam. Két nappal később fölhívott a bátyám, hogy van egy csomó cipője, ami neki nem kell, és elhozná nekem” – mondta el Radványi Atanáz OFM.

A sugalmazott ige nem csupán csak az írott igére korlátozódik. Az írás megértése szorosan összekapcsolódik a szentségi élettel, anélkül talán nem is tudjuk jól értelmezni a szent szövegeket – hangsúlyozta az előadó. – Ugyanúgy, ahogy Isten jelenléte az írott szövegben alá van rendelve az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Isten jelenlétének. Tehát ahhoz, hogy értsük, amit olvasunk, a szentségek által kapcsolatban is kell lennünk Istennel.

A sugalmazott ige megértésében ugyanaz a Lélek segít minket, aki a szent írókat is segítette.

Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk: Péter imádkozik fönt egy ház tetején, és látomásban az Úr tudtára adja, hogy pár perc múlva érkezik három ember, aki őt keresi majd. Az Úr azt kéri, tartson velük egy pogány emberhez, és keresztelje meg őt. Mire Péter leér az emeletről, a három ember már lent várja. Péter csak annyit mond nekik: tudom, jövök, a Lélek megsúgta, hogy jönni fogtok.

Szent Ferenc ismeri a szív titkait, a jövőbe lát, és távol levő dolgokat úgy tud szemlélni, mintha jelenvalóak lennének. Pio atya is belelátott a gyónóinak a lelkébe. Ez rendkívül nagy felelősség – tette hozzá Radványi Atanáz. – Hogyan lehetek próféta, és hogyan birtokolhatom a prófétálás lelkét? Bonaventura három területet sorol fel. Az első: előre látni a jövőt. A jelent mindannyian látjuk, ebben élünk, csak olvasnunk kell a jeleket – kicsit Isten szemével kell néznünk a világot. A nehézség inkább az, hogy ki kell mondani az igazságot, a bűnt néven kell nevezni, ami sokszor lehet, hogy bántó a környezetünknek. Jó példa erre, amikor Ferenc találkozik a keresztes lovagokkal, és amikor meglátja, hogyan élnek, elszörnyülködik. Látva a lovagok erkölcsét, azt mondja nekik, el fogják veszíteni a harcot. Akkor tudjuk a bűnöst letéríteni az útjáról, ha nevén nevezzük az igazságot. Szent Ferenc ismerte a szív titkait – ez, a Bonaventura által másodikként megnevezett jelenség szintén Isten ajándéka; ezt tanulni nem tudjuk.

Bonaventura harmadikként a távol levő dolgok jelen valóságban való szemlélésének képességét említi. Arra van szükség, hogy nyitott szemmel járjuk a világot, és akarjuk fölismerni, hogy Isten hogyan üzen, mit üzen, hogyan van jelen az életünkben. Kérjük a Szentlelket, ugyanazt a Szentlelket, aki sugalmazta az írásokat, hogy segítsen. Amiben szükségünk van, abban segíteni fog: legyen az prófétálás, belelátás valaki szívébe, vagy épp a távoli dolgok közelebb hozása – fejtette ki Radványi Atanáz OFM.

Előadását Szent Ferenc Leó testvérnek írott imájával és áldásával zárta: „Áldjon meg titeket az Úr és őrizzen meg titeket, mutassa meg nektek arcát és könyörüljön rajtatok, fordítsa felétek arcát és adjon nektek békét.”

Szöveg: Ádám Rebeka Nóra

Forrás és fotó: Ferences Média

Magyar Kurír