Szent István és a mi intelmeink – Szent István-napok Nagybányán

Az Intelmek nem (vagy csak kis mértékben) foglalkozik nevelési vagy magatartási kérdésekkel. Sokkal inkább egy törvénykönyv. A Corpus Juris Hungaricibe (Szent István első törvénykönyve 1027-ből) felvett első törvényként, a magyar történelmi alkotmány első alapvetéseként tisztelték ezt az írást, amelyet nem Szent István jegyzett le latinul, hanem valamelyik egyházi személy, de vélhetően tartalmazza a király gondolatiságát. „Az Intelmek nem törvény, hanem azokat a bizonytalan származású erkölcsi és kormányzati tanácsokat és intelmeket foglalja magában, amelyeket állítólag a király mint atya intézett fiához: Imre herczeghez.” (Márkus Dezső)

A nagybányai Szent István-torony

Az Intelmek korának megszokott műfajában íródott, úggynevezett „királytükör”, az utód számára próbálja megfogalmazni az ideális vezető szerepét és kötelességeit, intelmeket intézve hozzá (tanácsokat adva neki). Fontos azt is kiemelni, hogy nemcsak a királyok, hanem az arisztokraták is írtak hasonlókat fiaik számára.

Ha egy szociológus írná meg a Szent Istvánról szóló történelemkönyvet, akkor biztos kiemelné azt, hogy amit királyként véghez vitt, az tulajdonképpen egy hatalmas narratíva építése volt. Talán a magyar történelem legnagyobb ilyen jellegű folyamata volt ez. A Kárpát-medencét elfoglaló törzseknek nem volt nemzeti tudata, nem volt közös vallása. Az államalapítás nem egy egyszeri és ünnepélyes aktus volt, hanem egy folyamat, amelyben ki kellett alakítani azt, hogy az emberek önmagukról úgy gondolkodjanak, mint egységes, magyar, keresztény nemzetről.

Minden szülőpáros, amikor megszületik az első gyerek, elkezd építeni egy narratívát. A nevelés egy narratívaépítés is.

Egy olyan szemüveget adunk a gyereknek, amelyen keresztül a világ összes dolgát szemlélni fogja, mindent, ami vele vagy körülötte történik. És ez nem csak a kimondott szóval történik, még kevésbé írott módon, mint az Intelmek. Példának hadd hozzak fel néhány veszélyes vagy rossz narratívát, amivel találkozhatunk.

A nagybányai Szent István-torony domborműve

„A világ veszélyes, mindenki el akar gáncsolni” – Talán a túlféltés, talán a szülők előzetes tapasztalatai miatt a gyereket felvértezik az örökös bizalmatlansággal, aki emiatt nehezen fog elköteleződni barátságokban, párkapcsolatokban.

„Az élet verseny a pénzért és a sikerért” – Vannak, akik számára maga a gyerek is státuszkérdés, mennyi és milyen különórára jár. Így a felnövő gyermek a kapcsolatait maga is materiális értékekben méri, a haszonelvűség elvét fogja majd követni.

Vagy mennyivel jobb lenne, ha azt az intelmet (narratívát) adnánk át a világról, hogy „szerethető hely, ahol boldog lehetsz…” Furcsának tűnhet, de vannak országok, ahol már fejlesztik a boldogságra való képességet, mert annyi a szorongó gyerek.

Szinte biztos vagyok abban, hogy ha ma írnánk egy könyvet, amiben az intelmek szó a címben benne van, nem találnák kiadót, aki vállalná a gondozását. Egyszerűen azért, mert nem trendi az a nevelési könyv, ami normatív, szabályalkotó. Ennek egyik oka, hogy a fegyelmezés-figyelmezés fogalmait összekeverik a korlátozással, kényszerítéssel. Pedig a magyar nyelv kiválóan átadja, hogy a fegyelmezés-figyelmezés arról szól, hogy a gyereknek a figyelmét bizonyos dolgok felé irányítjuk. Sokan tévesen úgy értelmezik a nevelés jelen korszellemét, hogy ki kell vonulni a gyerek életéből, mert van egy belső növekedési programja, amit ha békén hagyunk, akkor „magától” minden rendben lesz. Pedig a gyerekek csak szülők által biztonságossá tett világban tudnak fejlődni.

Ami Szent István korában és a jelen korban is aktualitással bír, az a szolgáló vezetés. A jó nevelésnek ez lehet a kiindulópontja.

Természetesen ahhoz, hogy hatni tudjunk, szeretetteli kapcsolat szükséges. Minden olyan módszer, ami rontja vagy megkérdőjelezi a szülői szeretetet, nem érdemes használni. Nem szeretetmegvonással fegyelmezünk.

Az államalapító király egy változó világban szeretett volna biztos erkölcsi kapaszkodót hagyni gyermekére. Ugyanez az érzés van bennünk is.

Figyelemre méltó, hogy Szent István nem (csak) anyagi örökséget akar fiára hagyni, hanem szellemi örökséget is. Kapjon teret ez a gondolat a mi életünkben is! Szállóigévé vált nálunk, hogy ha bevezetnék a hatórás munkanapot, mint ahogy azt az északi országokban tervezik, nem több időt töltenénk a családdal, hanem még egy munkát vállalnánk. A jól működő szülő–gyerek kapcsolathoz minőségi időre van szükség, amikor a figyelmem 100 százalékát rá fordítom. Nem telefonozom beszélgetés közben, hanem teljes személyemmel felé fordulok. Meg kell találni, hogyan tudunk a leghatékonyabban kommunikálni a gyerekünkkel, társunkkal.

Nem kell latinul intelmeket írni a gyermekeinknek, lehet, megteszi egy délutáni séta is a telefonunk nélkül.

Végezetül mindenkit meghívok egy gondolatjátékra. Keressenek egy csendes helyet, szánjanak magukra tíz nyugodt percet, és próbáljanak írásban válaszolni a következő kérdésekre, úgy, mintha egy intelmet írnának saját gyermekeiknek…

Az én intelmeim

Azért fontos a keresztény nevelés, mert...
Szerintem, az életben a legfontosabb…
Szeretném, ha megtanulnák azt, hogy…
Kerüljék el azt, hogy…
A legfontosabb három érték, amit szeretnék továbbadni…

Szerző: Frigy Szabolcs

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír