Szent István király ünnepe Felvidéken és Horvátországban

A helyi egyháztanács és az önkormányzat közös szervezésében 2014. augusztus 20-án Makrancon (Mokrance) a 18 órakor kezdődő ünnepi szentmisében az egybegyűltek az első szent magyar család közbenjárását kérve, Ferenc pápa tanítása nyomán azért esedeztek, hogy megerősödjenek az Isteni Irgalmasságba vetett hitben, növekedjenek a remény és a kultúra összhangjának keresésében, és tökéletesedjenek a szeretetben.

A szentmise főcelebránsa Bartal Károly Tamás, OPraem. jászóvári emeritus apát volt, Dankó István rogacionista szerzetes, Szalay László nagyidai plébános, Fedorka Zsolt csécsi plébános, Takács Dénes jánoki adminisztrátor koncelebráltak. Szentbeszédet mondott az erdélyi származású Antal András állandó diakónus Nyáregyházáról.

A makranci egyházközség hívei 1907-ben felszentelt templomukat – ősi templomukhoz hasonlóan – Szent István király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben elhelyezést nyertek az első szent magyar család tagjainak ereklyéi, 2007. április 21-én konszekrálta a főpásztor, Alojz Tkáč kassai érsek.

A feldíszített ereklyetartót az egyháztanács tagjai vették a vállukra. Ezzel is kifejezték készségüket, hogy hűek a múlt örökségéhez, hiszen miként Szent István intelmei 8. pontjában olvasható, „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak”.

Ünnepi szentmise keretében emlékezett meg a horvátországi magyarság Szent István királyról a kiskőszegi (Batina) plébániatemplomban. A szentmisét bemutatta és szentbeszédet mondott Beer Gergely, a magyar hívekért felelős érseki helynök. Koncelebráltak: Stipo Vinojčić, a Belgrádi Főegyházmegye papja, Mario Brkić, a diakovár-eszéki érsek titkára és Andrássy Gyula hercegszöllősi plébános. A nagy számban részt vevő hívőkön kívül a szentmisén jelen voltak a világi élet képviselői is, Sója Dénes, a Hercegszöllősi járás, valamint Stipan Šašlin, a Darázsi járás elnöke.

Homíliájában Beer Gergely helynök a szent fogalmáról szólva kiemelte, hogy „a modern ember nem tudja hova helyezni, nem tudja, mit kezdjen vele, mert szánalmasan sivár képe van róla. Pedig a szentek nem szublimált, hús és vér nélküli, levegőben lebegő lelkek, vagy mitologikus, test nélküli szellemek, hanem emberek ők is, akikben a természet és a kegyelem csodás összhangja virágba borult. (…) A szentek élete az evangéliumot és Krisztus követését nem könyvekben s fakuló pergamenekben, hanem húsból és vérből kifaragva, megtestesítve állítja szemünk elé. Mert nagy gondolatok nevelnek ilyen hős szenteket a legnagyobb változatosságban… Az egyik engesztelésre adja földi életét, a másik misztikus közelségben szemléli Istenét. Az egyik a nép lelkét szántja igével, a másik a felebaráti szeretet tűzi zászlajára. Az egyik a tudomány oltárán gyújt mécsest, a másik ártatlan liliommal ékes.”

A szónok továbbá kiemelte, hogy az Egyház minden szentjét tisztelettel övezzük, de Szent István a vér kapcsán közelebb van a magyar néphez. Államalapító királyunkról szólva hozzátette, hogy személyében reálpolitikust és apostolt tisztelünk. Reálpolitikust, mert Rómától kért koronát, és ezzel a nyugati civilizáció vérkeringésébe kapcsolta a magyar népet. És apostolt, mert kemény jogszabályokkal a magyar népet Krisztus szelíd igájába terelte. Szentbeszéde végén Beer érseki helynök feltette a kérdést: „Mit mond nekünk Szent István, a kemény kezű király ma?”, majd folytatta: „Én népem! Vissza a kereszthez! Égjen Krisztus keresztje minden hívő magyar lelkében! Tükröződjön minden magyar szemében! Sugározzék minden cselekedetében!”

A szentmise az új kenyér megáldásával ért véget. Utána alkalmi műsor következett a vörösmarti József Attila Kulturális Egyesület előadásában.

Magyar Kurír