Szent István monogramja a pannonhalmi kiváltságlevélen

A legkorábbi magyarországi latin nyelvű oklevél ugyanis Szent István egyetlen, eredeti formában fennmaradt oklevele.

Eredeti formájú, de nem eredeti. Szövegét ugyanis a 12. század elején, más vélemények szerint a 12–13. század fordulóján némileg kibővítették, de úgy másolták le, hogy azon felismerhető az eredeti okirat készítőjének kézírása. Ez a személy III. Ottó német-római császár kancellárjának, Heribertnek C névvel jelölt nótáriusa. Természetes, hogy a német kancelláriából a magyar királyi udvarba érkezett jegyző munkája diplomatikai, stilisztikai és tartalmi tekintetben rokonságot mutat a német okleveles gyakorlattal. Ugyanezt mondhatjuk el István többi oklevelére is, melyek jóval későbbi – az eredeti okiratokat külsőleg utánozni nem akaró – másolatok.

A pannonhalmi diploma tehát megőrizte eredeti formáját, azaz hűen utánozta az eredeti minden külső jellegzetességét, írásmódját, stílusát. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy a Heribert C által megszerkesztett reprezentatív királyi monogram az 1001-ben kiállított oklevélen ugyanígy nézett ki. A királyi monogram szerkesztésében természetesen szintén korabeli német mintákat követett. A magyarországi írásbeliség kialakulásakor Európa fejlettebb régióinak oklevelein már évszázadok óta alkalmaztak grafikus szimbólumokat. Ezek egyik fajtája az oklevelet kibocsátó uralkodó hitelesítő jegye. A monogram a német-római császárok okleveleiben az uralkodó nevének, sőt II. Ottó óta címének betűiből összeállított jel, amely a császári oklevelekben az egész középkoron át megmaradt. István jele is ilyen tituláris, azaz királyi címét is tartalmazó jel, amely az uralkodó aláírását pótolta.

A négyszögletes monogram olvasata: Stephanus Rex, azaz István király. Az egykorú monogramok elkészítésében az uralkodó a befejező vonás saját kezű meghúzásával maga is közreműködött. A kiváltságlevél alapján nem lehet eldönteni, hogy az eredeti monogram magán viselte-e a király keze nyomát. Az oklevél szövege alapján azonban gyanítható a király részvétele a jel megalkotásában, ugyanis záradéka említi: „hanc paginam manu propria roborantes”, vagyis hogy a király saját kezével hitelesítette az oklevelet. Istvánnak a veszprémi püspökséghez kapcsolódó oklevele hasonló szavakat tartalmaz.

Az 1055-ben kelt, és már francia hatást mutató Tihanyi alapítólevél szintén tartalmaz monogramot, az oklevél kiállíttatójának, az apátság alapítójának, I. Andrásnak jelét. Ez a monogram is négyszögletes, de az istváni jellel szemben nem foglalja magában a király címét (rex). Az oklevél végén a „consignatumque manu regis” arra utal, hogy a király ebben az esetben is részt vett monogramja megalkotásában. Keze vonását azonban nem tudjuk azonosítani.

Egy levakart (palimpszeszt) oklevél alapján valószínűsíthető, hogy I. Béla szintén használt monogramot, utána azonban királyaink nem éltek a hitelesítésnek ezzel a módjával. Az okleveleken alkalmazott grafikus szimbólumok közül a 12. században mindössze a kereszt maradt használatban, aztán a 13. században ez is visszaszorult.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír