Szent John Henry Newman

John Henry Newman (1801–1890) anglikán édesapa gyermekeként, anyai ágon francia kálvinista felmenők leszármazottaként született Londonban 1801. február 21-én.

Emlékszem még arra a gondolatra (1815 lehetett, azt hiszem), hogy szeretnék erényes lenni, de vallásos nem. Volt valami a vallásosság képzetében, ami ellenemre volt. Azt sem láttam be, mi értelme lehet annak, ha valaki szereti Istent.”

(Védőbeszéd életéért, 1864)

A kamasz Newman tizenöt éves volt, amikor családja anyagi helyzete megrendült, ő maga pedig súlyos betegségeken esett át. Közben 1828-ban meghalt a húga, Mary. Mindezek hatására mélyreható változások következtek be a valláshoz, Istenhez fűződő viszonyában. 1825-ben anglikán pappá szentelték.

Oxfordban szolgált több helyen, 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem Szűz Mária-templomának volt a lelkésze. Ekkor kezdte tanulmányozni az egyházatyákat, ami elindította a katolizálás felé: „Ha mélyre megyünk a történelemben, megszűnünk protestánsnak lenni” – írja egyik esszéjében. Newman az egyik legnagyobb hatású konvertita volt a viktoriánus Angliában; Apologia pro vita sua (Védőbeszéd életéért) című önéletrajzában részletesen leírja katolizálása folyamatát. Teológiai munkássága jelentős hatással volt a II. vatikáni zsinat gondolatiságára.

1845-ben katolizált Boldog Dominic Barberi közreműködésével; 1847-ben pappá szentelték, majd belépett a Néri Szent Fülöp Oratóriumba. Angliába visszatérve megalapította a birminghami oratóriumot (1848), később két fiúiskolát is; tisztán látta a minőségi nevelés-oktatás fontosságát. XIII. Leó pápa kreálta bíborossá 1879-ben.

Önéletírásában Newman úgy emlékszik vissza, hogy miután katolikus lett, vallási nézeteinek története is befejeződött. „Tökéletes béke és elégedettség” töltötte el, egyetlen kétely sem gyötörte.

A kinyilatkoztatás alapvető igazságaiban nem hittem szilárdabban, önuralmam nem lett nagyobb, buzgóságom nem gyarapodott; ami történt, olyan volt, mint amikor a háborgó tengerről a hajó kikötőbe fut: ez a boldogság pedig mind a mai napig töretlen maradt.

(Védőbeszéd életéért, 1864).

Így nem okozott számára semmilyen nehézséget hinnie az átlényegülés tanában, attól fogva, hogy hinni kezdett abban: Isten a Római Katolikus Egyházon keresztül szól, s az Egyház ezt a tant az eredeti kinyilatkoztatás részének deklarálta.

Életének utolsó éveit csaknem teljes vakságban élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva. 1890. augusztus 11-én hunyt el Birminghamben. Holttestét a templomban ravatalozták fel, ahova nagy számban jöttek különféle rangú és hitű emberek tiszteletüket kifejezni.

*

Közbenjárására az első csoda a 2000-es évek elején történt, Jack Sullivan bostoni diakónussal, aki gerincbetegsége miatt lebénulva John Henry Newman közbenjárását kérte, és orvosilag megmagyarázhatatlan módon teljesen felgyógyult betegségéből.

A második csodában egy várandós édesanya részesült: az amerikai asszony és gyermeke élete egyaránt veszélyben forgott, ezért fordult Newman bíboroshoz – orvosai nem tudtak szakmai magyarázattal szolgálni váratlan gyógyulására. A chicagói érsekség 2016 elején alapos kivizsgálás után továbbította a Newman bíboros közbenjárásának tulajdonított második csodás gyógyulásról szóló dokumentumokat a Vatikánnak.

John Henry Newman viszonylag lassan jutott el a szentté avatásig, különösen ha Teréz anya, II. János Pál vagy XXIII. János esetével hasonlítjuk össze. Newman bíboros 1890-ben hunyt el; a szenttéavatási eljárást csak 68 évvel később indították el, 1958-ban; 1991-ben lett tiszteletreméltó II. János Pál pápa döntése nyomán; majd XVI. Benedek angliai útja alkalmával avatta boldoggá 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton parkban.

Ferenc pápa 2019. február 12-én hagyta jóvá a második, Newman bíboros közbenjárásának tulajdonított csodát, amivel megnyílt az út a szentté avatás felé.

Forrás: Catholic News Agency

Fotó: CNA; Wikipédia; CBCEW.org.uk

Magyar Kurír
(vn)