„Juristen, böse Christen. A jogászok gonosz keresztények” – szól a kora újkorban elterjedt, a jogászi renddel szemben megfogalmazott kritika. Ma is minimum ambivalens az a kép, amely a jogászokról él társadalmunkban. A nagy tudású, alapos és pontos, gyors és hathatós szakmai segítséget nyújtó jogtudók képe mellett eleven percepció az is, amely úgy látja korunk jogászait, mint akik mások nyomorúságából, konfliktusából húznak hasznot, részrehajlóan értelmezik a jog szabályait, és a társadalmi érdek, a közjó rovására igyekeznek érvényesíteni saját vagy ügyfelük pillanatnyi érdekeit.
Bizonyos mértékig a sok évszázados tapasztalatok alapján kialakult jogászi szerepkörökből is fakad ez a kettősség. A védő a büntetőeljárásban természetszerűleg védence, a vádlott jogait köteles érvényre juttatni az állam büntető hatalmával, a vádat képviselő ügyésszel szemben; egyéb ügyekben is az ügyvédnek, a jogtanácsosnak elsősorban megbízója érdekeit kell szem előtt tartania – természetesen a jogszabályok által megszabott keretek között. A bíró lesz az, aki jogvita esetén az érveket és ellenérveket mérlegelve ítéletet hoz. Sokszor nem is olyat, amelyet minden érintett igazságosnak fogad el. Jó esetben legalább olyat, amely a jog rendjén nagyjából kiszámítható. De a jogi szaktudással föl nem vértezett jogkereső közönség ebből gyakran csak a csűrés-csavarást, a szőrszálhasogatást és az igazság megcsúfolását látja. Hogyan is lehetne hát a jogász mindennapi munkájában hűséges ahhoz, aki maga „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6)?
Mégis a katolikus egyetemek, melyek többek között jogtudományt oktatnak és a jövő jogászait képezik, azzal az ambícióval teszik ezt, hogy hallgatóik „elérjék, vagy ha már elérték, elmélyítsék a hiteles, keresztény életvitelt”. „Fel kell ismerniük szakmai életük felelősségét, azt az örömet, hogy ők a holnap képzett »vezetői«, és Krisztus megvallói lehetnek, bárhol is gyakorolják hivatásukat” (II. János Pál pápa: Ex corde Ecclesiae, 1990, I, 2, 23.).
Olyan feladat, olyan misszió ez, amely folytonos törekvést, egyre erősebb elkötelezettséget és egyre magasabb színvonalú oktatói-nevelői munkát kíván. Akik részesei, úton vannak.
Fontos tehát, hogy támogassák egymást.
Június 12. és 14. között a PPKE JÁK adott otthont a katolikus jogászképzést küldetésükként felvállaló jogi karok találkozójának.
A Szent Katalin Körre keresztelt együttműködést az amerikai Notre Dame Egyetem jogi kara szervezi. A szervező és a vendéglátó jogi kar mellett idén részt vettek a találkozón a II. János Pál Lublini Katolikus Egyetem, a lvivi Ukrán Katolikus Egyetem és a georgiai (Grúzia) Sulkhan-Saba Orbeliani Egyetem képviselői is.
A Szent Katalin Kör első találkozóját 2023-ban Lublinban tartották, és a tervek szerint jövőre a Sulkhan-Saba Orbeliani Egyetem ad otthont a tanácskozásnak, Tbilisziben.
Az együttműködés célja, hogy a partneregyetemek együtt reflektáljanak a katolikus jogászképzéssel kapcsolatos küldetésükre, s megosszák egymással tapasztalataikat arról, miként valósítják meg e küldetést tevékenységük különböző területein, így az oktatásszervezésben, a kutatásban, a hallgatókkal és kollégákkal való kapcsolatban, a közösségszervezésben. A résztvevők végső soron abban a törekvésükben támogatják egymást, hogy hiteles, keresztény jogászokat képezzenek, neveljenek. A találkozó a jó gyakorlatok bemutatásán túl a kapcsolatépítésre is lehetőséget nyújt.
Forrás és fotó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria