Szent László királyra emlékeztek a pozsonyi prímási palotában

„Ebben a jubileumi szent évben, ebben a megszentelt időben és különleges kegyelmekkel is felruházott időszakban egy olyan helyen, olyan városban találkozunk, amely a történelmi Magyarország, a Magyar Királyság fővárosa volt megszakítás nélkül a leghosszabb ideig.

Az, hogy ma itt találkozunk és Szent László királyunkra emlékezünk, azt mutatja: ez az ünnep nemcsak az anyaországban, hanem a Felvidéken is fontos – fogalmazott Szent Lászlóról való elmélkedésében Molnár Tamás atya.

Kiemelte: „Más nemzeti szentjeink – István király, vagy itt, Pozsonyban Árpád-házi Szent Erzsébet –mellett ezt a szentünket, Lászlót is méltóságteljesen évről évre megünnepeljük.”

„A mai Jézus Szíve-ünnep azt üzeni mindannyiunknak, hogy szeretett emberek, Isten szeretete által kísért emberek vagyunk. S amikor egy saját nemzetünkből származó szentet ünneplünk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy

Isten által szeretett nemzet is vagyunk, mert az Isten kegyelme, jósága már az Árpád-ház idején is szentek sorával ajándékozott meg minket: magyar szent családdal, majd a későbbi utódokkal, Szent Lászóval és az ő családtagjaival is.

Napjainkban arra vagyunk meghívva – éljünk akár a Felvidéken vagy az anyaországban, Erdélyben vagy Kárpátalján –, hogy szeretetben éljük meg a hivatásunkat, benne a hitünket és a gyökereinkhez való hűséges ragaszkodásunkat, mert

a továbbadott szeretet nem apad ki, hanem minél többet adunk belőle őszintén, annál gazdagabbak leszünk mi magunk is.”

A pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora Szent László életútját, élettörténetét a Jézus Szíve-ünneppel kapcsolta össze, kifejtve: a lovagkirály népe és az Egyház szolgálatára tette fel az életét, melyben gyönyörűen megmutatkozik a szeretet, gondolhatunk akár a vele kapcsolatban gyakran ábrázolt jelenetre, melyben egy kun harcostól mentett meg egy nőt. A régi falfreskók sok szép templomban ma is hirdetik Szent László nemes cselekedetét. „A szent király életében tetten érhető az irgalom és az áldozathozatal is, melyek nélkül a szeretete sem lett volna igazi. Gondoljunk csak Jézus Szívére, vagy akár Szent László király szívére – királyi szív a legjobb és legnemesebb értelemben” – mondta Molnár Tamás atya, hozzátéve, hogy ez a szív nem a büszkeség vagy a beképzeltség miatt válik magasságokba törővé, hanem a felelősség és nagy-nagy szeretet miatt, amely sokakra kiterjed.

A szónok rámutatott: Szent László élete példa arra, hogyan lehet a világi hivatást, a királyi uralkodást, a politikát, a néppel való törődést keresztény szellemiségben megélni.

Így válik egy hivatás igazán teljessé, ha abban helye van a keresztény szellemiségnek.”

A teljes beszámoló ITT olvasható. 

Forrás: ma7.sk; Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség

Fotó: Neszméri Tünde

Magyar Kurír