Szent László-legendarészletet ábrázoló falfestményt fedeztek fel Sepsikőröspatakon

Az 1400-as évekből származó falkép a tizenegyedik olyan középkori művészeti emlékünk Háromszéken, amely Szent László életének egyik meghatározó mozzanatát örökítette meg számunkra – írja Facebook-oldalán a művészettörténész.

Mintegy tíz négyzetméternyi freskóról lehet szó, amelyről el kellene távolítani a vakolatot.

A nagy jelentőségű felfedezést az tette lehetővé, hogy a Katolikus Egyház restauráltatni szeretné a templom már feltárt freskóit (a 19. század óta ismert, úgynevezett „apostolgaléria” egyedülállóan gazdag falfestményeit), s ezért újabb kutatóablakokat nyitottak.

A középkorban az volt az úzus (szokás – a szerk.), hogy a templomhajó északi, úgynevezett evangéliumi oldalára általában a Szent László-legenda jeleneteit festették felhívó, buzdító célzattal, így a sepsikőröspataki templomban is remélhető volt hasonlók felbukkanása, annál is inkább, mivel Kiss Lóránd restaurátor már korábban ígéretes eredménnyel tárt fel kis részleteket a festményből. Akkor nem folytatódtak a kutatások, így nem lehetett tudni sem az ábrázolás típusát, sem a méretét.

Az apostoli galériát azóta már 95 százalékban feltárták, megtörtént a falkép tisztítása, konzerválása, beinjektálása, a hiányok újravakolása; azonban a színbeli kiegészítés, fixálás, integrálás  még nem történt meg – mondta el Szakács Tamás, aki többek között a gidófalvi templomban is restaurálta a Szent László-falfestményeket.

„Mindeddig a következő háromszéki római katolikus, református és unitárius templomokban ismertek a híres legenda 14–15. századi falképábrázolásai: Besenyő, Bibarcfalva, Erdőfüle, Gelence, Gidófalva, Kilyén, Kökös, Maksa, Nagyajta, Szacsva. Ezek közül az erdőfülei és a maksai képsorokról ma már csak Huszka József (1854–1934) sepsiszentgyörgyi rajztanár akvarellmásolatai alapján tudunk” – írta közösségi oldalán Jánó Mihály, aki a sepsikőröspataki templom történetére vonatkozó adalékkal is szolgált: tudomása szerint fennállása során egy ideig az unitáriusok birtokában is volt, az ellenreformáció korában kapta vissza a Katolikus Egyház.

Forrás és fotó: Bodor Tünde/Székely Hírmondó; Romkat.ro

Magyar Kurír