Szent Marcellin Joseph Benoît Champagnat

Marcellin Champagnat 1789-ben, a francia forradalom kitörésének évében egy eldugott kis faluban, Marlhes-ban született, ahol az emberek nagy része írástudatlan volt. Édesapja azonban intelligens, vállalkozó szellemű ember volt, aki fontos szerepet játszott a helyi társadalmi megmozdulásokban, és nagy hatást gyakorolt Marcellin szociális érzékenységére. Édesanyja és nagynénje hite növekedésében és megerősödésében szolgáltak számára példaképül, és ők ébresztették fel benne Mária-tiszteletét is.

A szülői ház

Marcellin – mint sok hozzá hasonló vidéki fiú – a tanulás helyett inkább a családi gazdaságban dolgozott. Rendesen írni-olvasni sem tudott, amikor válaszolt Isten hívására, és 1805-ben felvételét kérte a verrières-i kisszemináriumba. Pótolnia kellett hiányosságait, amihez erős hitre és rendíthetetlen elhatározásra volt szüksége. Egy időben arra gondolt, talán jobb lenne, ha elhagyná a szemináriumot, de legyőzte a kísértést, hogy a könnyebb utat válassza, és 1813-ban felvették a lyoni nagyszemináriumba, ahol olyan papok keze alatt végezte el a teológiát, akik sokat szenvedtek a forradalom idején.

Pappá szentelése után, 1816-ban káplánná nevezték ki La Vallában. Nagyon meglepte őt a kis hegyvidéki falu elszigeteltsége és a kultúra teljes hiánya. Vidéken egy szabad szellemű, elitista középosztály bukkant fel, melynek tagjai csak azzal voltak elfoglalva, hogy a hadsereg, a politika és a gazdaság számára tehetséges vezetőket képezzenek maguk közül. Az Egyház sem fordított figyelmet az elszigetelt falvakban élő, egyszerű fiatalok nevelésére. Ráadásul vidéken csak azok vállalták a kevés fizetéssel járó tanári állást, akiknek a képzettsége máshova nem volt elegendő. Így persze a tanítóknak nem is volt tekintélyük sem a diákok, sem a szüleik előtt.

La Valla

1816 októberének végén arra kérték Marcellint, hogy siessen egy tizenhét éves fiú betegágyához. Észrevette, hogy a haldokló fiú alig tud valamit Istenről, és meglátta benne azt a rengeteg gyermeket, akik hozzá hasonlóan a szellemi szegénység áldozatai voltak. Ez az élmény adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy megvalósítsa, amire hívást érzett: 1817. január 2-án befogadta első két tanítványát, akikből „tanító testvéreket” képzett.

Hamarosan többen csatlakoztak hozzájuk, és La Valla a Mária Iskolatestvérek (marista) rend bölcsője lett.

Notre-Dame de l'Hermitage

Az első testvérek vidéki fiatalok voltak, tizenöt–tizennyolc évesek, akik jobban ismerték a munkát a földeken, mint az elmélkedést vagy a betűket – akárcsak Marcellin ugyanilyen idősen. Átadta a fiataloknak saját apostoli és nevelési lelkesedését, és komolyan felkészítette őket a tanításra. Amint készen álltak, elküldte őket a legelszigeteltebb tanyákra, hogy tanítsák a gyerekeknek és a felnőtteknek is a hittan, az olvasás, az írás és a számolás alapjait.

1817 és 1824 között működtetett egy általános iskolát La Vallában, ahol a fiatal testvérek tanítási gyakorlaton vettek részt. 1824-ben rendházat épített Saint-Chamond város közelében. A házat, amely egyszerre kolostor és tanítóképző volt, Notre-Dame de l'Hermitage-nak nevezte el, s idővel egy egész iskolahálózat központjává lett. Hogy a testvérek a legszegényebb helyeken is iskolát nyithassanak, Marcellin csak minimális tanítói bért kért az önkormányzatoktól, és arra ösztönözte a testvéreket, hogy olyan egyszerűen éljenek, mint a környék lakossága.

A közösség gyorsan fejlődött, így 1836-ban Marcellin elküldhette az első misszionárius testvéreket Óceániába. Halálakor, 1840-ben a rend közel háromszáz tagot számlált, és negyvennyolc általános iskolában működtek.

Forrás: Marista.hu

Fotó: Marista.hu; Wikipédia

Magyar Kurír