Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk

Marcellinusz (Marcellin) és Péter neve szerepel a szentmise ősi, római kánonjában. Megbízható hagyomány e vértanúpárról alig áll rendelkezésünkre, akárcsak Ágnes, Nereus és Achilles vagy Pongrác vértanúságáról. Feltehetően 500 táján készült szenvedéstörténetük jól tájékozottnak és beszédesnek mutatkozik. Formája szerint épületes, dicsőítő irat a vértanútisztelet szolgálatában. Történeti hitelességét azonban már nincs módunk megítélni. A két vértanú – az írás szerint – római klerikus volt: Marcellin áldozópap, Péter pedig exorcista, azaz ördögűző. Diocletianus császár idején szenvedhettek vértanúhalált.

Szent Marcellinusz pápát 296. június 30-án választották meg. Római volt, és jó ideig békében tudta az egyházat kormányozni. Diocletianus császár, császártársa, Maximianus és alcsászára, Galerius úgy látták, hogy a pogány államvallásra veszélyt jelentenek a keresztények, ezért 303. február 23-án rendeletben megparancsolták a templomok lerombolását, a szent könyvek elégetését és a keresztények polgárjogának megvonását. A keresztényekre halálbüntetés vagy kényszermunka várt.

Marcellinusz a Diocletianus-féle keresztényüldözéskor, 304-ben, Rómában szenvedett vértanúságot, együtt Szent Péter vértanúval. Az esetről Szent I. Damazusz pápa (hivatalban 366–384) leírásából tudunk. Ő magától a hóhértól hallotta a történetet, még gyermekkorában.

Egy bozótos helyen fejezték le őket, de maradványaikat a Via Labicanán levő temetőbe vitték két babérfához. Sírjuk fölé a türelmi rendelet kiadása után bazilikát emeltetett Konstantin császár, majd ehhez építtette hozzá anyjának, Ilonának a mauzóleumát. A két vértanú sírját 1896-ban találták meg Rómában. Ereklyéik 827-ben a Majna menti Seligenstadtba kerültek.

Szent Marcellin és Szent Péter katakombája

Legendás szenvedéstörténetük szerint amikor Pétert bebörtönözték, megnyerte fogolytársai és őrei bizalmát. Arthemius felügyelő is elpanaszolta neki gondját, hogy van egy lánya, akit megszállva tart a gonosz lélek. Péter ajánlkozott, hogy Krisztus nevében meggyógyítja. Arthemius azonban nem akarta elhinni, hiszen ha Péter Istene olyan erős volna, akkor először nyilván saját szolgáit szabadította volna ki a bilincsekből. De Péter bátorította őt, hogy higgyen Isten erejében. Akkor a börtönfelügyelő kettős láncot hozott, és a szentre zárta: ,,Ha Istened kiszabadít ebből a kötelékből, és meggyógyítja a lányomat, hinni fogok Krisztusban.”

A következő éjszaka Péter szabadon, kereszttel a kezében lépett a kételkedő elé, kinek a lánya is teljesen meggyógyult. Arthemius egész háza népével rögtön kérte a keresztséget, és szabadon engedte a keresztény foglyokat, azokkal együtt, akik meg akartak keresztelkedni. Marcellinusz, aki papként ugyanabban a börtönben volt, mindnyájukat megkeresztelte.

A lateráni Szent Marcellin és Péter-templom

Amikor a bíró megtudta, hogy Marcellin és Péter megkeresztelte a felügyelőt és más foglyokat, és mindnyájan szabadok, sietve újra elfogatta, és egy szigorúbb börtönbe záratta őket. Jöttek a kínzók: Marcellint üvegcserepekre fektették, Pétert kalodába zárták. Az Úr angyala azonban éjjel kiszabadította őket a börtönükből, és megparancsolta nekik, hogy továbbra is erősítsék a keresztény népet szóval és tettel. Mindenekelőtt Arthemius bátorítására siettek, akinek szintén meg kellett ízlelnie a bíró haragját: családjával együtt megkövezték. Végül Marcellint és Pétert egy sötét erdőbe hurcolták, és ott lefejezték.

A legenda még arról is tud, hogy a hóhér látta, amint lelküket angyalok kísérték az égbe. Akkor ő is eljutott a hitre.

Istenünk, te szent vértanúid, Marcellinusz és Péter dicsőséges hitvallásával minket is hitünk megvallására indítasz. Add, hogy közbenjáró imájuk segítségével követni tudjuk példájukat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
uj.katolikus.hu/szentek

Magyar Kurír