Szent Margit a futópályán – Sport és hitélet kortárs összművészetben

A Budapest Történeti Múzeum kortárs művészeti tagintézményének, a Budapest Galériának a kurátorai szervezték a Flaszter – 1. Budapesti Köztéri Kortárs Művészeti Biennále nevű programsorozatot, mely Budapest főváros kezdeményezésére született – tudtuk meg Erőss Nikolett-től, a biennále egyik kurátorától. – Ebben az évben a Budapest Galéria kifejezetten „árnyéktörténetekre” fókuszál, azaz olyan szem előtt lévő, de kevésbé ismert történetekre, amelyek a főváros helyszíneihez kötődnek. A Futás Szent Margittal, Petrányi Luca kezdeményezése jó példa erre, hiszen a szent történetéről valamennyit – hogy egy királylány volt, a szigeten élt, itt temették el és róla kapta a sziget a nevét – mindenki tud, de mégsem ismerjük igazán.

A Flaszter mind a tíz projektje kapcsolódási pontokat kínál a jelen lévő, de nem tudatosított, a főváros életében fontos szerepet betöltő történetekhez.

Ilyen a Blaha Lujza téren az Életvitelszerűen című projekt is, mely az 1989-ben indult budapesti hajléktalansztrájkokkal, a hajléktalanok helyzetével foglalkozik közösségi színházi esemény keretében. A hajléktalan emberek a városban jelen vannak, de a hangjuk nem hallatszik, ez az esemény pedig kihangosítja őket.

A Budapest 150 rendezvénysorozat keretében a Budapest Galéria kiírt egy pályázatot azzal a feltétellel, hogy az a főváros 150 éves történetéhez kapcsolódjon – ismertette Erőss Nikolett az installáció ötletének előzményeit. – A főváros születése pillanatától a Margitsziget fontos csomópont. Petrányi Luca koncepciótervét a főváros kulturális életében meghatározó zsűritagok izgalmasnak tartották, hiszen egy szenthez kortárs eszközökkel tesz lehetővé kapcsolódást, és Margit történetének több aspektusa vonatkoztatható a jelenre. A köztéri művészet ugyanakkor máshogy értelmezhető, mint a galériákban, múzeumokban látható művészet. Könnyebb belebotlani, de sokszor nehezebb hozzá kapcsolódni, mert nem szoktuk meg, hogy a köztéren művészeti alkotásokkal találkozzunk: egy aluljáróban megálljunk egy színházi eseményre, vagy futás közben transzcendens dolgokon gondolkodjunk.

Dejcsics Konrád, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója a közös futás előtt megosztotta gondolatait Szent Margitról, aki 1242-ben született egy olyan korban, amikor Magyarországot a tatár már lerombolta.

Isten ott és akkor is képes csodát tenni, ahol és amikor már minden összeomlik" 

– hangsúlyozta a bencés szerzetes. – A tatárjárásban Pannonhalma, Szigetvár megmarad, de az ország többi bencés apátsága elpusztul. A nemesek cserben hagyják IV. Bélát, de az ember és Isten ekkor is képes valami újat létrehozni.

Margit modern nő volt – folytatta gondolatait. – Domonkos szerzetes lett, belépett egy akkor újonnan alakult rendbe. Aquinói Szent Tamás és Szent Domonkos számára fontos volt, hogy a hitükben az értelem is részt vegyen egyetemi szinten.

Margit azért is modern nő, mert önrendelkezik, amit az önátadás terén is gyakorol.

Ugyan arra szánja az apja, hogy Magyarország jövője miatt kolostorban éljen, de amint kérője érkezik Csehországból, az apa a dinasztikus házasságot támogatja. Margit nemet mond erre, hiszen azt szeretné, hogy ha már önátadásról van szó, az legyen teljes. Szembemegy az apai és politikai elvárásokkal, ő dönti el, milyen módon adja át magát. Önrendelkezése megnyilvánul a hazaszeretet terén is: nem kapcsolatépítő, dinasztikus Magyarország-megmentésben gondolkodik, hanem Istenben. Istenszeretete Istenre épül, sokkal inkább, mint a környezetéé.

Margit radikális a Krisztus-követésben. Már a környezete próbálja őt visszafogni az aszkézis terén, hiszen sündisznóbőrből készített magának vezeklőövet.

Élete eseményei, döntései nem a kiszolgáltatottságnak és sodródásnak a jelei, hanem annak a tudatosságnak, ahogyan vállalta a sorsát, a kapcsolatrendszerét, a jövőjét.

Margit modern nő a 13. században, ugyanúgy, mint Szent Hildegárd bencés apátnő, akinek a zenéje elhangzik a futókörön hallható Kodolányi János Boldog Margit regényéből vett részletek alatt.

Dejcsics Konrád hozzátette, Margit önéletrajzában és Kodolányi regényében is olvashatjuk, hogy a szegények elkezdik érteni őt. Margit olyan összekötő szerepre lesz képes, amelyre a korabeli elit nem volt. Szerinte a gróflányok és a gazdag lányok járjanak bíborban, patyolatban, de ez a király lányához nem illik. E radikális döntése miatt a kiszolgáltatott és szegény emberek tudnak hozzá kötődni. Margit tehát, aki csupán 27 évet élt, rendkívül autonóm és szociális érzékkel rendelkező nő volt.

A szerzetes rátért arra, mi a kapcsolat a keresztény meditáció és a futás között. Mint mondta, „a meditációban jelen vagyok, ezt a fél órát Istennek adom, nem figyelek semmire, azt akarom, hogy a gondolataim ne akadályozzanak. Nem más feladatot oldok meg a fejemben, hanem üressé teszem a fejem, hogy Isten jelenlétében legyek. A futás hasonlít erre. Egyetlen célom van, hogy ezt a fél órát lefussam. Persze hozzájárul ehhez, hogy jobban legyek. Amikor elfáradok, minden egyes lépés önmagam legyőzéséről szól. Amikor gyorsan futok, nem tudok másra figyelni, csak a lélegzetemre, a ritmusomra, arra, hogy tartani kell a tempót. Ha lassabban futok, tudok gondolkodni, letisztulnak a dolgok.”

Dejcsics Konrád, Petrányi Luca, Viki és Barnabás elhatározták, hogy kooperatív futással teszik meg a szigetkört. Aki elöl megy, az adja a tempót, de nem kell foglalkoznia azzal, hogy követik-e a többiek, nem kell megfelelnie senkinek. Zászlóról zászlóra válthatnak.

A futókat negyvenperces hanganyag segítheti, hogy a zászlókon ábrázoltak megelevenedjenek. Ezt QR-kóddal lehet leolvasni a futókör elején a beköszönő táblán. A szöveg úgy van időzítve, hogy az éppen következő zászlón látottakat egészítse ki. Séta közben is meg lehet hallgatni Margit megrázó történetét, melyet Kodolányi János archaikus nyelven fogalmaz meg. Ha valaki a beköszönő tábláról nem töltötte le a hangjátékot, megteheti minden egyes zászló alatt, hiszen ott is van lehetőség leolvasni a QR-kódot. Petrányi Luca válogatta a Kodolányi-mű részleteit, amelyeket Törőcsik Eszter olvas fel. Porteleki Áron készítette a hangjátékot, amelyben a Dejcsics Konrád által emlegetett Szent Hildegárd szerzetesnő zenéje is szerepel.

Petrányi Luca a közös szigetkör után kérdésünkre elmondta, a Budapest Galéria felhívására jutott az eszébe a Szent Margit-futókör gondolata, mert maga is sokat futott a szigeten. Eredetileg meg szerette volna keresni az összes irodalmi vonatkozást, az eredeti kódexet és a regényeket a futás vagy séta közben hallgatott hanganyag összeállításához. Kodolányi János műve azonban annyira megérintette, hogy végül erre az egyre fűzte fel a történetet.

Kodolányi az eredeti kódexből indult ki, az ott olvasottakat bővítette ki saját fantáziájával. Vizuálisan fogalmaz, megrendítő dolgokról ír – folytatta Luca. – A könyvéből kiválasztottam 11 epizódot, amit a zászlókkal illusztrálok. Az elsőn az a jelenet látható, amikor Margit kiskorában véletlenül meglöki a konyhás nénit, aki kiönti a forró teát a kezére. Margit annyira empatikus, hogy az ő kezén is megjelenik az égési sérülés. Ez az első csoda, ami vele történik. Egy másik zászlón három foszló test a mulandóságot ábrázolja. A gyerek Margit Olimpiádész nővérrel elmélkedik a halálról. Megtanulja, hogy minden, ami a földi léthez tartozik, mulandó: a test, a tárgyak az enyészeté lesznek. Épp ezért fontosabbak azok a dolgok, amik magasabb rendűek, és csak azoknak érdemes élni. Margit ezt az élete végéig nagyon komolyan is veszi. A saját bőrét, haját lealacsonyítja, annyira lecsupaszítja önmagát, hogy már szinte nincs is testi létezése.

Petrányi Luca elmondja azt is, hogy a viaszos batiktechnikát Indonéziában tanulta, ami hasonlít a kékfestéshez vagy a tojásíráshoz, ugyanis az eljárás folyamán viasszal blokkol bizonyos részeket a textílián. Június óta készítette a zászlókat három hónapon át. A vásznak, melyek 500 méterenként vannak kihelyezve, nem figurális, hanem inkább absztrakt ábrázolások. Mindegyiken olvasható egy szöveg a Kodolányi-regényből.

A közös futás után a résztvevők megosztották egymással az élményeiket, amelyben olyan témák is előkerültek, mint a motiváció, az aszkézis és a fitnesz hasonlóságai és különbségei, a keresztény ember saját testével való kapcsolódása, a profán tér szakralizálása, a kortárs művészet közösségformáló ereje és az evangelizáció gondolata.

Abban a korban, amikor a hívő szimbólumok, szavak, közösségek veszítenek az erejükből, ez a műalkotás hitvallás az Isten ügye mellett.”

Október 21-én 11 órakor újra közös futást szerveznek a margitszigeti futókörön az érdeklődők számára.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír