Szent Marianne Cope, Damien de Veuster atya munkatársa a leprás betegek között

Marianne Cope a Hessei és Rajnai Nagyhercegségben, a mai Németország területén született 1838. január 23-án. A keresztségben a Maria Anna Barbara Koob nevet kapta. Mikor kétéves volt, a család kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Uticában (New York állam) telepedtek le. Maria nyolcéves volt, amikor édesapja rokkant lett, és mivel ő volt a legidősebb gyerek, elment egy gyárba dolgozni, hogy segítse a családot.

Huszonnégy éves korára minden testvére elég idős lett ahhoz, hogy lekerüljön a válláról a családfenntartás felelőssége. Belépett a Szent Ferenc szabályai szerint élő Reguláris Harmadik Rendbe (TOR). Ekkor kapta a Marianne nevet. A fogadalomtétel után tanár lett a német ajkú bevándorlók iskolájában, majd igazgatója lett a régió ilyen intézményeinek.

1870-ben a rendi kormányzótanács tagjává választották. Részt vett New York állam első két katolikus kórházának létrehozásában, illetve ő lett Syracuse első közkórházának igazgatója. 1877-ben a rend általános elöljárójává választották. Nagy szerepe volt a New York állambeli Geneva orvosi főiskolájának Syracuse-ba költözésében, ahol azután megreformálta a képzést: a betegek beleegyezésével a főiskola kórházában maguk a tanulók is részt vehettek a gyógyításban.

A kórház 1883-ban levelet kapott Hawaii királyától azzal a kéréssel, hogy a nővérek segítsenek a szigeteken élő leprások ellátásában. A király korábban már ötven egyesült állomokbeli, illetve kanadai intézményt keresett meg ez ügyben, de mindenhol elutasították.

Marianne nővér vállalkozott a feladatra, és hat nővértársával együtt 1883 novemberében megérkezett a Hawaii harmadik legnagyobb szigetén, Oahun működő kórházba. Ide hozták kivizsgálásra és megfigyelésre azokat a betegeket, akiknél felmerült a lepra betegség gyanúja. Aki valóban beteg volt, továbbküldték a Molokai szigeten működő elzárt telepre, ahol akkoriban szolgált Damien de Veuster atya.

Marianne nővér egy évvel később újabb kórházat alapított Mauin, ez lett a szigetek első általános kórháza. Emellett árvaházat hozott létre egészséges gyerekek számára, akiknek szülei betegek lettek, és ezért elválasztották őket a családjuktól.

1887-ben a kormány szigorúbb rendeletet hozott a leprás betegek társadalomtól való elkülönítéséről. Oahun korábban nem voltak teljes karantén alatt, de a rendelet életbe lépésével át kellett költözniük Molokaira. Marianne nővér is velük ment. Itt Damien atya a férfiak, ő pedig a nők számára létrehozott intézményt és telepet irányította. Ez a döntés egyet jelentett azzal, hogy Marianne nővér sem hagyhatta el többé a szigetet. Damien atya ekkor már haldoklott, elkapta a leprát, és 1889-ben meghalt.

Marianne nővér megváltoztatta az életet Molokain: szigorúbb napirendet és szabályokat hozott, ugyanakkor visszaadta a betegeknek a méltóságukat és büszkeségüket. Külön gondot fordított például arra, hogy a nők szép ruhákat viselhessenek. Ő maga nem kapta el a leprát, nyolcvanéves korában, 1918. augusztus 9-én halt meg.

Forrás:
Vatican.va
Catholic.org

Fotó: Wikipédia; Saintmarianne.org

Magyar Kurír
(sza)