Szent Márton-díj 2005 – A kitüntetett, Mádl Ferenc laudációja

Hazai – 2005. november 21., hétfő | 16:48

A Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. és a Bábol-na Nemzeti Ménesbirtok Kft. attól a céltól vezérelve, hogy hozzájáruljon nem-zeti örökségünk és kulturális értékeink minél jobb megismertetéséhez, kihasználja és egyben megőrizze a Pannon térség egyedülálló kulturális és idegenforgalmi adottságait Szent Márton-díjat alapított a fenti célokat legjobban szolgáló kimagasló emberi teljesítmény elismerésére.

A Szent Márton-díjat az alapítók minden évben Szent Márton napján a dátumhoz kötődő ünnepségen adják át annak a személynek, aki a megelőző évben a legtöbbet tette a valamikori Pannónia területén lévő kulturális és turisztikai valamint térségfejlesztő programok megvalósítása érdekében hozzájárulva ezzel nemzeti örökségünk és kulturális értékeink megismertetéséhez és megőrzéséhez.

A Szent Márton-díjat 2001-ben Nemeskürty István, 2002-ben Pungor Ernő, 2003-ban Nagy Gáspár, 2004-ben Kukorelli István vehette át.

Az alapítók – egyhangú döntéssel – a Szent Márton Díjat idén Mádl Ferenc úrnak, volt köztársasági elnökünknek ítélték.

Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, ezt követően (1961-1963) tanulmányokat folytatott a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán. 1973-ig az MTA Állam és Jogtudományi Intézetében dolgozott, majd egyetemi tanár lett. 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója. 1985 óta az egyetem Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője volt. Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában" című disszertá-ciójával nyerte el. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja.

A jogász-akadémikus tudományos tevékenysége során főképp polgári, összehasonlító, valamint kereskedelmi joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival foglalkozik. Tagja, illetve résztvevője több nemzetközi szervezetnek, illetve legiszlációs fórumnak, többek között a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémiának. Vendégprofesszorként számos külföldi egyetemen tanított. Több könyv és tanulmány szerzője.

1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztere lett.
1991-től a bős-nagymarosi vízi erőmű kormánymeghatalmazottja is volt.
1990. augusztus 1-jétől számos felelősségteljes feladatot látott el 1993 februárjáig.
1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett
1994. februártól júliusig a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöki posztján állt.
1991. januártól a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke
1993-tól a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottságának elnöke
1994 júniusától pedig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke
1995-ben az ellenzéki MDF, KDNP és Fidesz közös államfőjelöltje volt
1996-tól a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke
1999-től a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja
1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért
2000-2005 között a Magyar Köztársaság elnöke

E gazdag és nagyívű tudományos-, közéleti- és politikai pálya mellett Mádl Ferenc érzékeny, mások örömeire és gondjaira fogékony ember maradt, tanítványainak tisztelt tanár úr, fiatalabb barátainak pedig Feri bácsi. Derűje, közvetlensége, emberi tartása egyre magasabb beosztásaiban is változatlan, emberközeli maradt. Dunántúlon született, a nagy világ megismerése után is megmaradt dunántúlinak, bándinak. Ezért is köszönhet neki sokat a Herendi Porcelánmanufaktúra, hiszen erkölcsi tekintélyével, szakmai tudásával mellettük állt és ahol lehetett segített e vidék embereinek.

Dunántúl magyar missziós központjához, Pannonhalmához is baráti szálak fűzték. Még joghallgatóként, az 1940-es években megrendülve olvasta Montecassino, a bencések anyamonostora földig rombolásának szomorú hírét és egy német illusztrált újság híradását magyarra fordította. Művelődési és közoktatási miniszterként hamarosan Pannonhalmára látogatott, ekkor adta át joghallgató kori fordításának másolatát a főapátnak. Értékelte a megváltozott körülmények között kifejtett munkánkat, erőfeszítéseinket és bátorított minket, amit ezúton is köszönök.

Hálával és örömmel adjuk át a Szent Márton-díjat Mádl Ferenc úrnak, volt köztársasági elnökünknek.

Várszegi Asztrik főapát