Szent Miklós sírjánál imádkoztak azért, hogy érjen véget a keresztények közt vívott háború

A béke olyan ajándék, amely meghaladja az emberi képességeket, ezért Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy elérjük, mert egyedül – amint látjuk – nem képes rá az emberiség. Emmanuel Albano domonkos atya, a bari Szent Miklós-székesegyház lelkipásztori szolgálatát ellátó szerzetesközösség elöljárója fogalmazta meg ezeket a fontos, ma különösen aktuális gondolatokat a Fides hírügynökségnek.

A hosszú hónapok óta Európa szívében zajló, halált és pusztulást hozó fegyveres konfliktus okozta feszültség légkörében a domonkosok közössége, amely több mint 70 éve őrzi a bari bazilikát, egyedülálló helyzetben van. A szerzetesek nap mint nap meggyőződhetnek arról, amit Ferenc pápa is hangsúlyoz, hogy a párbeszéd az egyetlen jó alternatívája a megosztottságnak és a konfliktusnak, mind a személyes, mind pedig az államok közötti kapcsolatokban.

A bazilika közössége mindig is szerető lelkülettel fogadta mindazokat, akik a szent ereklyéinél szeretnék leróni tiszteletüket. A Bariban élő orosz ortodox hívek továbbra is rendszeresen ünneplik a Szent Liturgiát a bazilikában, akárcsak ukrán hittestvéreik.

Szent Miklós sírjánál mindig szívesen látott vendégek a zarándokok, katolikusok és ortodoxok egyaránt. A domonkos atyák ezen ősi hagyománya ma prófétai jelként mutatkozik meg a viharos ukrajnai események tükrében. „Már a nagyböjt idején az a döntés született, hogy mindenki számára biztosítunk imahelyet, hogy egymással összhangban az Úrhoz emeljük békéért mondott imánkat. Az ökumenikus virrasztások helyett – amelyeket általában katolikusok, ortodoxok és protestánsok részvételével tartanak itt a bazilikában – idén úgy döntöttünk, hogy minden keresztény közösség számára megnyitjuk a szerda esti vesperást. A szerdai napot Bari néphagyománya szerint Szent Miklós tiszteletének szentelték, ezért imádkozunk aznap közösen a békéért” – magyarázta Emmanuel atya.

A keleti egyházak számára is különösen kedves Myra (ma Törökország) püspöke, akit Oroszország egyik védőszentjeként tisztelnek. Amikor a szent ereklyéinek egyes darabjait 2017 májusában Moszkvában, majd júliusban Szentpéterváron ideiglenesen kiállították a hívek tiszteletére, mintegy kétmillió zarándok érkezett a két városba az Oroszországi Föderáció minden régiójából.

*

Az ereklyék jelenlétének és a város földrajzi fekvésének köszönhetően Bari évszázadok óta híd szerepet tölt be Kelet és Nyugat között, és különleges hivatása a befogadás. 2022 márciusa óta Bari önkormányzata segítséget nyújt ukrán menekülteknek, és számos család megnyitotta otthonát, hogy befogadja őket. Az elmúlt években Bari városa többször vált a testvéregyházak közötti ökumenikus párbeszéd metszéspontjává. 2020. február 22-én a Puglia régió székhelyén összegyűlt püspökökkel tartott találkozón Ferenc pápa Barit úgy nevezte: az Egyház egységének fővárosa.

Ugyanezen alkalommal a pápa a Szent Miklós-bazilikában prófétai szavakat mondott a mai Európa és minden háború által sújtott régió számára: „A békének nincs értelmezhető alternatívája, mert a kizsákmányolás és a felsőbbrendűség minden formája elcsúfítja azt is, aki gyakorolja és azt is, akit sújt, és a valóság rövidlátó felfogásáról árulkodik, mert aki elköveti, az nemcsak a másikat, hanem önmagát is megfosztja a jövőtől. A háború így minden emberi és isteni terv kudarcaként jelenik meg: elég csak meglátogatni egy tájat vagy egy várost, a konfliktusok színtereit, hogy észrevegyük, a gyűlölet miatt a kert kietlenné és barátságtalanná, a földi paradicsom pedig pokollá változik.” (2020. február 23.)

Ezért kínálhat ma a Szent Miklós iránti tisztelet konkrét lehetőséget a megbékélésre. „Szent Miklós alakja arra emlékeztet bennünket, hogy osztatlan egyháznak lenni még ezekben a történelmi időkben is azt jelenti, hogy mindenekelőtt fel kell ismerni: testvérek vagyunk, és a különböző nézőpontok ellenére együtt tudunk letérdelni, hogy a békéért imádkozzunk – folytatta Emmanuel atya –, mert a béke olyan ajándék, amely felülmúl minket és mindenkit.” Ez nem lehet valakinek a győzelme, hanem Istentől kért kegyelem, mert emberileg nem vagyunk rá képesek. Hiszem, hogy Szent Miklós sírja olyan hely, ahol testvérekre lelhetünk, ahogy ez az elmúlt hónapokban mindannyiszor megtörtént ukrán és orosz zarándokokkal, akikkel együtt imádkozva kértük, hogy hallgassanak el a fegyverek és a folytatódjon párbeszéd.”

A Kis-Ázsiából származó Miklós szerzetes, Konstantin császár (274–337) kortársa volt. Valószínűleg 305 körül, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején szenteltek püspökké Myrában, életében számtalan csodát tett, és halála után is csodás közbenjárásáról tett tanúbizonyságot, amivel hamarosan a „csodatévő” címet érdemelte ki. Tisztelete Keleten és Nyugaton egyaránt elterjedt. Amikor Antiochia városa 1085-ben a szeldzsuk törökök kezére került, egy bari tengerészekből álló csoport úgy döntött, hogy a szent maradványait elszállítják Myra városából, hogy ezzel is fellendítsék Bari gazdasági helyzetét, ahol Szent Miklóst már a tengerészek védőszentjeként tisztelték. Egyúttal ereklyéit is megmentették. 1087. május 9-én Bari lakói ünnepélyes keretek között fogadták a szent földi maradványait. Azóta a csodatevő püspököt nemcsak Myrai Miklós, hanem Bari Szent Miklós néven is ismerik.

A bazilika 1951 óta a domonkos rend kezelésében van. A ma itt élő közösség 18 szerzetesből áll, Giovanni Distante az elöljárójuk és a bazilika rektora. Amikor 1968-ban Szent VI. Pál úgy döntött, hogy basilica minor rangra emeli a templomot, pápai legátust is kinevezett a mindenkori bari érsek személyében. Giuseppe Satriano, aki jelenleg a bari-bitontói egyházmegye érseke és a bazilika pápai legátusa, december 6-án, Szent Miklós ünnepén hirdette meg a közelgő imavirrasztást: „Szent Miklós számunkra és az egész kereszténység, különösen keleti testvéreink számára ma is az ég és föld közötti híd, amelyre a nagy kétségbeesés nehéz pillanataiban hagyatkozhatunk. A szomszédos Ukrajnában a keresztények között kitört háborúval szemben nem maradhatunk közömbösek, és életünket a konfliktus megoldásának kell szentelnünk, amely oly sok fájdalmat okoz az ukránok és az oroszok otthonában. A békéért szóló fohász nem a történelem iránt közömbös emberek könnyed és kényelmes hozzáállása, hanem a legforradalmibb tett, ami csak létezhet a történelemben, mert bátorságot igényel, hogy a szíveket lefegyverezzük a büszkeség minden formájától, és keressük azt a testvériséget, amely a megújult emberiség felépítéséhez szükséges.”

Fordította: Varga Juti

Forrás: Fides

Fotó: Avvenire

Magyar Kurír