Szent negyven nap Máriával – Kovács Zoltán mariológus elmélkedései a Szent István-bazilikában (I.)

A szentmisét Kovács Zoltán mutatta be.

A Máté-evangéliumból felolvasott szakaszra (Mt 17,1–9) utalva prédikációjában a szónok kiemelte: Jézus a mai evangéliumban megmutatja, hogy ő az élet Ura. Holtakkal beszélget, Mózessel és Illéssel. Előre erőt önt tanítványainak szívébe, hogy el tudják viselni majd az ő szenvedését és majdan a saját kínjaik miatti szenvedést is. Ugyanakkor Jézus „felragyogtatta előttük…” az ő dicsőségét. A kettőt együtt nem is tudják még befogadni igazán.

„Egyházanyánk” nem véletlenül indít útnak ezzel az evangéliummal bennünket minden nagyböjt első harmadában, a nagyböjti „hegymenet” kezdeti szakaszában. Ábrahámnak is üzente: „vonulj ki földedről”, és nekünk is üzeni: ki kell vonulnunk testi-lelki komfortzónánkból, hogy Jézus megmutathasson számunkra valami sokkal fontosabbat, és nekidurálni magunkat egy hegymenetnek, amely a nagyböjt lelki zarándokútja. Ez a mai evangéliumi hegymászás még a könnyebbik út, ám egy sokkal nehezebb vár a tanítványokra: amikor a Szűzanya, János apostol és még néhány bátor tanítvány a Golgotára hág fel vele, és vele is marad. A kiválasztott János ott is emlékezhet a magas hegyen történt dicsőséges ragyogásra, és bátoríthatja őt is, hogy nem nagypénteken, nem a Golgotán fog célt érni ez az esemény, mert Jézus nem csupán meghalni jött, hanem feltámadásával is megörvendeztetni.

Kovács Zoltán megvilágította: a nagyböjt szent negyven napja még számunkra is könnyebb hegymenet ehhez képest. Tegyük fel a kérdést: van-e bátorságunk most éppen ebben, a nagyböjti lemondásban követni Urunkat?

Van-e bátorságunk és szándékunk igazán útra kelni vele, hogy az idei húsvét alkalmával nekünk is a szívünkbe írhassa az ő ragyogásának, az ő feltámadásának örömét?

A mariológus a szentmisét követően tartotta meg első nagyböjti elmélkedését, Az „asszony” és az „óra” titka a Golgotán címmel.

A színeváltozás evangéliuma egy másik „hegymászásra” is felkészít: lélekben már most elkísérjük Jézust és édesanyját a Golgotára, ahol az Üdvözítő két korábbi szava is szépen visszacseng: „Asszony” és „óra” – két hétköznapi szó, mégis rengeteget mond János evangélista számára – és így számunkra is. Először így együtt Kánában hangzik el a két szó. Ott, ahol a tiszta öröm uralkodik, az ifjú pár menyegzője. Jézus és Mária osztoznak barátaik örömében. Ebben a kontextusban teszi meg Jézus az első csodáját. Mária jelzi a problémát, hogy elfogyott a bor, Jézus visszakérdez: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám” (Jn 2,4). Mindkét szó visszaköszön a Golgotán: „Asszony, nézd, a fiad!... János, nézd, az anyád! Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,26–27).

A szeretett tanítvány tehát tudatosan szerkeszt, sőt a Jelenések könyvét is úgy ismerjük, mint János írását. Ott is látunk egy diadalmas nőalakot: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona” (Jel 12,1). S bár a korai értelmezésben sokan az Egyház képét látják benne, nagyon valószínű, hogy a Szűzanyára is utal, hiszen ő hozza majd világra azt, aki kormányozza a nemzeteket – fejtette ki az előadó.

Akárhányszor János Máriáról beszél, asszonynak nevezi, és evangéliumában valahányszor az édesanyjáról beszél Jézus, asszonynak szólítja. Ez nem tiszteletlenség Jézus részéről; fontos megszólítás, mert felidéz egy sokkal régebbi asszonyt, az őstörténet asszonyát. Még mielőtt nevesítené az ősszülőket, úgy beszél róluk, mint az első emberről és feleségéről. Ádám azt mondja: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett” (Ter 2,23). Ez az asszony, Éva, szoros közösséget alkot a férfival, Ádámmal: társa lesz a létezésben, társa lesz sajnos a bűnben is, és az lesz az élet továbbadásában: „minden élők anyja” (Ter 3,20). Nem véletlen, hogy Máriát is asszonynak nevezi János, hiszen ha ugyanezt a három dolgot megvizsgáljuk, ő lett az emberré lett Fiú társa a földi létezésben, sőt több is, hiszen az anyja, és odaát is közel van hozzá, társa a bűn elleni küzdelemben. Az új Éva, Mária társa az új Ádámnak, Jézusnak a bűn hatalmának megtörésében – szeplőtelen maga is. És társa az isteni élet továbbadásában, mert mindazok, akik a keresztvíz által Isten gyermekévé lesznek, azoknak Mária is az édesanyjává lesz. Itt nem a természetes, biológiai élet továbbadásáról van szó, hanem egy új élet továbbadásáról.

El nem múló, örök életet nyertünk Krisztusban, istengyermeki életet. A kegyelem rendjében ennek anyja Mária.

Mondhatjuk tehát: a Szűzanyának nagyon fontos szerepe lesz ebben a nagy műben, és ezt a kánai menyegző is előrevetíti. Nem véletlen a menyegzői kontextus, mint ahogyan az sem, hogy itt teszi Jézus az első csodáját. A menyegző előremutat a mennyország el nem múló, örök lakomájára, asztalközösségére Istennel és egymással. Ez azonban még csak a kezdet: Jézus nyilvános működésének hajnala. Első csodáját teszi meg, de Mária már akkor is ott van, és aktívan van jelen. Diszkréten a háttérben, és kimondja a Szentírásban utolsónak lejegyzett szavait: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5) Mária végső, kimondott szavai végrendeletszerűek, mert ezekkel is Jézusra mutat. Ezzel mindent elmondott: a mi Urunk Krisztus, mást ne akarjunk. Mária többet nem szólal meg, de a jelenléte annál beszédesebb. Jelen van a tanítványok Jézust körülvevő sokaságában, ott van a Golgotán, a kereszt alatt, majd az emeleti teremben, ahol az apostolok összegyűlnek, imádkozva, a Szentlelket várva. Máriának nincs szüksége sok beszédre, a puszta jelenléte is beszédes.

Ilyen sokatmondó Máriának a kereszt alatti jelenléte, ott, ahol eljött Jézus órája, és Kánánál is jobban kinyilvánul, hogy Jézus az Isten Fia. A Szűzanya nem egyszerűen odasodródott mellékszereplő, fontos szerepe van: együtt szenved a Fiával. A mi szenvedésünk nem meddő kínlódás, Krisztus ad értelmet neki. A Szűzanyáé is Istennek tetsző áldozat. Mária Kánában sem a csodatevő. A csoda alanya mindig az Isten. Mert aki a természet rendjét természetfölötti erővel felül tudja írni, hogy megmutassa Isten működését benne, mindig a Szentháromság. Máriának más feladat jut: szószólójává lesz a bajba jutott párnak – érdemben a Fia cselekszik. Mégis Mária az, aki előidézi ezt a cselekvést, mert észreveszi, hogy baj van, és szól a Fiának a pár érdekében. A csoda forrása Krisztus, a csodát ő teszi, de ettől még nem sokadrangú édesanyjának a jelenléte, tette – hangsúlyozta a mariológus.

Mária a kereszt alatt sem sokadrangú szereplő. Bár az egyetlen Megváltó Krisztus, a Szűzanya ott is hozzájárul csendes, erőt adó jelenlétével, szívével, figyelmével, hogy Jézus véghez tudja vinni azt, amit az Atya vár tőle: a megváltó szenvedést, értünk emberekért, a mi üdvösségünkért. És igen, hogy eljöjjön Krisztus órája is, a mi megváltásunk órája.

Ennek az órának része lesz az is, hogy az asszonyt, édesanyját rábízza Jánosra: „Nézd, a fiad!”, és a szeretett tanítványt édesanyjára: „Nézd, az anyád!” Csupán ezek után hangzik el: „Beteljesedett!” (Jn 19,30) Vagyis mindez része volt a beteljesedésnek, üdvösségünk tervének. Enélkül nem lett volna teljes. Pontosan így kellett ennek történnie, Isten akarata szerint. Így jön el tehát – az asszony aktív részvételével – Krisztus órája. Nyilvánvalóvá válik, hogy Isten szeretete a végsőkig megy értünk: életét adja, hogy életet adjon, el nem múló, örök életet, isteni életet. Nemcsak Jézus számára óra ez, mások számára is az, jelentőségteljes. Számunkra is eljön az óra, hogy üdvösségünk kapuja feltáruljon. Fontos óra ez Mária és János számára is. A gonosz számára is „ütött az óra”, ahogy János korábban idézi Jézust: „Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét” (Jn 12,31).

Ez az óra nem múlik el nyomtanul, mert Jézus bőségesen ellátta a most születő Egyházat, az ő titokzatos testét, ajándékaival, hiszen tudta, mekkora szükségünk lesz ezekre. Mennybemenetelekor megígéri: „Nem hagylak árván titeket!” De ezt megelőzően három ajándékot is adott nekünk. Az első ajándék: „»Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét” (Jn 19,30). A magyar fordításban ez eufemisztikus fogalmazása annak, hogy meghalt. Valójában: paredoken to Pneuma – „átadta a Lelket”. Még pünkösd előtt vagyunk, de ő már most ráleheli az újjáteremtő Szentlelket az emberre, a megváltásra szomjazó teremtett világra. Jézus halálában is ajándékoz. Életét adja, hogy életet adjon.

Van azonban még két másik ajándék is, így lesz teljes Jézus gondoskodása övéiről. Az utolsó vacsorán már elővételezte a nagypénteki keresztáldozatot: „Ez az én Testem. Ez az én Vérem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Mt 26,26–27). Nekik ajándékozza önmagát, és a lelkükre köti, hogy ezt az áldozatot mutassák be a Lélek tüzében, amíg be nem teljesedik az Egyház útja. Önmagát ajándékozza nekünk az Oltáriszentségben, hogy életünk legyen, és erőforrásunk, táplálékunk. 

A harmadik ajándék az anya odaajándékozása Jánosnak, aki személyében megjeleníti a többi apostolt is, akik félnek, nem kísérik el a Mestert a Golgotára. Egyedül János, a legifjabb. Ám nemcsak Jánosnak, a szeretett tanítványnak, hanem minden kor szeretett tanítványainak, azaz nekünk is ajándékba adja Jézus az ő édesanyját, hogy a mi Anyánk legyen. Így lesz az asszony – már nem Évaként, hanem új Évaként – újszövetségi értelemben minden élők anyjává. Mindannyiunké, akik Krisztusban élünk, akik a keresztségben új isteni életet nyertünk a Lélek erejéből, és akik Krisztusban akarunk meghalni, azonosulni vele, és élvezni az örök boldogságot, melyet számunkra készít a mennyben.

Kovács Zoltán leszögezte: „valahol” az asszonynak, Máriának is az órája ez, mert az ő anyai mivolta kibővül a mi irányunkba. Isten Anyja az Egyház Anyjává is lesz, mert ha a kegyelem rendjében ő szülőanyja az Egyház Fejének, Jézusnak, akkor ha Isten népét Krisztus titokzatos testének nevezzük, akkor Mária mindannyiunknak édesanyja, akik beletestesültünk Krisztusba a keresztség által. Nekünk nyilván nem szülőanyánk, hanem lelki értelemben az, a kegyelem rendjében. Dolgunk van egymással. Mi, akik Krisztus testévé lettünk a keresztségben, Anyánként tekinthetünk a Szűzanyára, és biztosak lehetünk benne, hogy ő is gyermekeiként tekint ránk.

A nagyböjti elmélkedéssorozat első alkalma az Úrangyala elimádkozásával ért véget.

A konferenciasorozat további alkalmairól ITT olvashatnak információkat.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír