Szent Óscar Romero emléknapja, a vértanú misszionáriusok emlékezete

2020-ban világszerte húsz misszionáriust gyilkoltak meg: nyolc papot, három szerzetesnőt, egy szerzetest, két szeminaristát és hat világi hívőt. Imádsággal és böjttel emlékezik az Egyház ezekre a hitvallóira, és velük együtt azokra is, akiknek neve nem ismert, de az evangéliumért ontották vérüket.

„Ahogyan a dél-amerikai szent, úgy minden évben férfiak és nők százai tartanak ki hűségesen a béke és igazságosság evangéliumi üzenete mellett szerte a világban, életük árán is. Rájuk emlékezünk a szertartásokon, amelyeket az Ifjúsági Misszió (a Pápai Missziós Művek Ifjúsági Missziós Mozgalma – A szerk.) kezdeményez. A vértanúk, tanúságtevők életáldozata kézzelfogható jele annak, hogy a hit terjesztése nem keresztes háború, hanem ölelés a kultúrák, népek és vallások felé, önmaguk teljes odaajándékozása, kölcsönös tapasztalatcsere, segítségnyújtás a szükséget szenvedőknek” – magyarázta Giovanni Rocca, az Ifjúsági Misszió olasz igazgatója.

*

Óscar Arnulfo Romero 1917. március 15-én született El Salvador Ciudad Barrios nevű városában. Gyermekként először az asztalosszakmát kezdte el kitanulni, azonban a helyi polgármester bátorítására a San Miguelben működő kisszemináriumba jelentkezett. Teológiai tanulmányait San Salvadorban kezdte el, majd a római Pápai Gergely Egyetemen folytatta. 1942-ben Rómában szentelték pappá. Doktori tanulmányait püspöke kérésére megszakította és 1943-ban visszatért Salvadorba. Hazaérkezése után plébánosi megbízatást kapott, majd 23 évig dolgozott püspöki titkárként San Miguelben.

San Salvador segédpüspökének VI. Pál pápa nevezte ki, majd 1974-ben Santiago de Maria Egyházmegye megyéspüspökévé tette. 1977-ben lett San Salvador érseke. 1977. március 12-én megöltek egy jezsuita szerzetest, Rutilio Grandét, aki a szegények között végzett szociális munkát. A meggyilkolt pap Romero közeli, nagyra becsült barátja volt, ő mutatta be az országban az egyetlen szentmisét a lelki üdvéért. Ettől kezdve az érsek igyekezett minden eszközt és lehetőséget megragadni, hogy a szegények és nincstelenek szószólója legyen, akik a rendszer legkiszolgáltatottabb tagjai, szenvedői voltak.

Amikor 1977. május 15-én megölték Alfonso Navarro Oviedo atyát, Romero beszédében ezt mondta: „Mindannyiunknak készen kellene állnunk arra, hogy meghaljunk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg ezt a kitüntetést. Odaadni az életet – ez nem csak azt jelenti, hogy megölnek; odaadni az életet azt jelenti, hogy teljesíteni kötelességünket, csendben, imádságban, munkánk becsületes elvégzésével, a hétköznapi élet csendjében, lépésről-lépésre odaadni az életet”.

1979-ben Szent II. János Pál pápa látogatása során Romero érsek dokumentumokkal alátámasztott részletes beszámolót tartott a Szentatyának a hazájában történt gyilkosságokról, eltűnésekről, az emberi jogok megsértéséről. Egy évre rá pedig levelet küldött Jimmy Carter amerikai elnöknek, melyben megkérte, hogy az Egyesült Államok ne támogassa tovább fegyverrel a salvadori hadsereget, mert az csak az elnyomók hatalmát növeli.

1980. február 2-án, amikor a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki, beszédében hangsúlyozta: „Vagy szolgáljuk a salvadoriak életét, vagy pedig mi is vétkesek vagyunk a halálukban.

Az élet Istenében való hit magyarázza meg a legbensőbb keresztény titkot. Hogy a szegényeknek életet adjunk, a saját életünkből kell adnunk, sőt, az egész életünket kell odaadnunk.”

Romero természeténél fogva tartózkodó, sugárzó életű, mélyen jámbor pap volt. Engedelmeskedett a történelmi pillanat hívásának, lelkipásztori kötelességét komolyan vette, és a szegények mellé állt. A miséken homíliájában rendszeresen összefoglalta a hét eseményeit, beszélt a parasztokkal szemben elkövetett erőszakos cselekedetekről, a brutális napi aktualitásokat szembesítette az evangéliummal. 

– A szentmisék alatt – némelyek kétórásak voltak, mert nagyon hosszan beszélt – minden rádiót összehangoltak. A székesegyházból kilépve sorban minden utcában, minden házban az ő prédikációja szólt. Ez felbőszítette a politikai hatalmasságokat, akik azzal vádolták meg, hogy kommunista. Pedig ő éppen arra figyelmeztette a földtulajdonosokat, hogy vigyázzanak, mert ha nem állítják helyre a társadalmi igazságosságot, akkor jön majd a kommunizmus. Romero az oligarchia számára első számú közellenség lett, fenyegették, rátámadtak, mindenfélével vádolták. Ám ő a fenyegetések, akadályok ellenére is folytatta küldetését. Isten ereje vezette és VI. Pál bátorította. Romero nem akart az egyik oldal mellé sem állni, ő a nép, az egész ország javát szolgálta. A gazdagokhoz is szólt, elmondta nekik, hogy segíteniük kell a szegényeknek. Ha nem jön el a társadalmi igazságosság, akkor polgárháború lesz – figyelmeztetett, amint ez meg is történt a halála után. A gerilláknak azt mondta, hogy az országot nem forradalommal lehet megváltoztatni, hanem azzal, ha az emberek szíve megváltozik – mondta el portálunknak Vincenzo Paglia érsek, a szenttéavatási eljárás posztulátora.

Idővel egyre gyakoribbak lettek a fenyegetések, és Romero biztos volt benne, hogy meg fogják ölni. A gerillák is megfenyegették, amiért nem akart fegyveres harcot. Nem sokkal halála előtt azt mondta: „Nem tudom, ki fog megölni, az egyik oldal, vagy a másik. De én pásztor vagyok.” És amikor a Vatikánból Rómába hívták, mert hallottak az őt érő fenyegetésekről, akkor is azt vallotta:

Pásztor vagyok, a pásztor a népe mellett áll. Főként akkor, amikor az veszélyben van. Akkor is, ha az életébe kerül.”

Óscar Romerót 1980. március 24-én 18 óra 40 perckor San Salvadorban, az Isteni Gondviselés Nővérei elfekvőkórházának kápolnájában az oltárnál, misézés közben gyilkolta meg egy mesterlövész.

Szentmise bemutatása közben ölték meg a katonai kormányhoz kötődő halálbrigádok, ami világosan kifejezésre juttatta, hogy nem csak politikáról volt szó: a II. vatikáni zsinat egyházát akarták elhallgattatni. Temetésén harminc püspök, sok száz pap, szerzetes és 60-80 ezer, többnyire mezítlábas salvadori szegény ember volt jelen.

2015. május 23-án avatták boldoggá San Salvadorban „A mártír érsek vére azon a napon, 1980. március 24-én az oltáron elkeveredett Krisztus megváltó vérével” – mondta beszédében Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja akkori prefektusa. Hangsúlyozta, hogy a szegények iránti kitüntetett szeretete nem ideológiai alapokon nyugodott, hanem az evangéliumon. 

Ferenc pápa 2018. október 14-én avatta szentté Rómában. „Hátrahagyta a világ biztonságát, még a saját sértetlenségét is, hogy az evangéliumnak megfelelően odaadja az életét. Közel volt a szegényekhez és népéhez, szíve mágnesesen vonzódott Jézushoz és a testvéreihez” – mondta a vértanú érsekről.

Forrás: Famigliacristiana; Avvenire; Vatican News; Katolikus Karitász

Fotó: Vatican News; CAFOD

Magyar Kurír
(tzs)