Szent Piroska – Az Árpád-házi királylány, akit három néven is tisztelnek

Az Hagia Sophia egy aranymozaikja Eiréné császárnét ábrázolja férjével, Ióannész Komnénosszal (magyarosan Komnénosz II. Jánossal) és fiával, Alexiosz trónörökössel, amint adományt nyújtanak át az isteni Bölcsességnek: a Szűz Mária ölében ülő Jézusnak. Eiréné császárné a „mi Piroskánk”, akiből a Bizánci Birodalom legtiszteltebb császárnéja lett. A Hagia Sophia mozaikja azért is különleges, mert Piroska korabeli ábrázolása. De nemcsak korabeli arcképe, hanem korabeli életrajza is fennmaradt: jóval többet tudunk róla, mint bármelyik Árpád-kori királynénkról.

Szent László király és rheinfeldi (egyes forrásokban rajnai) Adelhaid leánya volt, 1088 táján született. Névtelen bizánci életrajzírója szerint Piroska „boldog szülőktől, nyugati császároktól származott: pólyás korától kezdve, mint a nemes növények, elárulta és jelezte, hogy idővel milyeneknek fognak mutatkozni sajátságai, mert mindjárt telve volt minden illemmel és bájjal, s dús testi és lelki szépségtől tündöklött.”

Kétéves volt, amikor édesanyja meghalt, és hét, amikor édesapját is elvesztette. Könyves Kálmán udvarában nevelkedett. Huszonöt éves korában eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ióannész Komnénosszal. A házasság diplomáciai szövetség volt: Piroska és Ióannész frigye a Magyar Királyság és a Kelet-Római Birodalom kapcsolatát volt hivatott megerősíteni.

Bizánci életrajzírója így dicsérte a menyasszony szépségét és erényeit: „Amikor a dicső és kegyes császárok és házastársak, Alexiosz Komnénosz és Eiréné szép és jellemileg kifogástalan leányt kerestek, és őt találták olyannak, aki minden tekintetben gazdag szépségekben, feleségül adták Istentől ajándékozott sarjukhoz, bíborbanszületett Ióannész császárhoz.”

A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, és felvette az Eiréné (Irén) nevet. Ez nem egyszerűen szép és hagyományos női név volt Bizáncban, hanem teológiai fogalom, amely Isten attribútumaira – béke (Eiréné), bölcsesség (Sophia), hatalom (Dünamisz) – utalt.

Ióannészt 1118-ban, huszonegy éves korában császárrá koronázták. Negyedszázados uralkodásáról kortársai és az utókor egyaránt elismerően nyilatkozott, a Komnénosz-dinasztia legnagyobbjaként tartják számon. Mély vallásossága, mértékletessége, bőkezű adományai és igazságossága népszerűvé tették alattvalói körében, megfontolt, de energikus politikája révén pedig nyugaton és keleten is sikereket ért el.

Piroska jó császárné és hitves lett, aki jártas volt az államügyekben is. Többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Nyolc gyermeke született.

Jámborságával, karitatív és szociális tevékenységével is kitűnt: „az alattvalóknak a császári udvarhoz intézett ügyeiben jó közvetítő volt, a nélkülözőket felkarolta, nekik mindenben kezét nyújtotta, szíves volt az alamizsnálkodásban, az özvegyek és árvák támogatásában, a szerzetesek szállásaira való kiadásokban és adományokban”.

A vagyonra mint az uralkodás eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator-kolostort; az épületegyüttes három templomot, két szerzetesi kolostort, idősotthont, kórházat, rokkantmenhelyet és árvaházat foglalt magában.

A császárné aktívan részt vett az épületek tervezésében az építésszel, Nikeforosszal együtt. Xénia (Idegen) néven belépett a kolostor szerzetesnői közé. A név nem származására utal, hanem a keresztény hit alapvető teológiai tanítására: a keresztények idegenek a földön, mert ők a mennyei haza gyermekei. Ahogyan a Pantokrator-kolostor felszentelésére (melyre már a halála után került sor) készült költemény írja: „Az építtető Xénia császárnét, aki reád, Ige, az idegenre vágyódott és idegennek mutatkozott az egész világgal és minden látszatával szemben, és akit már régen elköltöztettél, sorold be a szentek karába.”

Piroska sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, és soha nem fordított hátat a szülőhazájának. A nyugati egyházban Magyarországi Piroskának nevezik.

1134-ben elkísérte a császárt kis-ázsiai hadjáratára, ott halt meg augusztus 13-án. „Magával vitte lelkem felét” – írta a vigasztalhatatlan férj.

Halála után nem sokkal már szentté avatták az ortodox egyházban.

Forrás: Diós István: A szentek élete; Sághy Marianne: Piroska – Egy Árpád-házi magyar királylány a bizánci trónon

Fotó: Wikipédia; Magyar Nemzeti Bank

Magyar Kurír