Szent Rozália „pestis ellen orvosság” – Félelem és hit járvány idején

Az elmúlt évek járványos időszakának nehézségei és kihívásai talán még érzékenyebbé teszik a ma élőket az előző évszázadokban hasonló félelmekkel és nehézségekkel küzdő emberek iránt. A pestis a 18. századig volt jelen hazánkban; a 19. század jelentős fertőző betegsége a kolera volt. A halálos kimenetelű betegség kórokozóinak felfedezéséig és a hatékony gyógymód megtalálásáig eleink Isten irgalmas szeretetében bízva fohászkodtak a fertőző betegségek ellen védőszentekhez. Közéjük tartozik Palermói Szent Rozália is. Kultuszának elterjedése szorosan összefüggött a járványok felbukkanásával.

Szent Rozália testének csodálatos megtalálása is egy járványos időszakra tehető. 1623-ban megjelent egy beteg asszonynak, aki gyógyulását követően felkerekedett a szent sírhelyének megkeresésére. Más leírásban azt olvashatjuk, hogy Rozália egy vadásznak is megjelent, akinek megmutatta barlangját és sírhelyét is. De ki is volt ez a szent életű nő, és miért volt ismeretlen a sírhelye?

Rozália előkelő grófi családban született, 1130-ban. A szicíliai fejedelmi udvarban nevelkedett, majd önszántából hátat fordított a kiszámítható és kényelmes életnek, hogy remeteségben, szüntelen imádságban Istennek szentelje magát.

A Palermo városához közeli Monte Pellegrino egyik barlangjába költözött. Ott is halt meg feltehetően 1166 körül. Innen emelték ki testét több mint négyszáz év múlva, 1624-ben. Megtalálását és azonosítását követően Palermo főpásztora elrendelte tiszteletét és egy templom építését. Hat évvel később VIII. Orbán pápa a szentek közé emelte, ünnepnapját szeptember 4-ére tette.

Magyarországi tiszteletének elindítója Esterházy Pál nádor volt, aki Grazban töltött tanulóévében ismerhette meg Palermói Szent Rozália csodálatos történetét. Fraknó vára (ma Burgenland, Ausztria) mellett Rozália-kápolnát emeltetett, ahol Szent György napjától Szent Mihály napjáig minden vasárnap szentmisét mutattak be. A kápolna ezután búcsújáróhellyé vált, a helyet pedig a szent után Rozália-hegységnek nevezték el.

A Pécsi Egyházmegye területén is jelen volt Szent Rozália tisztelete. Az 1730-as években Bácskában, majd Szlavóniában és Eszéken terjedő pestis az 1740-es évek elejére elérte Baranyát is. Ugyanezen az útvonalon számos, a pestis ellen védő szentnek állítottak oltárokat.

1742 és 1746 között a kibővített máriagyűdi kegytemplom számára Senser Pál (1716–1758) festőművész készített mellékoltárképeket.

Senser Pál: Pestis ellen védő szentek (máriagyűdi kegytemplom, 1746)

Palermói Szent Rozália az az egyik mellékoltár íves festményén Segítő Szűz Mária alakja alatt, egy barlang nyílása előtt jelenik meg, félig fekvő helyzetben; fejét virágkoszorú ékesíti, jobb kezével alátámasztja fejét, baljában pedig keresztet tart.

Szent Rozáliának ez az ábrázolása testének 1624-ben fellelt állapotát idézi. A kép előterében Szent Sebestyén és Szent Rókus látható, testükön hangsúlyosan megjelenő sebekkel.

Máriagyűdhöz hasonlóan ferencesek látták el a közeli Siklós lelkipásztori szolgálatát is. A siklósi Szentháromság-plébániatemplom északi kápolnájában látható a segítőszentek mellékoltára. Az oltárképet szintén Senser Pál festette 1751-ben. A segítőszentek száma általában tizennégy, ezért is nevezik a szentek csoportját tizennégy segítőszentnek. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra utal (kiegészítve Pállal és Barnabással). A Mária köré gyűlő szentek személye területenként eltér.

Senser Pál: Segítőszentek (siklósi Szentháromság-templom, 1751)

A siklósi ábrázoláson tizenhárom segítőszentet láthatunk. A gyermek Jézust ölében tartó Szűz Mária lábánál fedezhetjük fel Palermói Szent Rozáliát további pestis ellen védő szentek – Szent Rókus, Xavéri Szent Ferenc, Szent Sebestyén és Borromeói Szent Károly – társaságában. További szentek fentről lefelé: Szent Appolónia és Szent Borbála, Páduai Szent Antal és Assisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác, Szent Donát, Szent Flórián és Szent Vendel.

A pécsi székesegyház 1882 utáni átépítését követően a főhajó síkmennyezetén 56 szent között fedezhetjük fel Szent Rozáliát, a többi ábrázolásához igazítva félalakosan; kezeit imára emelve, glóriás fején rózsakoszorúval; hosszú, leomló haja beborítja vállait és hátát.

Moritz von Beckerath: Palermói Szent Rozália (pécsi székesegyház, 1886)

A 18. század első felében terjedő pestis Pécs városában is fokozta a betegség ellen védő szentek tiszteletét. Az 1739-es pestisjárványt követően vált a jezsuiták használatában álló Xavéri Szent Ferenc-kápolna (ma görögkatolikus templom) fogadalmi templommá. Klimo György püspök (1751–1777) egy középkori hagyományt megújítva rendelte el, hogy a fogadalmi kápolnához évente körmenetet tartsanak. Egy 1829-es összeírás szerint a Xavéri Szent Ferenc-kápolnában Szent Rozália- és Szent Rókus-mellékoltárok álltak.

Palermói Szent Rozália tisztelete mára elhalványult. A 19. században a hozzá kapcsolódó imák széles körben ismertek voltak. A családok szívesen nevezték el leánygyermekeiket Szent Rozália után, bízva, hogy megvédi majd őket a betegségektől. Néhány éve egyre gyakrabban találkozhatunk a névadásban a Rozália olyan változataival, mint Róza, Rozina. Bízzunk benne, hogy Palermói Szent Rozália oltalmába fogadja őket, és védelmet nyújt számukra a modernkori járványok ellen is.

Makláry Teréz: Palermói Szent Rozália (magántulajdon, 2024)

Felhasznált irodalom:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium III., Mandala Kiadó, Szeged, 281–289.
Boros László: Xavéri Szent Ferenc-Templom, In: Pécsi Szemle 2011/1. szám, Pécs, 25–33.
Repanić-Braun, Mirjana: Paulus Antonius Senser művészete, Szabadka, 2020.

*

Szent Rozália tiszteletéhez kapcsolódóan nyereményjátékot hirdetett a Pécsi Egyházmegye: naponta tesznek fel kérdéseket a pécsi püspökség Facebook-oldalán. A megfejtéseket az elmeny@pecs.egyhazmegye.hu e-mail-címre várják. A nyertest március 8-án sorsolják ki az összes kérdésre helyes választ beküldő játékosok közül; majd e-mailben értesítik.

 *

Nőnap alkalmából március 8-án, pénteken 17 órai kezdettel különleges koraesti tárlatvezetésre hívja a hölgyeket a Pécsi Egyházmegye. A tematikus séta résztvevői a pécsi püspökség két meghatározó épületét, a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházat, valamint a püspöki palotát ismerhetik meg, rendhagyó nézőpontból. A tárlatvezetés várható időtartama másfél óra. A résztvevők létszáma korlátozott. További részletek és jelentkezés ITT.

Szöveg: Bodnár Boglárka muzeológus

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír