A Szent Szabina vértanú ünnepén a budapesti bencés kolostor kerengőjében tartott szentmisén Várszegi Asztrik főapát vezetésével, Horváth Lóránt Ödön premontrei emeritus apát és Fazakas Márton kormányzóperjel jelenlétében a kápolna hívei és a Tanulmányi Ház egykori és jelenlegi bencés és premontrei növendékei adtak hálát Istennek az elmúlt huszonöt évért.
Az ünneplő közösséget levélben köszöntötte a rendházat építtető Szennay András emeritus pannonhalmi főapát. 1984-ben jelentős politikai, anyagi és infrastrukturális nehézségek ellenére épült meg a bencések budapesti otthona a XI. kerületben. A ház a szerzetesközösség Budapesten tanuló egyetemista fiataljai számára készült, első elöljárója Sólymos Szilveszter volt. Jelenleg a ház két örökfogadalmasa mellett négy bencés és három premontrei növendék él a közösségben. Stúdiumaik mellett ellátják a Szent Szabina-kápolna lelkipásztori szolgálatát, hittant tanítanak, kisközösségeket vezetnek, valamint gondoskodnak a ház vendégeinek fogadásáról.
Hazánk egyetlen, Szent Szabina vértanú patrocíniuma alatt álló temploma 1934-ben épült a Péterhegyen a helyi németajkú lakosság XVIII. századi kőkeresztje mellett. Körmendy Béla szatmári egyházmegyés pap liturgikus központot alakított itt ki, a kéttornyú kis templomban állították fel Magyarországon az első körüljárható, nép felé forduló oltárt. A liturgia másik apostola, Szunyogh Xavér Ferenc bencés 1948 és 1961 között élt a kápolna melletti kis házban. Õ fogalmazta meg elsőként a bencés tanulmányi ház építésének gondolatát. Végül a kápolna liturgikus berendezése Sólymos Szilveszter és Kiss Domonkos házfőnöksége alatt újult meg és nyerte el mai kialakítását. (A kápolna honlapja: www.szentszabina .hu.)
Várszegi Asztrik ünnepi homíliájában Silja Walter bencés nővér versét idézte és ajánlotta a leköszönő Nyíredy Maurus házfőnöknek és utódjának, Fehérváry Jákónak, valamint a budapesti szerzetesek és hívek közösségének: „Valakinek itthon kell lennie, Uram, amikor visszatérsz. / Valakinek várnai kell Téged a város határfolyójánál, / Valakinek várnia kell éjjel és nappal.”
Dejcsics Konrád/Magyar Kurír