Szentek kezét fogva

Giotto Szent Ferenc prédikál a madaraknak című freskója részleténél sugallatosabb ábrázolás aligha díszíthetné Dsida Jenő teljes pályaívet végigkísérő válogatott verseinek gyűjteményét (Vidám kínálgatás, Vendégségben Dsida Jenő asztalánál, Szent István Társulat, 2024). Kereszténység és életöröm című előadásában a költő maga is a többi közt a Ferenc-legenda legismertebb példázatára utalva érzékelteti a világ csodáival töltekező Szent Ferenc-i lelkiséget, Kóborló délután kedves kutyámmal című lírai riportjában viszont a legenda másik, a „fordolt” farkasról szóló, nem kevésbé ismert példázatából kiindulva, a sétán vele tartó Tinti kutyával csevegve állítja elénk az assisi szent alakját:

Francesco testvér most indul el esteli útra,
most megy a szörnyű farkas elé – a te ősöd elébe,
Tinti barátom −, hogy szeliden parolázzon a torkos
bősz fenevaddal, a vértlihegő fogas emberevővel.
Fekszik a farkas a jó Szent lábainál, mialatt ő
barna kezével a bundás oldalakat simogatja.

Dsida Jenő tizenöt-tizenhat éves korában csodálkozott rá először Szent Ferencnek a teremtett világ dicséretét zengő Naphimnuszára, de bizton állíthatjuk, hogy eszmélkedése kezdetétől fogva nyitott volt az üdvösségkeresés Szent Ferenc-i példájának befogadására. A Bibliából merítő, a boldogokat és szenteket megszólító, az irodalom korai remekeihez kapcsolódó verseinek egész sora tanúskodik erről. A korai versek közül ilyen az Evangélium, amely a szenvedéstörténetet Máté, Márk, Lukács és János evangéliumi verseit ötvözve foglalja össze:

És egy majorba értek, melynek neve Getszemáni. 
-  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
És magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost
és elkezdett reszketni és borzadni - - - - - - - - - -
És mondá nekik: Szomorú az én lelkem mind-
halálig  - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
És olyan lett az ő verejtéke, mint a földre
lefolyó vérnek csöppjei - - - - - - - - - - - - - - - - -
Keljetek fel, menjünk, íme, aki engem elárul,
közel van - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

[…]

A fák között már fáklya közeleg…−
Egy kevés idő és nem láttok engem.

A kései versek közül ilyen a betegágyon tollba mondott Az utolsó Miatyánk is, amely az Úr imájának „te-kéréseit” strófáiba építve kerekedett csorbítatlan egésszé:   

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

A leendő költő majdani boldogot szólít meg Az Igazgató úr neve napjára című, 1920. november 24-re keltezett, első verskísérletében:

Az emberek mindig csak úgy szeressenek,
Csak úgy, ahogy Téged én mindig szeretlek.
Akkor körül leszel véve szeretettel,
Szeretet – boldogság – és Te boldog leszel!

A megszólított Scheffler Jánost − Dsida Jenő szatmárnémeti iskolaigazgató tanárát − 1942. május 17-én avatták püspökké s 2011. július 3-án boldoggá. Az 1952-ben mártírhalált halt püspök liturgikus emléknapja, püspökké avatásának a napja, Dsida Jenő születése napjával esik egybe.

Lisieux-i Szent Terézt XI. Piusz pápa 1923. április 29-én avatta boldoggá s 1925. május 17-én szentté. Teréz szentté avatása napján, május 17-én Dsida Jenő kereken tizennyolc éves volt, s huszonhat éves, amikor római zarándoklatra készülve közreadta a rózsahullató, törékeny szenttel együtt rezdülő, Sainte Thérèse de Lisieux című versét:

Arcod édes égi fényt vet,
hull a rózsa, hull, hull,
kék felhőn vár Vőlegényed,
hull a rózsa, hull, hull,
tapsikolnak mind a szentek,
hull a rózsa, hull, hull,
amint kézen fogva mentek,
hull a rózsa, hull, hull.

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.

A Vatikánban egyébként, a zarándoklat vezetőinek egyikeként, XI. Piusz pápa Dsida Jenőt is magánkihallgatáson fogadta.

A Kóborló délután kedves kutyámmal című nagykompozíció Francesco testvére a legkorábbi magyar kéziratos könyvvel, a Ferenc-legendát magyarító Jókai-kódexszel teremt kapcsolatot. A világ világa és a virágnak virága figura etymologicát az én szerelmem, / világ legszebb virága zárlatban összevonó Arany és kék szavakkal című álarcos szonett viszont nyilvánvalóan a legkorábbi ismert magyar vershez, az Ómagyar Mária-siralomhoz kapcsolódva vall a benne megidézett érzelem hatásfokáról.

Fotó: Wikipedia; Szent István Társulat

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. augusztus 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.