Szentháromság-titulust és oltárképet kapott a zselickislaki szeretetotthon kápolnája

„Tele vagyok örömmel és hálával, hiszen kettős ünnepre ültünk össze a mai napon. A Zselic Katolikus Idősek Otthona nyolcadik születésnapját ünnepeljük, s a mai napon, miután püspök atya megáldja a kápolnában elhelyezett Szentháromság-domborművet, titulust kap kápolnánk, melyet ezt követően Szentháromság-kápolna néven nevezünk majd” – fogalmazott köszöntőjében Komár Kornélia intézményvezető.

Hozzátette: az elmúlt nyolc évben az intézményben szolgáló minden vezetőt az a cél vezérelt, hogy az idősotthonban valódi, szeretetteljes, emberhez méltó gondoskodást tudjanak nyújtani a lakók számára.

Aki valóban szeretetben akar élni, az pontosan tudja, hogy a szeretet az öröm mellett megannyi felajánlással, lemondással és szenvedéssel is jár mondta az otthon vezetője. – Az intézmény küldetésmondata az efezusi levél alapján: „növekedjetek a szeretetben!”

„Ez a felszólítás nemtől, kortól, felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkire érvényes, életünk minden területére vonatkozó élethosszig tartó küldetést jelent számunkra” – hangsúlyozta Komár Kornélia.

Az otthonban hatvanöt munkatárs tíz munkacsoportja végzi mindennapi feladatát küldetésük megvalósításán fáradozva – tette hozzá az intézményvezető.

Ünnepi beszédét követően az intézményvezető köszönetét fejezte ki az idősotthon két önkéntes segítőjének: Bogáthy Gábor hétről hétre énekes, zenés foglalkozásokat tart, felkészítve az idősotthon dalkörét az ünnepekre, nyilvános szereplésekre, dalos találkozókra; Sárközi Béla állandó diakónus évek óta rendszeresen látogatja az intézményt, lelki foglalkozásokat tart, aktívan részt vesz a lakók és munkatársak lelki „tehermentesítésében” – s a most elkészült oltárkép is az ő keze munkáját dicséri.

Sárközi Béla állandó diakónus az ünnepi eseményen elmondta, hogy a fából készült dombormű Simon András Szentháromság-grafikáját jeleníti meg ötszörös nagyításban. Felül galamb formájában a Szentlélek látható, alatta az Atya keze, amint megáldja Jézus Krisztust.

Az alkotást Varga László püspök az ünnepi szentmise keretében áldotta meg.

Az életrajzírók szerint Szent Ferenc leggyakrabban ismételt imádsága így hangzott: „Ki vagy Te, Isten, és ki vagyok én?” – kezdte szentbeszédét a főpásztor. – Az, hogy van Isten, minden vallás elismeri. Hisznek valakiben, akit természetfelettinek, vagy Istennek hívnak. Az, hogy milyen az Isten, arról is van tanítása a vallásoknak. Hiszik, hogy ő a Teremtője a világnak. A monoteista vallások hiszik, hogy csak egy Isten létezik, de hogy milyen belülről Isten, arról egyedül a kereszténységnek van tanítása, mert számunkra Jézus Krisztusban az Isten testesült meg.

Arra a kérdésre, hogy ki az Isten, a mi válaszunk: a mi Istenünk egy Isten három személyben, aki Atya, Fiú és Szentlélek – emelte ki a megyéspüspök. – Mivel nem saját magunkat alkottuk meg, egyikünk sem dönthette el, hogy megszülessen-e, s ha igen, mikor, vagy hová. Hitünk szerint ajándékba kaptuk az életünket a Szentháromság Istentől, ezért

egyetlen ember sem magyarázható önmagában, csak az Istennel való kapcsolatában.

Hogy ki az ember, azt az határozza meg, aki alkotta.

Mindannyian tudjuk, mennyire meghatározza az életünket az, hogy kik a nagyszüleink, szüleink. Meghatározó volt a körülmény, ahová és amikor megszülettünk. Egyikünk sem magyarázható, érthető önmagában. Az ember léte mélységében csak akkor értelmezhető, ha Istennel való kapcsolatában nézzük.

Isten a saját képére és hasonlatosságára alkotta az embert.

Az életünk forrásánál egy szeretetközösség áll, s ezért érthető az, hogy nem jó az embernek egyedül lennie.

Szüksége van társra, mert egy közösségnek, a szentháromságos szeretetközösségnek a teremtménye, képmása. Nem tud egyedül boldogan élni, szüksége van szeretetkapcsolatra – folytatta szentbeszédét Varga László püspök.

Mivel a Szentháromság szeretetközösségében minden ember, vallási hovatartozástól függetlenül, egyetlen Atya gyermeke, ez meghatároz bennünket. Azt jelenti, hogy nem tudunk függetlenül élni. Az ember az a teremtmény, amely állandóan függni akar. Csecsemőkorunktól egészen a halálunkig függni akarunk a kapcsolatainktól. Keressük, hogy kitől függhetünk, ki az, aki elfogad, szeret bennünket.

Nem tudunk függetlenek lenni. Ha megpróbáljuk, akkor tönkretesszük az életünket, s ez azért van, mert gyermekek vagyunk. Isten szeretett gyermekei, s a kisgyermek nem tud önmagában élni. Függnie kell a szülei szeretetétől.

Az, hogy Jézus Krisztusnak vagyunk a testvérei, akikért ő meghalt, akiket megváltott, azt jelenti, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva a gonosznak, a bűnnek és a halálnak. Létezik bűn, létezik gonosz, halál, de Jézus Krisztus a megtestesülésével, halálával és feltámadásával megszüntette ezek hatalmát. Szabadok vagyunk arra, hogy válasszunk, s hogy az életet, ne pedig a halált válasszuk – fogalmazott prédikációjában a kaposvári főpásztor.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír