Szentmise az utolsó vacsora emlékére külhoni egyházmegyéinkben

Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye

A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban este 7 órakor vette kezdetét az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise, amelynek főcelebránsa Kovács Gergely érsek volt, koncelebrált Jakubinyi György nyugalmazott érsek, Kerekes László segédpüspök és a központi papság.

A már üres szentségház előtt fejet hajtva vonult az asszisztencia a legszentebb áldozat bemutatásának helyéhez, az oltárhoz. Ezt követően felcsendült a Dicsőség, miközben a harangok és a csengők búcsúzó hangja töltötte be a teret – kint és bent egyaránt –, majd elnémultak. (...)

A lábmosás szertartásának kezdetén az érsek kendőt kötött a derekára, és a segédkezőkkel összesen tizenkét kispapnak mosta meg a lábát. Térden állva mindegyikük elé lépett, vizet öntött, majd vászonkendővel megtörölte lábukat, ezzel is megemlékezve Jézus tetteire.

Az áldozás utáni könyörgést követően az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékhajóban található őrzési helyre vitték, jelképesen elkísérve Jézust az utolsó vacsora helyszínéről a Getsemáni-kertbe. Az érsek és a segédkezők csendben imádkoztak az Oltáriszentség előtt, majd visszatértek a sekrestyébe.

Közvetlenül ezután vette kezdetét az oltárfosztás szertartása. A teljesen elcsöndesedett székesegyházban megfosztották díszes terítőiktől és gyertyatartóiktól az oltárokat, ezzel megemlékezve Urunk Jézus Krisztus elfogatásáról és jelképezve a káosz beálltát, amit ekkor a tanítványok is tapasztaltak.

A szeminárium kápolnájában este 10 órakor felolvasták Jézus búcsúbeszédét, majd közös virrasztás következett a fájdalmas rózsafüzér elimádkozásával.

Forrás: Gyulafehérvári Papnevelő Intézet (SIS) Facebook-oldala

Fotók: SIS archívum

*

Nagybecskereki Egyházmegye

Nagycsütörtök este a székesegyházban együtt ünnepelték az utolsó vacsora szentmiséjét.
Mirko Štefković megyéspüspök köszöntő beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az Oltáriszentség a legnagyobb ajándék, amelyben Krisztus önmagát adja nekünk – alázatban és szolgáló szeretetben. „Az Oltáriszentség és az alázat nem választhatók el egymástól: a Krisztus, aki nekünk adja önmagát, a szolgáló Krisztus.”

A püspök hangsúlyozta: amikor Krisztus testét magunkhoz vesszük, meghívást kapunk arra, hogy mi magunk is ajándékká váljunk mások számára – egyszerűségben, türelemben és szeretetben. „Az Oltáriszentség készségessé tesz bennünket arra, hogy lehajoljunk embertársainkhoz, szolgáljunk, megbocsássunk és önzetlenül szeressünk.”

Imádságban kérjük az Urat, hogy alázatos szívet adjon nekünk, hogy ebből az ünneplésből megújulva térjünk vissza, és még hűségesebben éljük meg Krisztushoz és az Egyházhoz való tartozásunkat.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye Facebook-oldala

*

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Böcskei László megyéspüspök az utolsó vacsora emlékére celebrált szentmisét a székesegyházban. A főpásztor így köszöntötte a híveket a szentmise elején: „Jézus szeretete mindenkinek szól. Mindenkit egyformán szeretett, mi is így kell szeressük egymást.”

A szentbeszédben Pálos István kanonok, főesperes elmondta: „Az utolsó vacsorán, amikor Jézus a kezébe veszi a szent színeket és átváltoztatja saját testévé és vérévé, ez volt a világtörténelem első szentmiséje, és a jelenlévő apostolok ekkor lettek elsőáldozók.”

A prédikációt követően Böcskei László megyéspüspök végezte a lábmosás szertartását. A szentmise után oltárfosztásra került sor, majd virrasztást tartottak.

Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala

*

Szabadkai Egyházmegye

Nagycsütörtökön, Jézus szenvedésének kezdetére emlékezve Fazekas Ferenc, a szabadkai egyházmegye püspöke ünnepi szentmisét mutatott be az Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

A megyéspüspök prédikációjában többek között elmondta: „Az utolsó vacsora nem egyszerű búcsúlakoma volt. Jellege miatt húsvéti vacsora volt, és jelképe szerint is Jézus legszemélyesebb titkának számított. Jézus az ószövetségi húsvéti bárány helyébe lépett, Ő lett az Isten Báránya, majd hozzátette: Jézus azzal, hogy húsvéti bárányvacsorával búcsúzott apostolaitól, és azzal, amit ott tett, fölfedte lényének nagy titkát, hogy Ő Isten Húsvéti Báránya. Az Ő kiontott vére által szabadultunk ki a „sötétség országából”, hogy elindulhassunk az ígéret földje felé. Jézus áldozata által a gonosz lelkek foglyaiból Isten népévé lettünk.

Fazekas Ferenc elmondta még: „Jézus parancsára, »ezt cselekedjétek az én emlékezetemre«, mi keresztények folytatjuk a zsidók húsvéti lakomáját, de másképpen és más tartalommal. A mi Bárányunk a kenyér és a bor színében megjelenő Jézus. A lakomát, amelyet nem évente egyszer, hanem mindennap megülünk, az Ő emlékezetére cselekedjük. Minden szentmisében az Ő szenvedését, halálát és feltámadását ünnepeljük, amely egyúttal a mi bűneink halála, de ezzel együtt a mi feltámadásunk is az isteni életre.

A prédikáció után a püspök a lábmosás szertartásában Jézus példáját követve megmosta a kiválasztott hívek lábát.

Az áldozást követően az Oltáriszentséget a mellékoltár tabernákulumában helyezték el, ez az elrejtés Jézus elfogását és elhurcolását jelképezi. Ezután következett az oltárfosztás, amikor is eltávolítottak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve mindenkit Jézus elfogatására és a passió kezdetére.

A szertartás végén az Avilai Szent Teréz-székesegyházban megkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás.

Forrás és fotó: Szabadkai Egyházmegye

*

Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

A temesvári Szent György római katolikus székesegyházban az utolsó vacsora emlékére a szentmisét nagycsütörtökön, április 2-án, 18 órakor Pál József Csaba megyéspüspök mutatta be. Koncelebrált Johann Dirschl általános helynök, Nikola Lauš püspöki irodaigazgató, Reinhold Lovasz németországi nyugalmazott plébános, valamint Gabriel da Costa temesvár–erzsébetvárosi segédlelkész.

A szentmise keretében Jézus Krisztus szeretet-parancsát követve, a megyéspüspök megmosta tizenkét személy lábát, akik idén szerzetesrendekből és kongregációkból, valamint különböző lelkiségi mozgalmakból érkeztek.

Román, magyar és német nyelven elmondott homíliájában Johann Dirschl általános helynök felidézte az Eucharisztia megalapítását, amit Jézus az apostolaira bízott a halála előtti utolsó közös vacsorán. „Szent János evangélista beszámol arról, hogy Jézus egy másik utat is megmutatott: a szeretet útját. Jézus ugyanis »levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.« Jézus korában ezt a munkát a szolgák végezték a házba érkező vendégekkel; egy rabbi vagy tanító aligha mosta meg a tanítványai lábát. A végén Jézus így szólt: »nektek is meg kell mosnotok egymás lábát«. A Megváltó ezzel olyan szeretetre hív, amely nem vár viszonzást.

A szentáldozás utáni könyörgést követően a megyéspüspök az Oltáriszentséget körmenetben az Utolsó Vacsora mellékoltárhoz vitte, és az ottani tabernákulumba helyezte, ahol a hívek 22 óráig imádkozhattak.

A liturgia utolsó mozzanata az oltárfosztás volt: Jézus ruháitól való megfosztása emlékére Pál József Csaba megyéspüspök a székesegyház fő- és mellékoltárairól eltávolította a terítőket és minden gyertyatartót.

 

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Kiemelt fotó: Szabadkai Egyházmegye

Magyar Kurír