Szentmise az utolsó vacsora emlékére a külhoni egyházmegyékben

Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye

A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban este 7 órakor vette kezdetét az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise, amelynek főcelebránsa Kovács Gergely érsek volt, koncelebrált Jakubinyi György nyugalmazott érsek, Kerekes László segédpüspök és a központi papság.

A már üres szentségház előtt fejet hajtva vonult az asszisztencia a legszentebb áldozat bemutatásának helyéhez, az oltárhoz. Ezt követően felcsendült a glória, miközben a harangok és a csengők búcsúzó hangja töltötte be a teret – kint és bent egyaránt –, majd elnémultak.

Ez a nap az örök isteni szeretet ünnepe. Az emeleti teremben, ahol a szertartásos ószövetségi bárányvacsorát fogyasztották el, Jézus és az apostolok együtt voltak. Itt történt meg először a legnagyobb misztérium: a kenyér és a bor színe alatt megjelent Krisztus valóságos teste és vére.

Kerekes László segédpüspök homíliájában rámutatott: ez az az este, amelyen a testvéri szeretet közössége megvalósul. ,,Ezennel megkezdjük a szent három napot, amelyben próbáljuk átélni, hogy mi minden történt a mi megváltásunkért, de a Jézussal történt szenvedést valójában nem tudjuk fölfogni” – viszont arra a lehajló, odaadó, föl nem fogható szeretetre kell figyelnünk, ami a történések mögött volt.

A keresztre feszítésben elsősorban nem annak a kegyetlen volta az elképesztő, hanem a szeretetnek a megismételhetetlenül egyedülálló volta”

– állítja Benedikt Schwank OSB.

A segédpüspök kiemelte a nagycsütörtöki szertartásból a lábmosás rítusát, amelyben Jézus a szeretetének jelét mutatta meg az utolsó vacsorán. Ez a gesztus a Szentföldön az udvariasság, illetve a tisztulás jele is volt, amelyet rendszerint az alattvalók vagy a rabszolgák végeztek – tehát mindenképp egy alacsonyrendű szolgálat volt. Kerekes László hangsúlyozta: „Amikor az utolsó vacsorán Jézus leveszi a felső ruháját, és megmossa a tanítványok lábát, szeretetének legnagyobb példáját, tanúságát adja és mutatja.”

Végezetül arra buzdította a jelenlévőket, hogy ők is gondoljuk át keresztény életüket, annak motivációját, és hogy hogyan is élik meg a szeretetszolgálatot. Rámutatott:

a mi „felső ruhánk”, amit a szolgálat előtt le kellene vetnünk, az a világtól ránk aggatott, megkeményedett jelzők és tulajdonságok – amit látunk a világban. De mindezeken túl Jézus ma is elénk térdel, és megmossa a mi lábunkat.

A lábmosás szertartásának kezdetén az érsek kendőt kötött a derekára, és a segédkezőkkel összesen tizenkét kispapnak mosta meg a lábát. Az érsek a lábmosás szertartása után magára öltötte a miseruhát, és az Eucharisztia liturgiájával folytatódott a szentmise a szokott módon.

Az áldozás utáni könyörgést követően az Oltáriszentséget ünnepélyesen a mellékhajóban található őrzési helyre vitték – jelképesen elkísérve Jézust az utolsó vacsora helyszínéről a Getsemáni-kertbe –, ahol az érsek és a segédkezők csendben imádkoztak, majd visszatértek a sekrestyébe.

Közvetlenül ezután vette kezdetét az oltárfosztás szertartása, amelyet Kerekes László segédpüspök végzett. A teljesen elcsöndesedett székesegyházban megfosztották díszes terítőiktől és gyertyatartóiktól az oltárokat, s közben fokozatosan elsötétült a templom – ezzel megemlékezve Urunk Jézus Krisztus elfogatásáról és jelképezve a káosz beálltát, amit ekkor a tanítványok is tapasztaltak. A szeminárium kápolnájában este 10 órától Jézus búcsúbeszédét olvasták fel, majd azt követően közösen virrasztottak a fájdalmas rózsafüzér elimádkozásával.

Forrás: SIS/Romkat.ro

Fotó: Fekete László-Csaba

*

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Nagyváradon az utolsó vacsora emlékére celebrált ma este szentmisét Böcskei László megyés püspök a nagyváradi székesegyházban.

Fotó: Ciucur-Losonczi Antonius

Forrás: Romkat.ro

*

Szabadkai Egyházmegye

Jézus szenvedésének kezdetére emlékezve, nagycsütörtökön Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be az Avilai Szent Teréz-székesegyházban.

A megyéspüspök prédikációjában többek között elmondta: Isten szeretete végső jeleként a kinyilatkoztatás két nagyon fontos mozzanatot említ. Az első a mai evangélium tanításában megjelenő szolgáló szeretet tettekben megvalósuló leírása.

Jézus, aki tanításában gyakran beszélt a szeretet fontosságáról, most gesztusaiban is megmutatja, mit is jelent mindez.

Szeretetének második mozzanata a szentmise szentleckéjében elbeszélt esemény, az Eucharisztia alapítása.

Az értünk adott test, az értünk kiontott vér, a teljes, fenntartás nélküli odaadottság tiszta példája megszólít, és cselekvésre késztet bennünket is.

Megérthetjük, hogy a Krisztussal megélt személyes, belső közösség a mai ember életében is ott kezdődik el, amikor fölfedezzük benne az értünk megtört testet, az értünk kiontott vért. Ennek a mindent felülmúló hitnek és szeretetnek részesei vagyunk egészen sajátos módon ezen az estén.

A prédikációt követően Fazekas Ferenc a lábmosás szertartásában Jézus példáját követve, megmosta a kiválasztott hívők lábát. A tizenkét apostolt megszemélyesítők között voltak az egyházmegye különböző plébániáihoz tartozó férfiak.

Az áldozást követően az Oltáriszentséget a mellékoltár tabernákulumában helyezték el, ez az elrejtés Jézus elfogatását és elhurcolását jelképezi. Ezután következett az oltárfosztás, amikor is eltávolítottak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve mindenkit Jézus elfogatására és a passió kezdetére.

A szertartás végén megkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás.

Forrás: Szabadkai Egyházmegye

Fotó: Vedran Jegić

*

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

A szatmári egyházmegyében az ünnepi esemény a Szatmárnémeti Megmaradás Házában vette kezdetét. Az összegyűlt papságot Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte, majd az imádságos együttlét a Rómaiaknak írt levél egy szakaszának felolvasásával és a 83. zarándokzsoltár elimádkozásával folytatódott. Ezt követően a papság zarándokolva indult a székesegyházhoz, a menet élén a jubileumi kereszttel.

A főpásztor a szentbeszédben a szentírási olvasmányok üzenetére építve hangsúlyozta: Jézus nemcsak felolvasta Izajás jövendölését, hanem ki is mondta, hogy benne beteljesedett az Írás. Ő az Atya ígéretének testet öltése, a jó hír, aki gyógyít, megszabadít és reményt ad az emberiségnek. Az Úr Lelke nemcsak Jézuson, hanem rajtunk is nyugszik. A püspök ezért arra hívott meg mindenkit, hogy örömhírt vigyen, és élő reményt sugározzon a világba. A Boldogságos Szűz Mária példájával bátorította a híveket, hogy hivatásukat örömmel és hűséggel éljék meg. Arra buzdította a papokat, hogy ne fáradjanak el küldetésükben. Legyenek együttérzők és reményhozók, különösen a megtört szívűek számára.

A gyermekekhez és fiatalokhoz is szólt, hangsúlyozva, hogy Isten őket is küldi a saját környezetükbe, hogy szeretetben és igazságban tegyenek tanúságot. Kiemelte, hogy az igazi öröm a szív gazdagodásából születik. A híveket pedig arra hívta, hogy fogadják testvérként papjaikat, segítsék őket küldetésükben, és álljanak mellettük a nehézségekben is. A szentbeszéd zárásaként hálát adott a paptestvérek szolgálatáért, engedelmességükért, és megköszönte nekik, hogy Isten népét hűséggel vezetik.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

*

Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

A temesvári Szent György-székesegyházban az utolsó vacsora emlékére celebrált szentmisét Pál József Csaba megyés püspök, amelynek keretében a hagyománynak megfelelően, Jézus felebaráti szeretetének emlékére a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Kiemelt fotó: Szabadkai Egyházmegye, kezdő fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír