Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét Tardoson

Az alábbiakban beszédét teljes terjedelmében közöljük:

Kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumban (Mk 8,2735) Szent Péter felismeri és megvallja, hogy Jézus a Messiás, nem sokkal később azonban tiltakozik az ellen, hogy Jézus vállalja a szenvedést és a halált.

Istentől kapott világossággal ismeri fel Krisztust, de emberi óvatossággal akarja lebeszélni küldetéséről.

Isten végtelen távlata és az emberi gyengeség találkozik össze a mi ünneplésünkben is, amikor az Eucharisztiát végezzük, amikor szentáldozáshoz járulunk és amikor az Oltáriszentségben imádjuk őt.

2. A magyar nyelv botladozik, amikor ezt a hármas titkot kell kifejezni. De az Újszövetség görög nyelve is csak egy mozzanatot ragadott ki az utolsó vacsora titkából. Azt, hogy Jézus hálát adott. Innen ered a szentmise, a szentáldozás és az Oltáriszentség közös görög és később a latin neve is, az Eucharisztia. De a latin szóhasználat csak jóval később szilárdult meg, mert például a háromszázas években Észak-Afrikában latinul az oltár szentségeiről (sacramenta altaris), az oltár titkairól beszéltek – mégpedig így, többesszámban –, de az egész szentmisét értették rajta. Ezért hát nem kell nekünk szégyellni az Oltáriszentség szót sem, hiszen az is ősrégi, az is gazdag jelentésű, eredetileg az is az Eucharisztia mindhárom vonatkozását jelentette.

A szentmise már kissé későbbi elnevezés. Tudjuk jól, hogy a záróformulából, az „Ite missa est” kifejezésből ered. Csakhogy nem pusztán keresztényi és nem pusztán vallási összefüggésben fordul elő. A bírósági ülések vagy tárgyalások végén ezzel a formulával jelezték, hogy a hivatalos cselekménynek vége van, mostantól ki-ki magánemberként nyilatkozik meg. Ez igaz a szentmisére is, hiszen hivatalos cselekmény az, Krisztus és az egész Egyház cselekménye.

3. A Krisztussal való személyes találkozás azonban nem pusztán lelkünkben történik meg. A hit közösségi gyakorlása sem marad meg pusztán a templom falai között. Szent Jakab apostol levelében a hitről és a cselekedetekről hallottunk. Amikor korábban Szent Pál hangsúlyozta, hogy nem a puszta tettek, hanem a hit által igazul meg az ember, akkor a mózesi törvény cselekedeteire gondolt, azokra a külső, formális előírásokra, amelyek gondos követését sokan az igaz ember szinte egyetlen követelményének érezték. Ehelyett a Krisztusban való hit a döntő a keresztény ember életében.

De Jakab apostol (Jak 2,14–18) sem a törvény szerinti formaságokról beszél, hanem a segítő szeretet és emberség cselekedeteiről, amelyek hitünkből fakadnak. Ezért olyan nagy öröm számomra, hogy ma megáldhatom a közösségi élet megújult színterét, a közösségi termet, ahol a gyakorlatban folytatódik, ami a szentmisében a szívünkben elkezdődött.

Ebben legyen útmutatónk a jelenleg Quitóban folyó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondata: Testvériség a világ gyógyulásáért. Erről a gondolatról Ferenc pápa a kongresszushoz küldött üzenetében azt tanítja, hogy

a kenyér nem készíthető egyetlen búzaszemből, hanem csakis sokak összefogásának eredménye.

Mi mindnyájan egy kenyér és egy test vagyunk, tehát testvérek. Egységünk a Krisztussal való kapcsolatból fakad. Ennek megélése a közösségi tapasztalatban és a mindennapi életben is világosság lehet környezetünk számára.

Adja Isten, hogy ez az egyházközség és közösségi ház ennek jele és megvalósítója legyen a körülöttünk élő világ számára! Amen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila/ Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír