A néhai Majláth Gusztáv Károly püspök emlékezetének ügyét Hóbár Csaba lelkipásztori munkatárs, a település díszpolgára karolta fel hat évvel ezelőtt. Azóta minden évben Majláth halálának (1940. március 18.) évfordulója alkalmából szentmisén emlékeznek a település szülöttére és adják át a díszpolgári címet az arra érdemesnek.
Emlékére idén március 28-án Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be szentmisét; koncelebrált Mátyás Imre magyarszéki plébános.
A szentmisén részt vettek Bakóca község önkormányzatának vezetői, a hívek közössége, valamint a Majláth család ma élő leszármazottai.
Szentbeszédében Felföldi László püspök méltatta Majláth Gusztáv Károly püspök főpapi szolgálatát, aki folyamatosan járta egyházmegyéje falvait, hogy megerősítse a közösségeket, megerősítse a papságot annak érdekében, hogy az Egyház életének igazi közösségi szeretetüzenete legyen. Az általa elvégzett feladat ma is aktuális; megvalósítása ránk vár – hangsúlyozta a pécsi megyéspüspök.
A közösségek legfontosabb ereje és építő gazdagsága a család, melynek létjogosultságát az emberiség történelmében ez idáig sosem kérdőjelezték meg. A társadalom igazi mélységét és gazdagságát a család, az egymást erősítő nemzedékek szövetsége adja meg. Köztes út nem létezik – szögezte le a főpásztor.
Majláth Gusztáv Károly különös érzékenységgel viseltetett a családok és fiatalok iránt, ebben kell nekünk is megtalálnunk a küldetésünket, ezt kell az Egyházban újraépíteni. Az egyházközségben a fiatalokat kell erősíteni, mert ők lesznek a jövő Egyházának meghatározó építőkövei – emelte ki Felföldi László püspök.
Arra buzdította a közösséget, hogy kezdjenek el élő közösségként közeledni egymáshoz, mert ha az egyházközségeink nem tudják megteremteni és megtalálni a családi asztalnál, a közösség asztalánál és az oltár asztalánál a szeretet közösségét és a jövő közös tervezését, akkor elengedték a kezükből azt a lehetőséget, amit Isten akar nekik adni.
Majláth Gusztáv 1864. szeptember 24-én született Bakóczán. Budai házukban rablógyilkosok törtek édesapjára, és megölték az utolsó országbírót. A politikai színezetű gyilkosság rádöbbentette Majláth Gusztávot a világi élet hiábavalóságára, és megérlelte benne az elhatározást, hogy apja szándéka szerint a papi pályára lépjen. A Strassbourgban elkezdett jogi tanulmányait félbehagyva Bécsben, a Pázmáneum növendékekét tanult teológiát.
1887. október 6-án szentelték pappá Esztergomban.
Ettől kezdve a Gusztáv helyett a Károly nevet viselte, kifejezve, hogy Borromei Szent Károly püspököt választotta példaképének.
Papként előbb szemináriumi prefektus, majd rektor, 1894-ben Komárom plébánosa lett. 1897. január 28-án nevezték ki erdélyi segédpüspöknek és martyropolisi címzetes püspöknek.
A nagy múltú gyulafehérvári püspökség „lelkeket és iskolákat építő püspöke lett. Az Egyház és a magyarság ellenségei azonban hamarosan fölismerték, hogy személyében erőskezű pásztort kapott a nyáj…” – írják róla a korabeli feljegyzések. Iskolákat alapított; rendszeresen látogatta egyházmegyéjét és a fronton a katonákat; ösztöndíjakat alapított, és minden vagyonát az iskolákra fordította. Erdélyben az ifjúság püspökének is nevezték.
Betegsége miatt 1938-ban lemondott a püspöki székről. 1940. március 18-án hunyt el. Végakarata szerint a városligeti Regnum Marianum plébániatemplom kápolnájában temették el.
A templom 1951-es lerombolását követően a püspök földi maradványait éjszaka, nagy titokban a belvárosi Egyetemi templomba menekítették át, ahol ma is nyugszik.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria







