Mayer Mihály szentmisét celebrált az elhunyt pécsi püspökök emlékére

1994 óta minden évben április 12-én feltárul a pécsi székesegyház altemplomában a püspöki kripta ajtaja, hogy a szentmisét követően imádkozzanak a Pécsi Egyházmegye elhunyt főpásztoraiért. 

A Szent István király által 1009-ben alapított Pécsi Egyházmegye több mint 1000 éves történelmében eddig szám szerint összesen 83 megyéspüspök kormányozta a hívő népet. Cserháti József, az egyházmegye 80. püspöke 1994-ben bekövetkezett halála óta hagyomány, hogy az utolsó elhunyt pécsi püspök halálának évfordulóján szentmisét mutatnak be az elhunyt püspökökért, melyet idén április 12-én Mayer Mihály nyugalmazott püspök celebrált a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban. Koncelebrált Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa.

Emlékezni és emlékeztetni vagyunk itt – kezdte szentbeszédét Mayer Mihály –, de nem elsősorban a múlt eseményeire, mert akkor csak történészek lennénk; nem is a megvalósult intézmények említésével, mert akkor csak építészek lennénk; és nem is csupán a történelmi küzdelmek által, mert üldözés mindig volt és mindig is lesz.

A nyugalmazott püspök arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy Júdás apostol helyébe újat választottak a tanítványok: Mátyást. A megválasztásnak kritériuma volt, hogy azok közül a férfiak közül kell választani: „Akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, (…) ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen” (vö. ApCsel 1,21–22). Ez a szentírási szakasz mutatja, hogy

a mindenkori püspök legalapvetőbb munkája tanúskodni a feltámadt Krisztusról.

A Pécsi Egyházmegye eddigi 83 püspökének az volt és az marad a feladata, hogy a feltámadás hitét, a feltámadt Jézus Krisztus élő valóságát hirdessék szüntelenül.

De miért nehéz a feltámadást a mai idő társadalmában elfogadni? Azért, mert megtapasztaljuk a fizikai valóságot, az életünket, a küzdelmeinket, de felfogjuk a szellemi hatások befolyásait is. Hamis tanításokkal, ideológiákkal találkozunk, de a szentségi, a természetet meghaladó valóságról, amely szintén valóság, a földhözragadt ember nem akar tudni,

lelkének redőnyét leereszti a fény elől, a Világ Világossága elől. 

A szentségi valóságot nélkülöző világban vak vezet világtalant.

Mi, hívő keresztények azt várjuk, hogy a feltámadt Krisztus, aki testté lett, közöttünk élt és közöttünk él, a mi életünk végén is időben és térben vezessen minket az Atyához. Ezért ne csak halottak napján, ne csak Mindenszentek ünnepén, ne csak a síroknál, a megholtakra gondolva legyünk mi, keresztények a feltámadt Krisztus tanúi, a feltámadás és az örök élet hitének megvallói.

Az elhunyt püspökök nem a halál hírnökei – emelte ki beszédében Mayer Mihály –, nem az ősök tiszteletének az emlékei, hanem az élő Isten tanúi, a feltámadt Jézus Krisztus mindenkori hírnökei. A mai szekularizált világban legyünk mindnyájan, mi, keresztények a feltámadás tanúi és hírnökei – zárta a szentmise homíliáját a nyugalmazott püspök.

A szertartás a székesegyház altemplomának püspöki kriptájában a lelkipásztorok közös imájával zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye 

Magyar Kurír