Elérte a szeretet legmagasabb fokát – Szentmisét mutattak be Boldog Apor Vilmos tiszteletére Győrben

A 25 éve boldoggá avatott Boldog Apor Vilmos püspök tisztelőinek szentmiséjén liturgikus szolgálatot teljesítettek a győri szeminárium papnövendékei. Jelen voltak a Szentlélek-szeminárium résztvevői, valamint az Apor-iskola három osztálya. 

„Boldog Apor Vilmos püspök megvalósította a Krisztus-követés csúcsát” – foglalta össze szentbeszédének mondandóját Dávid atya Apor püspök életéről. Állítását több okkal is alátámasztotta: Apor Vilmos életét adta testvéreiért, a veszélyben lévő asszonyokért elérve a szeretet legmagasabb fokát, hiszen „nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Ezenkívül a boldog püspök megvalósította a kereszténység csúcsteljesítményét, amely maga az ellenségszeretet. Szerette ellenségeit és imádkozott üldözőiért: „Istenem, ne tudd be nekik bűnűl, mert nem tudják elvakultságukban mit cselekszenek.” Mindehhez pedig a megbocsátás szerető kegyelmét is gyakorolta embertársaival szemben.

A szentmise szónoka homíliájában csatlakozott a napi evangéliumi részlet megbocsátásról szóló krisztusi tanításához: „Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam – bocsáss meg neki!” (Lk 17,3). A megbocsátás fontosságát hangsúlyozva elmondta: ha nem tudunk megbocsátani testvéreinknek, nem tudjuk közel engedni lelkünkhöz a bennünk lakó Jézust, megbocsátás nélkül pedig azt szeretjük, ami Istenben nincs (például a haragot), ami eltávolít tőle. A katekizmus alapján: ha nem bocsátunk meg testvéreinknek, akkor nem tudjuk elfogadni Isten irgalmas szeretét sem.

Mi segíthet mégis minket a megbocsátásban? – hangzott fel a kérdés. Először is annak a tudata, hogy Isten irgalmas hozzánk. Nem utasítja el a bűnbánó szívet, együttérzéssel van irántunk és mindannyiunkat haza vár. Továbbá segíthet az is, ha felismerjük, hogy mi éppúgy mások irgalmára szorolunk, ahogy az illető rászorul a miénkre. Akiben ugyanis Krisztus érvényre jut, hozzá hasonlóan ő is szánja a bűnöst. Kalkuttai Szent Teréz mondja:

„Amikor valaki megbánt titeket, ne magatokra gondoljatok, hanem rá. Magának okoz kárt, Jézust bántja meg, aki benne él.

Meg kell tanulnotok a megbocsátást. Meg kell tanulnotok, hogy szükségünk van a megbocsátásra. Később majd az illető is megérti és szörnyű megaláztatás lesz számára, amikor számot vet ezzel.”

Ugyan a napi evangéliumban (Lk 17,1–6) Jézus pont azt hangsúlyozza, hogy akkor kell megbocsátanunk a másiknak, ha ő bocsánatot kér tőlünk – Dávid atya azonban kiemelte a többi jézusi tanítás kapcsán – melyek arra buzdítanak –, hogy akkor is meg kell bocsátanunk testvérünknek, ha ő nem kérte bocsánatunkat. Apor Vilmos is így tett merénylőivel szemben, utolsó fohászában pedig imádkozott szent életű papokért és a magyar népért is: ,,Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az Egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!

Fölajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de fölajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és ellenségeimért. Kérem Istent, ne tulajdonítsa nekik bűnül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Fölajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért.

Szent István, könyörögj a szegény magyarokért! Istenem, Atyám, a te kezeidbe ajánlom testemet, Ielkemet! Jézus, Mária, Szent József legyetek énvelem most és halálom óráján! Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!”

A boldog püspök földi életének utolsó szavaihoz kapcsolódva Simon Dávid atya végül Pál apostol tanítását (Tit 1,1–9) idézte a papságra vonatkozóan: „A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának, feddhetetlennek kell lennie. Ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, veszekedő vagy anyagias, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, mértéktartó, igaz lelkű, szent életű és fegyelmezett. Ragaszkodjék a hiteles tanításhoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani, és az ellentmondókat megcáfolni.” Rámutatott, hogy a Szent Pál-i mondat a főpásztor személyéről éppúgy vonatkozik a papokra, mint magára az Egyházra, amely minden megkeresztelt közössége. Érdemes tehát magunkba nézni, hogy mi, mint Isten gyermekei, mennyire élünk Krisztus segítségével.

„Apor püspök, könyörögj értünk, hogy tudjunk hozzád hasonlóvá válni, és így Krisztushoz is!" – fohászkodott szentbeszédének zárásaként a lelkipásztor.

A szentmise végén Apor Vilmos szarkofágjánál Dávid atya vezetésével a vértanú pásztor szentté avatásáért és új papi hivatásokért imádkoztak.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Hencz Márton

Magyar Kurír