Ilyenkor megnyílnak az 1845-ben épült kis templom kapui, s a harangok hívó szava várja a nagybecskerekieket. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, önkéntesek önzetlen segítségére van szükség, akik az ünnep előtti napokban kitakarítják a kis templomot. Sokan vannak, akik pusztán hagyománytiszteletből, lokálpatriotizmusból vagy csak merő nosztalgiából vesznek részt az ünnepi szentmisén. Örömmel, mert mindenkinek valami szép élménye kapcsolódik ehhez a templomocskához. A mai hatvanas-hetvenes korosztály mindig szeretettel emlékezik fiatalkorára, amikor a vasárnapi diákmiséken ők népesítették be a templomot, melynek külön ifjúsági kórusa volt.
Idén az ünnepi szentmisét Tietze Jenő apostoli protonotárius, nyugalmazott nagybecskereki plébános mutatta be Masa Tamás székesegyházi plébánossal, valamint Jelen Janez és Tratnjek Stanko szalézi atyával együtt. Homíliát Masa Tamás mondott, aki Szent István királyt példaképül állította a ma embere elé.
István király szívében feléledt a vágy, hogy szilárd alapra – Krisztusra – helyezze nem csak a saját, személyes, de egész népe, országa hitét. A Krisztus-követő ember megengedi, elfogadja, magára ölti az új embert – hangsúlyozta a szónok. – István király sokat tett azért, hogy mások számára is vonzóvá tegye ezt az életformát. Példaképe Jézus Krisztus volt, aki végigment azon az úton, amelyet a mennyei Atya rábízott. Ő is ezt a krisztusi utat követte, mert hitte, hogy csak az evangélium által táplált, megvilágosított nép tud megmaradni.
Tamás atya felhívta a figyelmet, hogy Szent Istvánhoz hasonlóan nekünk is kemény, sziklaszilárd alapra kell építenünk életünket, hogy megmaradhassunk és szentté válhassunk. A mai embernek arra van szüksége, hogy felismerje az új emberben önmagát – mondta.
A szentmise végén megáldotta az új kenyeret, kiemelve, hogy a testi táplálék mellett lelki táplálékra is szükségünk van, amelyet az élet kenyere – az Eucharisztia – által vehetünk magunkhoz.
Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria