Szentségimádási nap Öttevényen

„Imádlak téged, Jézus, mert jelen vagy közöttük az Eucharisztiában. Szeretlek, mert a szeretet arra ösztönzött, hogy velünk maradj. Hiszek benned, Jézus, mert a te szavad mindenható.”

Öttevény község kijelölt szentségimádási napja minden évben január 14-e. Idén az ünnepi napot reggel 8 órakor szentmisével nyitották meg, majd Winkler Zsolt plébános kihelyezte az Oltáriszentséget. A délelőtt folyamán a helyi rózsafüzér társulat tartott szentségimádási órát, délután pedig a gyerekek kapcsolódtak be a közös imádságba. A napot 18 órakor az ünnepélyes szentségimádási óra zárta. Az imaórák vezetője Brezina Balázs, a győr-nádorvárosi Szent Kamillus-plébánia segédlelkésze volt. Az alábbiakban a felnőtt híveknek szóló gondolataiból közlünk néhány részletet.

„A szentségimádáshoz szükség van részünkről csendre és jelenlétre. Meg kell tanulnunk lecsendesíteni a szívünket Isten jelenlétében annyira, hogy hallhatóvá váljon a Szeretet hangja. A csend a Szentségimádás egyik legfontosabb része. A személyes találkozáshoz el kell csendesedni. Fontos megteremteni ehhez a csend külső feltételeit is. Fontos a hangos imádság, de még fontosabb, hogy meghallgassuk és meghalljuk, mit mond nekünk itt és most az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Jézus. Ő szeretne minket is magához édesgetni a szeretet puha kötelékeivel.

Isten örök jelen, találkozni Vele csak a jelenben lehet. Mi, emberek, sajnos vagy a múlt törmelékeiben kutatunk, vagy a jövő képeit rajzolgatjuk magunk elé; akár beszélgetünk valakivel, akár imádkozunk. Elfelejtettük, mit jelent a találkozásainkban jelen lenni. Újra kell tanulnunk ezt is. Az imáinkat is kitöltjük „programokkal”, és nem figyelünk igazán arra, aki teljes szeretetével figyel ránk.

Mire hív Jézus a Szentségimádásban? Szolgálatra, lemondásra, szeretetválaszra. Nemcsak önmagunk miatt megyünk Szentségimádásra, nemcsak a Jézussal való személyes találkozás ajándékáért, hanem másokért, a Test többi tagjáért is. Mi is közbenjárunk másokért, csendben odavisszük Jézus elé azokat, akik szükséget szenvednek, vagy akiket a szívünkbe zártunk. Megvalljuk Istennek, hogy nem tudjuk megoldani az életüket, és még azt sem tudjuk, mire volna igazán szükségük. Nem tehetünk jobbat, mint az Ő szeretetébe helyezzük őket.

Lemondunk a jóról egy nagyobb jó kedvéért. Pedig rengeteg jó dolgot lehetne a „semmittevés”, a Szentségimádás ideje alatt is csinálni. Úgy gondoljuk, másokkal jót tenni százszor többet ér, mint egyszerűen csak időzni Annak jelenlétében, aki minden jóság forrása. Annál nagyobb jó nincs, mint hogy Isten jelenlétében lehetünk, aki a legnagyobb Jó, a tökéletes Szeretet és Irgalom. Megfontolandó Teréz anya gondolata: ha nővérei megrövidítik a Szentségimádás idejét azért, hogy több jót tehessenek a rászorulókkal, akkor egy idő után már nem fogják felismerni és megszeretni a megtört embertársaikban jelen lévő Krisztust.

Mindent megelőz az életünkben Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretete irántunk. Ő az, aki szeretetében odáig ment, hogy jelenvalóvá tette Magát az Oltáriszentségben. Láthatóvá, tapasztalhatóvá, érzékelhetővé. Alázatában alkalmazkodott teremtett létünk igényeihez. Minden idő, amit Vele töltünk, válasz az Ő szeretetére.”

Fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír