Szenvedéseink közepette érkezik hozzánk – A lembergi érsek húsvéti üzenete

„Békesség veletek! Miután így szólt, megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.”

Krisztusban Kedves Testvéreim! Rendkívül bonyolult időszakban, háborús időben kell megülnünk Krisztus feltámadásának ünnepét.

Ezt a legnagyobb keresztény ünnepet, a tavasz, az öröm és a remény ünnepét beárnyékolják a robbanásokról, elesett emberekről érkező borzalmas képek, honvédőink halálhíre vagy sebesülése, a légiriadó hangjai.

Szívünkben gyakran jelentkezik a félelem érzése önmagunk, szeretteink, népünk sorsa és a bizonytalan holnap miatt. Olyanok vagyunk, mint a tanítványok, az Úr Jézus halálra ítélésének, kínszenvedésének és halálának szemtanúi, akik az utolsó vacsora termében gyűltek össze szomorúságuk és félelmeik zárt ajtaja mögött.

És éppen akkor toppan be közéjük a feltámadt Úr. Szent János evangéliuma így adja hírül az eseményt: „Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották.

Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség veletek!« Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.

Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: »Békesség veletek!«” (Jn 20,19–21).

Jézus testén ott voltak a sebhelyek. Ő azonban már él! Az Úr láttára ezért örültek a tanítványok. Korábban már megmondta Jézus: „Én vagyok az út, igazság és élet” (Jn 14,6). Mártának, Lázár nővérének pedig azt mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog! Mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökké” (Jn 11,25–26). Az Úr most is közöttünk van, s azokkal akar lenni, akik hisznek benne, hogy reményt, békét és életet adjon nekik.

Félelmeink, gyengeségeink, betegségeink, sokféle nehézségeink és szenvedéseink közepette érkezik hozzánk.

Hitet és erőt ad nekünk szentségeiben, az imádságban, a rászorulók megsegítésében. Őrá bízzuk örömeinket és gondjainkat, reményünket és fájdalmunkat. Mindezekkel járuljunk őhozzá Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által, akinek felajánlottuk önmagunkat, felajánlottuk Oroszországot és Ukrajnát úgy, amint azt Isten Anyja Fatimában kérte.

Imádkozzunk a Szűzanyához, kapcsolódjunk be öt elsőszombati ájtatosságba, hogy mielőbb beköszöntsön földünkre a béke, hogy a világon mielőbb győzzön az ő Szeplőtelen Szíve.

Mária oltalma és közbenjárása segítse, hogy elérjük egyedüli célunkat: a feltámadt Krisztussal együtt az örök életet az Atya házában.

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás és fotó: Credo

Magyar Kurír