Szenvedéseit a papságért ajánlotta fel – Esztergomban búcsút vettek Cserháti Ferenc püspöktől

Búcsúvételre gyűltek össze papok, szerzetesek, hívek az esztergomi bazilikában. A tér közepén áll a ravatal, koszorúk veszik körbe a koporsót, rajta a püspöki és papi szolgálat jelvényei, középen az Eucharisztia kelyhe.

Szentmisét mutatnak be Cserháti Ferenc nyugalmazott esztergom-budapesti segédpüspök lelki üdvéért. Jelen van a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia számos tagja, többek között Ternyák Csaba egri érsek, Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK alelnöke, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; Michael Wallace Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa, külhoni főpásztorok, így Német Lászó, a belgrádi főegyházmegye érseke, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, valamint nagy számban paptestvérek.

Cserháti Ferenc július 22-én, életének 77., papságának 53., püspöki szolgálatának 16. évében hunyt el.

Ferenc pápa üzenetben búcsúzott az elhunyt püspöktől amit Süllei László érseki általános helynök olvasott fel. Atyai közelségéről biztosította a gyászoló sokaságot, háláját fogalmazta meg azért a szolgálatért, melyet Cserháti Ferenc lelkipásztorként végzett a külhonban élő magyarokért és segédpüspökként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. Szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Omnia vincit amor. A szeretet mindent legyőz – olvassuk Vergiliusnál. (Ecl. 10,69) A szeretet mindent legyőz – Omnia vincit caritas – ez volt Cserháti Ferenc püspök testvérünk jelmondata. Az ősi pogány bölcsességet keresztény módra értelmezte és életének, püspöki szolgálatának programjául tűzte ki. Amikor most búcsút veszünk tőle, megjelennek előttünk lelkipásztori sikerei, törekvései, gondjai, eredményei, és az a szeretet, amely szolgálatát kísérte.

A felolvasott evangéliumban Jézus tanít minket a saját megváltó áldozatáról, de a mi keresztény hivatásunkról is. „Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.” (Jn, 12,25–26)

Ferenc püspök testvérünk Krisztus szolgálatát vállalta. A Szatmári Egyházmegye növendéke, majd papja lett. Gyulafehérváron készült hivatására. Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelte pappá. Több helyen működött káplánként, legtovább Máramarosszigeten. Ezután Frankfurtban, Insbruckban tanult, ott szerezte meg a teológiai doktorátust is. Új hazája Németország lett, ahonnan a barokk korban ősei elindultak, hogy segítsék újjászületni Magyarországon az európai és keresztény életet és új hazát találjanak. Münchenben azután Ferenc püspök a magyarok lelkipásztori szolgálatában tűnt ki. Különös szeretetet tanúsított a menekültek és kivándoroltak iránt. Németországi főlelkész lett, majd 1996–2006-ig Miklósházy Attila püspök úr európai delegátusa. 2007. június 15-én nevezte ki püspökké XVI. Benedek pápa. Ő volt az első, aki a világban élő magyar szórvány lelkipásztori támogatására már nem közvetlenül a Szentszéktől, hanem a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától kapta megbízását. Ugyanakkor a mi főegyházmegyénk segédpüspöke lett. Majdnem pontosan 16 évvel ezelőtt, 2007 Nagyboldogasszony ünnepén szenteltem püspökké itt, az esztergomi bazilikában.

Szolgálata a világ katolikus magyarságának érdekében bőségesen meríthetett korábbi tapasztalataiból. Ugyanakkor feladata merőben új volt. A körülmények ugyanis 1990 óta fokozatosan megváltoztak. Szabaddá vált az érintkezés hazai egyházunk és a nyugati szórvány között, és helyreállt a bizalom légköre is, amely a lelkipásztori munkában nélkülözhetetlen. Örömmel készült útjaira, Amerikába, Ausztráliába, de közelebbi országokba is. Tudott örülni a kisebb magyar közösségeknek. Észrevette, ha valahol diákokból, újonnan érkezett munkavállalókból új közösségek jöhettek létre. Megújult a szórvány magyarság hazai támogatásának egész rendje is. Ferenc püspök volt az, aki a Diaszpóra Tanácsban a katolikus szempontokat képviselte. Kereste az ökumenikus párbeszéd és a kulturális együttműködés útjait minden helyzetben, sikerek és nehézségek között egyaránt. Munkássága révén a nemzetközi magyar szórványpasztoráció központja hazakerült Magyarországra. Létrehozta a szórványpasztorációs irodát. Ide telepítette az eddigi kiterjedt tevékenységről szóló dokumentációt is.

De nem csak nemzetközi munkát végzett. Főegyházmegyénkben ő lett a migránsok és a nemzeti kisebbségek lelkipásztori ellátásának koordinátora is. Nagy örömmel szervezte meg Budapesten évről évre a nemzetek miséjét. Nagylelkűen vállalt bérmálásokat, ünnepi szertartásokat. A papság körében általános szeretet vette körül. Megérezték, hogy hivatásának él, időt és fáradságot nem kímélve szolgálja a rábízottakat. Hogy mennyire átérezte ő is az őt körülvevő megbecsülést és szeretetet, azt mutatja, hogy súlyos betegségében szenvedéseit az egyházmegye papságáért és papi hivatásokért ajánlotta fel. Isten akaratában megnyugodva várta a találkozást mindnyájunk Gazdájával és Pásztorával. Lelki szeme előtt megjelenhetett és számunkra is felejthetetlen élmény marad, amikor az Eucharisztikus Kongresszuson a Szent István-bazilikában a Szentségimádást vezette. Az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus körül, szinte átszellemült imádáságban gyűlt össze püspökök, papok, világi hívők tömege az ő vezetésével. Ott lehettem a hívők soraiban. Úgy éreztem, hogy ez már egy darab mennyország.

Adja Isten, hogy Ferenc püspök testvérünk önzetlen szolgálatát Krisztus ígérete szerint megjutalmazza az Atya az örök boldogság örömével. Mi pedig láthassuk, hogy az elvetett búzaszem a lelkekben bő termést hoz. Boldogságos Szűz Mária, könyörögj értünk! Boldog Meszlényi Zoltán vértanú, püspök könyörögj értünk! Ámen.

*

A szentmise záróáldása után a gyászszertartás keretében búcsúztak püspöktársak, paptestvérek, hívek Cserháti Ferenc ravatalánál. Elindult a gyászmenet, püspökök, a lovagrendek képviselői, paptestvérek, hívek kísérték Cserháti Ferenc koporsóját. Földi maradványait a templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír