Szépen vérezni – Rieder Anna Róza: Fehér nyár

Az erzsébetvárosi chapbookpályázat keretében – Babiczky Tibor mentori és szerkesztői közreműködésével, Miklya Emese Sára grafikai arculattervével – újabb figyelemre érdemes első kötet jelent meg a közelmúltban.

Fegyelmezetten filigrán anyag a Fehér nyár. Rieder Anna Róza költészete a rend esélyeit vizsgálja, az elrendezés módozatait vonja kérdőre – s ez már az első vers metafizikába csúszó traumabeszédéből előviláglik: „utólag könnyű összerendezni a rándulásokat / kottát írni a jég ropogásából […] mégis van egy láthatatlan kéz / lefektet a hordágyra / ha int neki fogadok szót” (Rianás). Később is az anyagtalan molekuláit hordozó anyagszerűségek világában járunk: „bárhogy próbált otthonra lelni bennem az anyag / idegenek maradtunk” (Flört a trauma ambulancián) – „ismét szabályozol, maszk mögül, / fém műszerekkel állítod be a távolságot azok között, / akik túl közel nőttek egymáshoz” (Fehér Nyár Dental).

Az egészségügyi életképek teljességügyi dilemmákat hoznak felszínre. A kiszolgáltatott test, a toxikus maszkulinitás, a betegségek és gyógyulások egyénen túli dinamikája felsőbb hatalomra, magasabb szabályozottságra vall. Égi-földi színtereken egyaránt.

A nő identitása itt a külső tekintet részvétlen kedélyéből származik: „a felnőtt ivarérett nő / szépen vérzik / csendben sír / ennyiben különbözik egy kisbabától” (Princess treatment). A családi emlékezet az átörökölt mintázatokból személyes önazonosságot olvas ki: „a gyerekkor múzeumában érinthetetlenek a tárgyak. / a családi történetek emberöltései nem visszafejthetők” (Kertépítés) – „nem ijeszt már, hogy húz a föld, mióta benne fekszel” (80). Az allúziókkal takarékosan élő versnyelv egy helyütt Pilinszky Négysorosát írja tovább egy állandó világosság vonzó-riasztó közegében: „a folyosón mindig ég a villany” (Szülési terv).

A versek bátor beszéde önelemző elszántságot takar; a higgadt-szenvtelen hanghordozás (s az olykor finoman kíméletlen szójátékok) távolító eréllyel vesz szemügyre sorsot, testet, gondolatot. S bár személyes hangot üt meg a kötet, szinte nemzedéki alanyiság ez. Jellemző a tényeket újraszerkesztő szólamrend. Ám a mesei asszociációkból nem allegória épül, hanem alternatív (nyelvi) valóságok fejlenek ki, egy fölszabadulásra vágyó tudat rekvizitumai.

A kötet arra is nyomatékos példa, hogy a szabadvers nem formátlan szöveg: a mondatfűzés, a sortörések és a szakaszolás, azaz a szövegképi ritmika zenei renddel dúsítja az esztétikát. Hadd idézzem igazolásul a könyv epigrammatikus zárlatát. Kétsoros költemény, mondanám meggondolatlanul, de épp a fohászos megszólítás („uram”) hangsúlyos különtördelése von transzcendens aurát az alkotás köré:

A törött gyerekekről

uram
bocsásd meg a felborult hajómra pazarolt imákat
tengert kérek amelyen hánykolódhatok

Megengesztelődött bölcsesség végzi be tehát a Fehér nyár versvilágát, a hajóról a tengerre irányított fókusz szemérmes diadala. Nagy vizeket ígér még ez a líra.

Rieder Anna Róza: Fehér nyár, Erzsébetváros Önkormányzata, 2024.

Fotó: Erzsébetváros Önkormányzat

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. június 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.